Nem vagyok egyedül, az Atya velem van

V

isszatekintő hálaadást olvasunk (Zsolt 124,1-8). A zsoltáros a mögöttük lévő szabadulásban felismeri az Úr szabadítását. Látja, ha Isten nem lett volna velük, akkor elvesztek volna. Jó így visszagondolni az életünk eddig megtett szakaszára, ha az Úr nem lett volna velem, elvesztem volna. Másképp mondva: mindent az Úrnak köszönhetek. Nem a magam erejéből jutottam el ide. Nem magam ereje mentett meg, hanem az Úr egyedül. Könnyen megfeledkezünk arról, hogy mindent az Úrnak köszönhetünk. Minden az Ő ajándéka és kegyelme. Jó elcsendesedve hálás szívvel végiggondolni mindezt. És közben kérjük, hogy az Úr láttassa meg, mi lett volna velünk, ha Ő nem cselekszik értünk. Mi lenne velünk, ha nem jön el az Úr Jézus?

Minden az Úr kegyelmén múlt, vallja a zarándok. Nem adta őket oda prédául az ellenségnek. A kegyelem azt jelenti, halált vagy elvettetést érdemelnék, azt, hogy az Úr vegye le rólam a kezét, de mégsem vet el, mert Jézusért szeret. Megment az ellenségtől, én pedig dicsérhetem Őt. Az ellenség szüntelen kiveti ránk hálóját, el akar buktatni, sőt, elszakítani az Úrtól. Azonban az Úr megőriz, nem engedi, hogy a háló ránk hulljon. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy mi magunk tudatosítsuk a veszélyt, és ismerjük fel, hogy a magunk erejéből képtelenek vagyunk elkerülni a csapdát.

A zsoltáros megvallja, hogy az Úr nevében van a segítség (Zsolt 125,1-5). Tehát ő az Úrhoz fordult, Tőle kérte a segítséget. Ma is forduljunk Hozzá azzal a hittel, hogy tud segíteni. Az, Aki teremtette az eget és a földet, hogyne tudna segíteni. A teremtő Isten előtt nincs akadály!

A következő ének az Úrban bízókról szól, Sion hegyéhez hasonlítja őket. Rendületlenül bíznak Istenben. Jöhet bármilyen előre nem látott esemény, nem inognak, és nem tántorodnak meg hitükben. Biztatják saját szívüket: „Ne félj, csak higgy!” Így bízzunk mi is, ma is az Úrban, Ő nem késik, időben fog cselekedni.

Az Övéit szüntelen körülveszi az Úr, úgy ahogyan a hegyek Jeruzsálemet. Mindenféle fenyegetettség idején biztonságban vagyok, mert az Úr jelenléte elrejt. A gonosztól az Úr közelében nyerek védelmet. Az Úr oltalma örökké tart. Bátran Rábízhatjuk magunkat, nem gyengül védelmi ereje, nem nő fölé az ellenség. Az Úr árnyékában mindig oltalmat találunk. Az egyetlen biztonságos hely az Ő közelsége. Bízom-e ilyen szilárdan az Úrban? Rá tudok-e hagyatkozik nehéz pillanatokban is? Ez a rendíthetetlen bizalom azt jelenti, hogy emberileg értelmetlennek tűnik az Úrban bízni, csodát várni, de én ismerem az Urat, és tudom, hogy nagyobb minden engem fenyegető ellenségnél.

Bizony, bizonnyal, tehát megerősítéssel kezdődik a mai szakasz (Jn 16,23/b-33). Az Úr jelzi a kétségeskedő, zavart tanítványoknak: az Atyával Rajta keresztül kapcsolatban maradhatnak. És ez így van, ez így igaz, erre lehet építeni. A dupla bizony megerősíti, bármikor kétségeink lennének, gondoljunk arra, Jézus azt mondta, az Ő nevében Istenhez fordulhatunk. És az Atya Őérte mindig meghallgat.

Amit csak kérni fogtok - micsoda lehetőség ez, élünk-e vele? De az is lehet, hogy úgy gondolkodunk, annyi mindent kértem már, és nem kaptam meg, tehát mindez nem igaz. Azonban figyeljünk az Úrra, Ő azt mondta, amit az Ő nevében kérünk. Ezt kell megvizsgálni, mit is jelent az Ő nevében kérni? Számomra azt, amit Jézus is kérne. Amikor kéréseinket előterjesztjük, végig kell gondolni, hogy az Úr Jézus kérné-e ezeket? Azokkal a kérésekkel mehetünk az Úr elé, amikkel Jézus is Elébe járult. Általában nem magának kért, első volt az Atya nevének megdicsőülése, Isten országnak az ügye. Mi az imáink tartalma? Mi a fontos a mi számunkra? Az úri imában elénk is tárja a kérések sorrendjét. Így imádkozunk mindig, első az Atya akarata? Ki tudom mondani, ne úgy legyen, ahogy én akarom? Fontos, hogy minél többen megismerjék Isten országát, élő hitre jussanak, és az Úrnak éljenek? És majd csak utoljára jönnek a személyes kéréseink, de azok is abban a hitben, hogy az Úr tudja, mire van szükségünk, és gondoskodik róla?

Aki hiszi, hogy Jézus Istentől jött, vagyis felismerte, hogy Benne Isten van jelen, azt szereti az Atya. Jézusért szeret Isten. Nem hagy bizonytalanságban Jézus, nem kell találgatnunk felőle, világosan elmondja, az Atyától jött, és Hozzá megy vissza. Csodálatosan tudatos élet. Nincs benne semmi bizonytalanság. Én is tudom már, honnan jöttem és hová megyek? Ilyen határozottan tudom megvallani: Istentől jöttem, Tőle van az életem, és Hozzá is tartok, Jézus Krisztus által!? Úgy tarthatok Hozzá, hogy Jézusban megbocsátotta a bűneimet. Aki odamegy Hozzá és megbánja bűneit, vagyis bűnbocsánatot kér, az megkapja, az örök életet kap. Az előbb olvastuk az ígéretet, akármit kérünk az Ő nevében, megkapjuk. Aki kéri, hittel kéri a kegyelmet, megkapja, mert a keresztre van függesztve a minket vádoló adóslevél. Már érvényét vesztette, mert Jézus rendezte.

Urunk csodálatos, magabiztos és határozott. Tele van a szíve az Atya iránti bizalommal. Békessége van a kereszt kapujában is, mert ismeri az Atyát, és tudja, hogy Vele van. Ha az emberek magára hagyják is, nem lesz egyedül, mert az Atya Vele van. Ki tudom-e minden helyzetben mondani: nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van? Ez diadalkiáltás: az Atya velem van a szenvedésben, a nehéz eseményekben, a börtönben is, ahogy Pál is megvallotta. A tanítványok nem voltak ott, de nem volt egyedül, mert az Úr ott is Vele volt. A legjobb társaságot élvezhette a fogságban is. Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem.

A tanítványoknak soha nem lesz könnyű a helyzetük ebben a világban, nyomorúságotok lesz, tehát nem nyugalmas jólét vár ránk. Ne erre vágyakozzunk. Nyomorúságunk lesz, de a lényeg mégsem ez, hanem az: legyőzte a világot. Győzelmes Urunk van, és Benne bízhatunk, a nyomorúság idején is. Ne legyen meglepetés, ha a világ nyomorgat, ő nem szereti az Urat, így az övéit sem. De nem ez az érdekes, hanem az, hogy az Úr szereti az övéit, velük van. Mi pedig ezt a jelenlévő győztes Urat jeleníthetjük meg. Mert a lázongó világnak is Őreá van szüksége. Azért nyomorgat a világ, mert nem bírja elviselni, hogy a tanítványoknak olyan békessége van, ami neki nincs. És a világ hiába keresi ezt a békességet, nem fogja megtalálni, csak ha megtér az Úr Jézushoz, ha befogadja Őt az életébe.

Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség

1. Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség, Szentháromságban ki vagy egy Istenség.

Csak téged illet minden tisztesség, Mert téged ural az egész föld s ég.

2. Imád a nagy ég ő teljességével, Mondván: szent, szent, szent az Úr felségével! Tel-

jes a föld s ég dicsőségével, Seregek Ura erősségével!

3. Imád a földnek kiterjedt nagysága, Mind e világnak nagy hatalmassága; A sok népek-

nek minden országa, Roppant táborok sűrű sokasága.

4. Imád téged a napnak fényessége, Az éjszakának titkos setétsége; Imád a holdnak ő

teljessége: A csillagoknak szép ékessége.

5. Imád a tenger s a vizek folyása, A sok hegyeknek magas fennállása; Minden szelek-

nek széjjeloszlása S a madaraknak ékes szólása.

6. Imádlak én is téged, Teremtőmet, Gondviselőmet és Idvezítőmet, Megszentelőmet s

erősítőmet: Én Istenemet, egy Segítőmet.

7. Imádlak téged, Urát kezdetemnek, Urát végemnek s egész életemnek, Fő szerző

okát a természetnek, Halálnak Urát és kegyelemnek.

8. Imádlak téged, egyedül Uramat, Nem vetem másban én bizodalmamat; Mikor imád-

lak, halld meg én szómat, Írd be könyvedbe hódolásomat.

Isten áldásával.