2014. szeptember 30., kedd

A világ esélye Jézus

E
zután az Úr egy képet közöl Júdáról, megmaradt népéről (Jer 3,1-25). Hiszen Izráel, a nagyobbik országrész már nincs a földjén, Asszíria fogságba vitte. Isten még időben eléjük tárja ezt a képet, amin megláthatják magukat valóságosan. Isten fényképe olyan, mint a röntgenfelvétel, a szem által nem látható területekről is megmutatja a valóságot. Az Úr feltárja bűneiket, hűtlenségüket. Azt gondolták, ők különbek, jobbak, mint Izráel volt. Most kiderül, ők sem különbek, tele vannak bálványokkal, elhagyták Istent. Az Úr a mi életünk felvételét is elkészíti, látja minden bűnünket, ismeri betegségeinket, és azért adja a képet, hogy mi is meglássuk, baj van, és orvosra van szükségünk. Jézusban küldte el számunkra az orvost, Ő tud kigyógyítani a hűtlenségből, Neki van hatalma minden bűnből megtisztítani. Mi is azt gondoljuk, nálunk minden rendben van, különbek vagyunk a másiknál, azonban az Úr kezünkbe adja igéjét, és ha beletekintünk, mi is meglátjuk, baj van. Azonban a kegyelem még elérhető. Aki alázattal leborul és bűnbánatot tart, átéli a megújulást.
Isten nem mond le Júdáról, utánamegy a hűtlen népnek. A próféta által keresi őket, esélyt ad a számukra. Izráel elbukását állítja eléjük figyelmeztetésként. Lássák meg, mi lett a következménye bálványimádásuknak, a pogány szokások átvételének. Kéri, hogy okuljanak, és térjenek vissza Hozzá. Hányszor kérleli őket szeretettel: térjetek vissza hozzám. Ezt kéri tőlünk is, tekintsünk magunkba, és lássuk meg: a világ követése, szokásának átvétele hűtlenség, és nem vezet jóra. Számunkra is a megtérés a megoldás, ha visszatérünk az atyai házba és rábízzuk magunkat Atyánkra, beilleszkedünk házának rendjébe. Isten országa rendet hoz életünkbe.
Isten azt ígéri, hogy ha visszatérnek Hozzá, nem bocsátja rájuk haragját. Mert az Úr a bűnre haragszik, de a bűnét megbánó embernek kész megbocsátani, mert Ő kegyelmes Isten. De vegyük komolyan szavát, ne mentegetőzzünk, hanem ismerjük el bűneinket. Isten kész megbocsátani és ezáltal az ítéletet elhárítani róluk. De ehhez őszinte bűnbánat szükséges, a bálványokat el kell távolítani, életüket pedig Isten szavához kell igazítani. El kell jutni annak a felismerésére, hogy a bálványimádás hazugság, be lettünk csapva. A gonosz megtéveszt, de van szabadulás. Bárcsak meglátnánk, hogy valóban csak az Úrnál van szabadulás, nála van igazi élet.
Lukács elmondja számunkra a világ legragyogóbb hírét, bejelenti azt a csodát, ami mellett eltörpül minden szenzáció (Lk 2,1-20). A technikai fejlődés minden vívmánya, a holdra lépés és az ember Marsot szondázó, marsjáró ténykedése is eltörpül Isten földre érkezése mellett. Mert Lukács arról tesz bizonyságot, hogy a világ Teremtője megérkezett a földre, rátette lábát bolygónkra, és itt hagyta számunkra nyomait. Jézusban jött el Isten közénk, azért, hogy segítsen rajtunk.
Az evangélista pontosan utánajárt, hogyan is ment végbe ez a szenzációs esemény. Jézus érkezését nem várta a média, nem voltak jelen fotósok, riporterek, csendben érkezett meg. Nem csapott zajt maga körül, csak azokat gyűjtötte maga köré, akik igazán várták már érkezését és a változást. Várom-e én a Krisztust, várom-e, hogy történjen már valami, végre megváltozzanak az életek, csökkenjen a bűn hatalma, és jobbá legyen az élet?
Kiderül ebből a bizonyságtételből, hogy a hatalmas római birodalom és annak császára is eszköz Isten kezében. Nem kell megrettenni a hatalmaktól, mert ők is Isten irányítása alatt állnak, akkor is, ha ők ebből semmit nem vesznek észre. A császár rendelete biztosítja a prófécia beteljesedését, és az emberek számára a jelzést, ami által felismerhetik Isten országának eljövetelét.
Döbbenetes, ahogyan sodródunk a tömeggel, a szokásokkal, és nem vesszük észre az életet. Itt van az élet, és mi kizárjuk, elküldjük, nem tartunk rá igényt. Ma reggel vizsgáljuk meg szívünket, tartsunk leltárt, majd végezzünk nagytakarítást, hogy legyen hely az Élet, az Úr számára. Nehogy mi is Őt küldjük ki, mondván: kell másnak a hely. Jézus helyét soha ne engedjük át más számára.
Ha Őt elküldjük, az örömöt küldjük el, a Megmentőt, Aki valóban segítségünkre van. Őáltala van esélyünk egy új, jobb életre és az üdvösségre. A világ esélye Jézus. Bár meglátnánk ezt, és helyet készítenénk a Számára. Mert nekünk született, nekem és neked, ezért fogadjuk Őt be, és engedjük, hogy pásztoroljon minket.
Vegyünk példát a pásztoroktól. Egyszerű emberek voltak, de nem söpörték félre az angyalok híradását, hanem elindultak, hogy utánajárjanak annak, amit hallottak. Így járjunk mi utána, ne elégedjünk meg félinformációval, hanem keressük Isten igazságát. Ne álljunk meg félúton, hanem menjünk el egészen Betlehemig. Ne elégedjünk meg a félúttal, hanem menjünk végig, csináljuk végig, és mi is megtaláljuk az Urat, célba érünk.



 Lelki próbáimban, Jézus, légy velem


1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Fé-lelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj sem-miért.
2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.
3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.
4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!




Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése