Életét adta értünk

A

prédikátor szétnéz a világban és összegyűjti tapasztalatait (Préd 4,1-17). Sok hiábavaló és nyomorúságos dolgot lát. Szembesül az elnyomással, az egyik embernek a másik általi nyomorgatásával. Amikor kilép az életbe, látja az embert úgy, amint van, feltárul előtte a szívünk mélysége, az önzés, az irigység, az értelmetlen fáradozás és vagyonfelhalmozás. A rossz dolgok mellett meglátja a jót, felismeri az emberek egymásra szorultságát - szükségünk van egymásra, mert jobban boldogul kettő, mint egy.

Ha Isten igéjét tükörként használjuk, akkor meglátjuk benne önmagunkat, és amit látunk, bűnbánatra kell, hogy serkentsen. Miért? Mert az evangélium már kétezer éve jelen van a világban, a mi népünk is már több mint ezer esztendeje hallja, és bizony, mégsem változtunk semmit. A szentíró által tapasztaltak ma is jelen vannak. A pénz és a hatalom szeretete soha nem járt ilyen magaslatokban, és nem érintett ennyi embert, mint ma. Az idő múlása nem tett jobbá minket. Miért is van a sok nyomorúság, szenvedés? Miért ontja még ma is ember embernek vérét? Miért tiporja el egyik ország a másikat? Miért akarunk önzőn mindent magunknak?

Az ige elmondja számunkra, hogy minden nyomorúságnak az az oka, hogy elszakadtunk Istentől, és a gonosznak engedelmeskedtünk. Vétkeztünk, és ezáltal a bűn bekerült életünkbe. Megromlott a szívünk, és ezen nem változtat a tudás, a fejlődés, csak egyedül a kegyelem. Egyik ember nem tud segíteni a másikon, nem, mert az ördög a bűn által egymásnak ugraszt bennünket. Elhiteti, hogy minden problémánknak a másik az oka, ha megszabadulunk tőle, vagy legyőzzük és hatalmunkban tartjuk, boldogok leszünk. Azonban ez nem működik, egymás legyőzése, elpusztítása által sem leszünk boldogok. A bajok nem szűnnek meg, mert amíg csak egy ember is él a földön, a bűn jelen van. Ahol én megjelenek, megjelenik általam a bűn, a széthúzás, az ellenségeskedés, az önzés.

Mi akkor a megoldás? Vagy talán nincs is segítség? Egyszer elpusztítjuk egymást? Vagy annyira kizsákmányoljuk lakóhelyünket, hogy az utánunk jövőknek nem marad semmi, és teljes szegénységben élnek majd? A Biblia szerint van segítség, erről szól az Újszövetség. Azért jött Jézus a világba, hogy segítsen rajtunk. Azonban kevesen értették és értik meg. Mert mindig olyan segítőt várunk, aki a másik kárára lendít a mi ügyünkön. Azonban Jézus senkit nem pusztít el, nem igáz le. Ő a szívünket akarja újjászülni. Ez az egyetlen esélyünk. A mai ember számára is csupán a kereszt kínál reménységet. Nincs más, csak a kegyelem. De általa újrakezdhetjük, új esélyt kapunk. De vajon élünk-e vele? Te élsz-e vele?

Salamon is felismerte, hogy az embernek szüksége van a másik emberre, de mivel a szívünket is ismeri, azt is meglátta, hogy két ember kapcsolata akkor lesz áldott, ha jelen van benne az élő Isten. A harmadik kötél az Ő jelenléte. Ez teszi igazán erőssé és tartóssá a házasságot is. Isten nélkül kiüresedünk, eltávolodunk egymástól, azonban a Vele ápolt kapcsolat megerősít. Soha ne feledjük: jobban boldogul kettő, mint egy, de még jobban a három. Mert ha mindketten elesünk is, ott van az Úr, Aki talpra állít. És amikor a másikra már nem számíthatunk, vagy egyedül maradunk, az Úr akkor is ott van. Őreá mindig számíthatunk.

Bizony, hányszor meglepődünk, amikor gyűlölettel találkozunk - az apostol azt mondja, ne csodálkozzunk (1Jn 3,13-24). Miért? Mert Isten gyermekeit nem érti a világ, nem érti, hogy lehet rosszra jóval, gyűlöletre szeretettel válaszolni. Nem érti, mert ezt csak az érti, akiben Krisztus megszületett. Hiszen az Úr volt az, aki még a megfeszítőiért is imádkozott.

Aki Krisztusban van, az átment a halálból az életbe, egy más dimenzióba, az élet világába kerülünk. Az élet növekszik és életet közvetít a szeretet által. Isten országa a szeretetre, a megbocsátásra épül. Azt hirdeti, hogy még a bűnösnek is van lehetősége újrakezdésre. Azt üzeni, hogy nem a gyűlölet, hanem a megbocsátás az előrevivő, az építő hozzáállás. Aki gyűlöl, az embergyilkos. Kemény szavak ezek, hiszen magunkat mindig felmentjük, megnyugtatjuk: minden rendben van, mert mi nem öltünk meg senkit. Azonban a gyűlöletben benne foglaltatik az öl kifejezés. A gyűlölet által mérgezzük a másikat és önmagunkat is.

Az igazi szeretet az Úr Jézusban érkezett meg: Önmagát adta értünk. Ez a szeretet nem a másikból, hanem a másikért él. De vajon átvisszük-e a lécet? Az Úr tanítványai ezzel a szeretettel járnak-e a világban? János úgy írja, hogy mi is kötelesek vagyunk odaadni az életünket a másikért. És itt nem mindig meghalásról van szó, hanem áldozatos életről, szolgálatról a másikért. Odaadni magunkat azért, hogy a másik megismerje Isten kegyelmét.

Az igazi szeretet cselekedetekben nyilvánul meg. Mert könnyű mondani, hogy mennyire szeretjük a távoli népeket, de mit teszünk értük? Mit teszünk azért, hogy csökkenjen az éhezés, az elnyomás, és Krisztusban új életet nyerjenek azok, akik még nem ismerik Őt?

Az apostol rámutat, hogy mi bizalommal mehetünk az Úrhoz. Aki hisz Benne, mint Megváltójában, az bátran felkeresheti és kérhet Tőle, és bátran kérhetünk, mert az engedelmes tanítványoknak megadja kéréseiket. Kérjünk ma is hittel, új, engedelmes szívet, eredményes bizonyságtételt, megújuló embereket.

Ki Istenének átad mindent

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még jobban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.

Isten áldásával.