A
|
szerző elmondja, hogy ő Izráel királya, és
ezzel megvallja azt, hogy egy vezetőnek és egy politikusnak is szüksége van
Istenre (Préd 1,12-18). Az élete csak Isten közelében teljes, önmagában ő sem
tud mindent megoldani. A politikusok is csak abban az esetben látnak jól,
tudnak felmutatni, illetve képviselni keresztyén értékeket, ha Krisztusé lesz a
szívük. Amíg megtérés nélkül politizál valaki, amíg nem Krisztus az élete Ura,
addig ne várjunk tőle krisztusi döntéseket és tetteket. A formális vallásosság
kevés. Krisztusi életre van szükség, de nemcsak a politikában, hanem az egyházban és a hívők mindennapi életében is. A tudomány nem helyettesíti a hitet, de
fordítva is igaz, a hit sem pótolja a megismerést, a tudást. Azonban a tudomány
akkor visz előre és válik javunkra, ha nem öncélú, és nem magát isteníti, hanem
meghódol a Teremtő és Megváltó Isten előtt.
Salamon keresése, kutatása arra indít minket, hogy merjünk gondolkodni és az igét kézbe venni. Merjünk utánajárni mindennek, ne csak mások véleményére
hagyatkozzunk. A béreabeliekről azt olvashatjuk, hogy „Ezek nemesebb lelkűek
voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról
napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond” (ApCsel 17,11).
Számunkra is ez a járható út, bátran kutassuk az Írást, járjunk utána, hogy
amit hallunk, az valóban úgy van-e.
Nem lehet semmit csak átvenni, hanem utána kell járni. Ez a selejtezési
készségünket is igényli: vannak tanítások, vannak vélemények, amelyeket, ha
tetszetősek is, vagy sokak által elfogadottak, el kell vetni, mert az ige mást
mutat. Sok hívő kritikátlanul veszi át mindazt, amit máshol vagy mástól lát és
hall. Még egy hívő is tévedhet, láthat rosszul dolgokat, de ha az Úr Jézushoz
mérjük, nem tévedünk el.
Salamon is elmondja, hogy nem minden érték, amire rátalált. Van, ami
hiábavalóság. Ezt is meg kell látni és ki kell mondani. Meg kell tanulni
átértékelni meggyőződésünket, mert amikor Krisztusba kerül az ember, új
teremtéssé lesz. Pál apostol is átélte, hogy ami korábban biztos ismeret,
megdönthetetlen meggyőződés volt, Krisztus megismerése után a szemét
kategóriába került. Természetesen arra
is ügyelnünk kell, hogy ne dobjuk ki a szeméttel együtt az értéket is.
Igazából Isten őszinte megismerése vezet előre. A Krisztusba vetett hit
által gyógyulhat körülöttünk a világ. Isten nélkül csak pusztulás vár ránk.
János apostol úgy tekint a gyülekezet tagjaira, mint a biciklizni tanuló
gyermekekre, akiknek szükségük van a szülő segítségére (1Jn 2,1-6). Ezt a levelet segítségül küldte a számukra.
Ezen keresztül áll úgy mellettük, mint a szülő a gyermek mellett. A levélben
foglaltak adják meg azt a segítséget, ami által nem esnek el az új életben.
Mert az apostol tisztában van az elesés veszélyével és lehetőségével. Azért
írja: ne vétkezzetek. Az eredeti szöveg magában hordozza ezt a jelentést: levenni a szemet a célról. Azért esünk el,
mert levesszük tekintetünket a célról, Isten országáról, Krisztusról. Soha ne
vegyük le Róla a szemünket, semmit ne rutinból oldjunk meg, hanem figyeljünk
Rá. Ne gondoljuk azt, mint a tanítványok
a háborgó tengeren, hogy ők a szakemberek, ehhez ők értenek igazán. És lám, később rá kellett döbbenniük, hogy igazán Jézus ért az életünkhöz, Ő a
szakember. Míg saját tudásukra építettek, közel jártak a pusztuláshoz, ám
amikor szóltak Jézusnak, megoldódott a probléma, lecsendesedett a vihar. Amikor
szólunk Jézusnak, amikor Rá merünk építeni, valóban bízzunk Benne, hogy
megoldódik a probléma.
Azonban az apostol rámutat arra, hogy ha elesnénk, ha vétkezünk, ne csüggedjünk el,
mert van szószólónk, és az Jézus. Ő az idősebb testvérünk, de nem úgy tesz,
mint a tékozló fiú testvére. Nem azt mondja: a te fiad, mi közöm hozzá. Igen,
az Úr nem közömbös irántunk, meg tud indulni erőtlenségünkön, és kész segíteni.
Szükségünk is van Rá, mert Nélküle nem tudnánk talpra állni. Új esélyt ad a számunkra,
mivel kifizette adósságunkat.
Fontos még: nem elég a "szájkeresztyénség", hanem Krisztus nyomába lépő,
úgy élő tanítványokra van szükség. Erre vár a világ, de erre sóvárogva. De
vajon én ilyen tanítvány vagyok-e? Ideje bűnbánattal elismerni, hogy nagyon le
vagyunk maradva Urunktól, néha nem is látjuk a lábnyomát. Ha meg látjuk, nem
abban járunk, mert Jézus nyomdokain járni nem népszerű, de ne feledjük: ezek a
nyomok életre vezetnek.
JÁROM A JÉZUS LÁBNYOMÁT
Járom a Jézus lábnyomát mind a sírig én,
Az égi Jeruzsálemből árad rám a fény.
Bár vihar dúl, nem sötétül el fenn az égi jel,
Felnézek hittel Jézusra: Ő sosem hagy el.
R.: Jézus hű barát, drága jó barát,
Gyermekeinknek hordja bánatát.
Bár vihar dúl ...
Nem vétem már el szem elől Jézus lábnyomát,
Nem térek ki a cél elől mellék útra át.
Szent igéje mindig bennem él: buzdít és vezet
Megmentett életem szolgál: hisz remél, szeret.
Mennyben ér véget nemsoká ez a keskeny út,
Meglátom Jézust trónusán, mint dicső fiút.
Dicsfénye betölti lelkem, s ez elég,
Örökre Ő marad nekem a Kezdet és a Vég.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése