Nézzünk fel Jézusra

A

 szombati és a vasárnapi részeket együtt vesszük most, így csak néhány fontos gondolatot emelek ki belőlük (Zsolt 103,1-104,23). Az első, hogy ne felejtsem el az Úr jóságát. Ne feledjem el, mennyi jót tett velem eddigi életem során. Legtöbbször a rosszra emlékezünk, panaszainkat soroljuk, most a zsoltáros azt kéri, ne feledjük el Isten tetteit. Mert nem csak rossz történik velünk, hajlamosak vagyunk sötéten látni életünket, pedig mennyi jót elő tudnánk számlálni. Csendesedjünk el ma, és soroljuk fel Isten tetteit, ajándékait életünkben.

Maga az életünk is az Ő ajándéka, adjunk hálát érte, és köszönjük meg. Ne mondjuk, hogy nem kértük, hanem örüljünk, hogy lehetőséget kapunk. Hála azért, hogy az életünk kibontakozhat, annyi mindent elsajátíthatunk, fejlődhetünk. Azonban az Úr jósága kegyelmében mutatkozik meg. A legnagyobb jó, hogy elküldte Jézust a világba, nekünk adta, hogy élhessünk Általa. Ide küldte, hogy ne legyünk magányosak, mindig legyen kihez fordulni, kit segítségül hívni.

Ki kell emelni az Úr munkái közül kegyelmét, azt, hogy nyomorúságaink ellenére utánunk jött és kiemelt a mélyből. A legnagyobb jót akkor éltük át, amikor megbocsátotta bűneinket, eltörölte minden adósságunkat. A kegyelem azt jelenti, új életet, új esélyt kaptam. Adjunk most hálát ezért. Dicsérjük Őt, és ne feledkezzünk meg Róla.

De nemcsak a múltban élhettük át a bűnbocsánatot, hanem a jelenben is ígéri, hogy minden bűnünket megbocsátja. Mindent megbocsát. Nincs olyan bűn, amit ne törölne el az Úr vére, amire ne lenne bocsánat. Jöjjünk ezzel a bizalommal Hozzá, ne féljünk, hanem ebbe az ígéretbe fogózva tárjuk fel előtte életünk minden bűnét.

Nemcsak a bűnökre, hanem a betegségeinkre is Nála van megoldás. Minden betegségünket meggyógyítja, mindenre van Nála orvosság. Nemcsak a testi, hanem a lelki betegségek orvosa is Ő. A lényünkben meghúzódó problémákat is orvosolja kegyelme által. Ő ismeri lelkünket, ismeri minden betegségünket, de ismeri az orvosságot is. A lélek orvossága az Úr Jézusba vetett hit általi megtérés. A megtérés nem formalitás, hanem lényünk gyökeréig ható változás. A teljes gyógyulás a lélek gyógyulásával kezdődik. Mert akkor gyógyulunk meg igazán, amikor az Úrral találkozunk. Az Isten nélkül élő lélek beteg, mert a lélek Tőle van. Akkor jövünk rendbe, ha átéljük az Úr szeretetét. Mert erre van szükségünk, ezután vágyakozunk. Azonban legtöbbször nem jutunk el idáig, megrekedünk kevesebbnél, pótlékoknál, és még betegebbek leszünk. Isten szeretete Jézusban tárul fel előttünk, Benne értjük meg és élhetjük át igazán.

Csodálatos, hogy mindkét zsoltár az Urat áldó biztatással kezdődik, azonban ez azt is üzeni, Isten dicsérete nem megy magától. Könnyebb a panaszkodás, de lehet magunkat arra hangolni és biztatni, hogy dicsérjük Őt. A lelkünket lehet az Úr dicsőítésére nevelni. Dicsérjük Őt, mert gondját viseli a teremtésnek. Nem kell aggódni, mert mindenről gondoskodik. A vadállatok is tudják, Isten megadja eledelüket. Az Úr Jézus pont ezért kéri, hogy ne aggódjunk, hanem keressük először Isten országát és annak igazságát. Mindezt azért tehetjük meg békés szívvel, mert az Atya tudja, hogy mire van szükségünk. És ha tudja, akkor gondoskodik is róla.

Gyakran megtörténik, hogy elbizonytalanodunk, nem tudjuk, mit tegyünk, merre menjünk - a szentíró most tanácsot ad (Zsid 12,1-17). És ez úgy hangzik: nézzünk fel Jézusra. Egyszerű tanács, és mégsem vesszük mindig komolyan. Gyakran csak lefelé nézünk, lógatjuk az orrunkat, és így elcsüggedünk. Sokan csak magukat vagy a problémát látják, az ige azonban felemeli fejünket és azt mondja, nézz felfelé és lásd meg Jézust.

Igen, ez a megoldás, felnézni Jézusra, a kereszten lévő Megváltóra. Miért ez a megoldás? Amikor Izráel népét a pusztában kígyók marták meg, Mózes Isten utasítására rézkígyót készített, majd azt egy póznára tűzte. Aki erre a kígyóra feltekintett, az meggyógyult és életben maradt. Aki nem nézett fel, meghalt. Ezért, ha felnézünk hittel Jézusra, meggyógyulunk. A Zarándok útjának szerzője is arról vall, hogy amikor Zarándok a kereszt tövébe jut, felnéz az ott szenvedő Úrra, és lehull róla a teher. Terheink a kereszt tövében hullanak le, a bűn batyujától csak ott szabadulunk meg. A felfelé nézés nem nagy művelet, mindenki meg tudja tenni. Tegyük meg most, nézzünk fel Jézusra!

A hívő életet versenypályához hasonlítja a szerző, azonban ott csak terhek nélkül van esélyünk. Tegyük le a terheket az Úr kezébe, hogy felszabadulva futhassuk meg a pályát. Amikor nehéz az életünk, döntés elé kényszerülünk, szorongat a világ, mindig gondoljunk az Úrra. Gondoljunk arra, hogy nem a jólétet, az örömöt választotta, hanem az értünk való halált. Válaszd hát Jézust, hogy élj!

Akkor is adjon erőt az Úr döntése, amikor nehéz a döntés, amikor munkánk, családunk, életünk múlik azon, hogyan döntünk. Sokan a vérig ellenálltak a gonosznak, vagyis Jézust választva meghaltak, hogy élhessenek Vele. A nehéz helyzet, a szenvedés sem véletlen, Atyánk formál általa. Ne büntetésként, hanem szeretete jeleként éljük meg a nehéz pillanatokat is.

Testvérek, menjünk bátran

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.

3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

Isten áldásával.