Velem van az Úr, nem félek

H

álaadás és segítségül hívás ritmusára tanít minket a zsoltáros (Zsolt 105,1-25). A saját imádságos életét állítja példaként elő, ha elolvassuk, látjuk, mennyire tele van a szíve Isten szeretetével, ezért tud hálát is adni. A hálaadás visszatekintés, a mögötte lévő időszak tudatos végiggondolása. Ebben a műveletben meglátja Isten munkáit, felismeri mindazt, amit az Úr elvégzett a szívében, és meglátja azokat a tetteket is, amelyeket népe életében cselekedett az Úr. A hívő élet fontos része a hálaadás. Mi is tekintsünk vissza életünk eddig megtett szakaszára, és idézzük fel az Úr drága kegyelmét. Köszönjük meg minden munkáját. Lássuk meg, hogy Őt illeti a hála azért, hogy megismerhettük a kegyelmet, és azért is, hogy eddig megmaradtunk benne. Minden előrehaladásunk munkánkban és minden családunkban történő eredmény, mind az Ő kegyelme.

A hálaadást követően hívjuk segítségül Urunkat. Szükséges, hogy miután hálát adtunk, meglássuk, hogy nemcsak a múltban, hanem ma is rá vagyunk utalva segítségére. Adj hálát és hívd, valld meg: Uram, nélküled semmit sem tudok cselekedni, jöjj, és járj ma is előttem. Mert nem csupán a múltban, hanem a jelenben is rá vagyunk utalva az Úr jelenlétére.

A szentíró azt kéri, hogy keressük az Úr orcáját szüntelen. Ne csak időnként, súlyos válságokban, megoldhatatlan feladatoknál hívjuk Őt, hanem keressük szüntelen. Legyünk Vele állandó közösségben. Aki szereti az Urat, az vágyik Utána, az mindig szeretne Vele lenni. Mert ahol két ember szereti egymást, ott mindig vágyódnak egymás után, keresik a másik közelségét. Aki szereti az Úr Jézust, az ezt a vágyakozást éli át, szeretne minél többet Vele lenni, és szeretné minél jobban megismerni Őt. Annak a számára a Biblia is vonzó olvasmány lesz, hiszen általa válik beszédessé a kapcsolat. A Biblián keresztül beszélgethetünk Jézussal, és ismerhetjük meg életét, tetteit, Lényét. Vágyol-e az Úr után? Vonz-e az ige? Kérjük Urunkat, gerjessze fel szívünkben a vágyat, töltsön be önmagával, és segítsen leküzdeni mindazt, ami elvonna Tőle.

Izráel népének története is Isten kegyelméről és szeretetéről beszél. A zsoltár visszaemlékezik arra, ahogyan elhívta Ábrahámot az Úr. Majd feleleveníti, miként áldotta meg és tette őket nagy néppé. Felidézi küzdelmeiket is, de láttatja Isten jelenlétét is. Hiszen Ő is jelen volt, nem egyedül vándoroltak, mindenütt számíthattak Rá. Az éhínség idején is velük volt, sőt, József által előttük ment Egyiptomba, ott várta őket. Isten megkészítette számukra az éhínség elől való menekülés útját. Így van jelen ma is az életünkben. Van, amikor mögöttünk jön és oltalmaz. Eltakar az ellenség szemei elől, máskor pedig előttünk megy, és vár ránk életünk mélységei között. Isten soha nem hagy minket magunkra, lássuk meg, hogy Ő mindig jókor van jó helyen. Mindig ott van, ahol lennie kell, ahol övéi segítségét igénylik, ahol rogyadozik a láb, fogy a hit. Ezért ne csüggedjünk, hanem emeljük fel tekintetünket és csodáljuk Őt.

A szentíró az egymás iránti szeretetre és segítőkészségre irányítja a figyelmünket (Zsid 13,1-6). Azt kéri, hogy ne magunkat sirassuk, ne magunkkal legyünk állandóan elfoglalva, hanem lássuk meg a többi testvért is. Nemcsak nekünk nehéz, hanem a másiknak is. Nemcsak nekünk kell kísértéssel szembenézni, hanem a többi hívőnek is.

A gyülekezet szíve és ajtaja legyen nyitva a szenvedő testvérek előtt, de legyen nyitva az igével, az evangéliummal vándorlók előtt is. Abban az időben szolgáltak vándorevangélisták. Vitték egyik helyről a másikra az Úr örömhírét, a számukra elkészített üzenetet. Ma is legyen nyitva az életünk az ige előtt, szükségünk van az evangéliumra, de legyünk nyitottak egymás problémái iránt is. Hiszen az evangélium megoldást kínál minden gondunkra. Ezért adjuk mások kezébe is, lássák meg, hogy életük válságaira is orvosság az Úr Jézus kegyelme és szeretete. A megoldás a gyökeres és mély életváltozás. Nem lehet egyetlen területet sem kisajátítani, mert az ördög azonnal felüti a fejét.

Soha nem szabad elfelejteni, hogy földi vándorutunkat testben járjuk, ha épp minden rendben is van, gondoljunk azokra, akik szenvednek. Mindig gondoljunk a hitükért szenvedő, börtönt viselő, hazájukból menekülni kényszerülő testvérekre. Ne feledjük: velünk is bármikor megtörténhet, mert vándorok vagyunk a földön. Hazánk a mennyben van.

A mindennapi életünkre is oda kell figyelni, mert nem csupán a beszédünk, hanem az életvezetésünk is bizonyságtétel. A legfőbb bizonyságtétel a házasság, hiszen a legtöbb tanítvány kap társat, és így éli meg hitét. Urunk azt kéri, legyen a házasélet tiszta, vagyis legyen más, mint a világban, a nem hívők között. De vajon odafigyelünk-e a házasságra? Meglátjuk-e bizonyságtevő szerepét? Más-e a mi házasságunk, mint a világé? Mi adja a különbséget? Bizony, jó, ha a különbség Jézus jelenlétében, az Ő követésében, a Neki való engedelmességben nyilvánul meg.

A hívő ember élete egészen más, mint a nem hívőé. Más a motiváció, más vonz. De valóban így van? Ne legyetek pénzsóvárak - ez azt jelzi, hogy ez a bálvány már akkor is fenyegette a tanítványok életét. Hogy állunk a pénzzel kapcsolatban, miként viszonyulunk hozzá? Akkor tudunk ellenállni neki, ha megtanulunk megelégedni, beérni azzal, ami van. Ma nem igen érjük be, az egész világ hajt, hogy mindig többet akarjunk. Kérjünk az Úrtól megelégedett szívet.

A megelégedettség abból a tudatból származik, hogy az Úr velem van. Ezért nem kell félnem, biztonságban vagyok az Ő országában, és ott átélhetem gondoskodását. Én a mennyei Király gyermeke vagyok, királyi gyermek, és Atyám, a Király királyi módon gondoskodik rólam. Országában minden rendelkezésemre áll. Így hát mitől félnék.

VELEM VÁNDOROL

Velem vándorol utamon Jézus, gond és félelem el nem ér.

Elvisz elsegít engem a célhoz,

Ő a győzelmes, hű vezér.

Ő a győzelmes, hű vezér.

Velem vándorol utamon Jézus, ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető tiszta fény.

Ő az éltető tiszta fény.

Velem vándorol utamon Jézus, bár az út néha oly sötét.

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd.

Amíg irgalmas karja véd.

Velem vándorol utamon Jézus, ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő.

Segít hordani, ott van Ő.

Velem vándorol utamon Jézus, túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyben az angyali karban,

Nevét végtelen áldom én.

Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.