Élő víz forrása

J

eremiás megkapta elhívását, az Úr ismertette vele, mi lesz a feladata, és bár először kifogást keresett, most már elindul (Jer 2,1-37). Isten bátorítja, menj el, és így az elhívás küldetéssé alakul. Mert Ő nem csupán új életre hív, hanem elküld szolgálatra. Azt akarja, hogy akik Isten országa polgárai lesznek, menjenek el, és vigyék másoknak az evangéliumot. Azonban nem mozdulunk könnyen, jobb' szeretünk a kegyelemben fürdőzni, mint tovább menve menteni másokat. Elhívásunk szolgálatra szól, arra, hogy továbbadjuk, amit kaptunk, hogy elmondjuk mindazt, amit megismertünk az Úr szeretetéből.

Jeremiásnak kiáltani kell, mégpedig Jeruzsálem fülébe, nem elég valami eldugott helyen csöndben elmondani az üzenetet, hanem a fővárosban kell azt továbbadni, ott vannak a nép vezetői, akik változtathatnak a dolgokon. Nem könnyű feladat ez, egy fiatalembernek az ország vezető emberei számára kell megmondania, nem jól mennek a dolgok, és ezt Isten látja így. Mindig az jelenti a problémát, hogy ennek meglátásához hitre van szükség, nélküle csak egy ember, egy fiatal véleményének tartják. Tegyünk mindig ott bizonyságot, ahová az Úr küld, akkor is, ha nehéznek tűnik a küldetés.

Az Úr nem egyenesen rájuk olvassa bűneiket, hanem emlékezteti őket, hogy nem volt ez mindig így - amikor a pusztában követték Őt, az első szeretet tüzében éltek. Ha voltak is botlások, szerették Istent, hallgattak Rá, de most ez a szeretet tovatűnt, elfordultak Tőle. Az efézusi gyülekezettel is megtörtént ez, nem volt már meg bennük az első szeretet tüze. Azonban az Úr nem hagyja annyiban, mert szereti népét, nem törődik bele, hogy már nem Ő a legfontosabb, hogy nem érte lángolnak. Azért küldi a prófétát, hogy felébressze őket, mert még vissza lehet térni. Lángol-e még a szívem az Úrért? Ő-e még a legfontosabb a számomra?

Miért következett be az elfordulás? Mert nem erősítették az Úrral való kapcsolatukat, folyamatosan lanyhult a hitük, a körülöttük lévő világ pedig egyre inkább csábította őket. Mert a világ úgy működik, hogy ragyogásával, látszatszabadságával csábítja a hívők szívét. A bűn szolgaságát szabadságnak tünteti fel. Azt látjuk, mennyi mindenre szert tesznek a világ fiai, milyen jól megy a soruk, azt tehetnek, amit akarnak, mert nincs számukra törvény, nincs Isten akarata. Izráel is úgy vélte: a bálványok áldást és szabadságot nyújtanak, és nem ismerték fel, hogy az Úr szövetségében élhetnek valódi szabadságban. A bálványok rabbá tesznek. Ők azonban úgy akartak élni, mint a többi nép, nem akartak különbözni tőlük. Nem akartak széllel szemben haladni.

Az Úr elmondja, mennyi áldásban részesítette őket az ígéret földjén az elmúlt évszázadok alatt. Minden probléma oka, hogy amíg Isten élő víz forrása volt a számukra, ők lecserélték Őt repedezett tározókra, amelyekből elfolyt a víz. A bálványok olyanok, mint a repedezett víztároló, felfrissüléssel, megújulással kecsegtet, de szomjas marad a szív, mert nincs víz. Jöjjünk a forráshoz, az Úr Jézus is hívogat: aki szomjazik, jöjjön Hozzá, és igyék. Jó, hogy hívogat és mehetünk, akkor is, ha már becsapódtunk és csalódtunk. Menjünk a forráshoz, és igyunk éltető vizet. Jézus a forrás, ne keress máshol gyógyulást, megújulást, tanácsot, csak egyedül Nála. Rajta kívül minden repedezett edény. A fő probléma, hogy elhagytuk a forrást, pocsolyákhoz megyünk, pedig azok nem elégítenek meg, aztán megyünk csalfa remények közt a másikhoz, talán majd ott megtaláljuk, amit keresünk, de ott is csalódunk. Most, amikor hallunk az Úr kegyelméről, arról, hogy visszatérhetünk a poshadt víztől, menjünk, amint a vérfolyásos asszony is tette: örömmel és hittel ment Jézushoz a gyógyulás reményében. Hitte, hogy Jézusnál megkapja azt, amit tizenkét éven keresztül hiába keresett máshol. Elvesztegetett évek után jöjj az Úrhoz!

Mária, miután meghallotta Isten tervét, és felajánlotta magát az Úr számára, útra kel (Lk 1,39-80). Vagyis azonnal engedelmeskedik, teszi, amit az angyal mondott a számára. Mi is, amikor megértjük az Úr üzenetét, azonnal induljunk el. Mária csodálatos megerősítést nyert az Erzsébetnél tett látogatás közben. Megerősödik a hite, és bizonyossá lesz előtte, hogy valóban ő Isten Fiát, a Krisztust hordja szíve alatt. Az engedelmesség közben az Úr megerősíti hitünket. Ha előbb kételyek voltak is bennünk, Lelke által, menet közben bizonyosságot ad. Rádöbben, hogy ha hiszünk az Úr szavában, és engedelmeskedünk neki, az ígéretek beteljesednek. Talán azért nem tapasztalunk nagy dolgokat, mert nem indulunk, amikor az Úr küld. A mozgásban lévő hit csodákat tapasztal.

Azt is megláthatjuk, hogy Erzsébet bízik a férjében, mindenkivel szemben ragaszkodik az angyal által adott névhez. Amikor ezt megteszi, és Jánosnak nevezik, Zakariás újra beszél. A bizalom erősíti a kapcsolatokat és közös megtapasztaláshoz vezet. Áldjuk az Urat megtapasztalásainkért, továbbra is bízzunk Benne, és bízzunk egymásban is.

Csodálatos, ahogyan Zakariás lelki szemeivel felismeri, hogy Mária megszületendő gyermekében Isten lép a földre. Látogatást tesz a Teremtő teremtményeinél. Az a feladatunk, hogy felkészüljünk erre. János pedig azt a küldetést nyeri el, hogy felkészítse a találkozásra Izráel népét. Ilyen kettős feladatunk van nekünk is, találkozzunk az Úrral, majd készítsük fel embertársainkat az Úr látogatására. Mert csak az tud másokat Hozzá vezetni, aki maga is ismeri az Urat.

Az ige olvasása közben látogatónk érkezik. Hogyan fogadjuk? Van Rá időnk? Töltsünk Vele minél több időt, merítsünk erőt a Vele való találkozásból, és engedjük, hogy a békesség útjára igazgassa lábainkat. Jézus nélkül nem találjuk meg se egyénileg, se közösségileg a békességre vezető utat.

Jöjj, az Úr vár reád

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jajj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.