Hit által

H

álaadó zsoltár a mai, mert jó hálát adni, és van is miért (Zsolt 100,1-5). Vajon látjuk-e még azt, amiért hálát adhatunk? Van-e hála a szívünkben az Úr felé? A zsoltáros azért tud hálás lenni, mert tele van, sőt, csordultig van a szíve örömmel. Az örvendező élet hálás, az meglátja mindig azt, amit meg lehet köszönni. A hála az Úrral való közösségből fakad, ahogyan megtapasztaljuk közelségét, átéljük, hogy figyel ránk, beszél velünk, hála fakad a szívünkben. Jó beszélgetni az Úrral, jó belehelyezkedni lénye közelségébe, és átélni, hogy megszólal a csönd. A megszólaló csönd megszólaló igévé lesz. Hiszen a csöndben az Úr igéje szólít meg, átélem, hogy most nekem szól, hozzám van szava.

Szolgáljatok örömmel az Úrnak, szólít fel az Ige. Miért kéri, hogy örömmel szolgáljunk? Mert nem mindig látszik az öröm rajtunk. Gyakran vagyunk fásultak, csüggedtek, elkeseredettek, és ez látszik rajtunk. Szolgálatunk is ezt az állapotot tükrözi, pedig lehet örömmel szolgálni. De ez az Úr megtapasztalásából fakad. Amikor átéljük, hogy megszabadított, átformálta életünket, megbocsátotta bűneinket, tele van a szívünk örömmel. Ekkor az öröm szolgálatra serkent, szeretnénk mindenkinek elmondani, mit tett az Úr velünk. Péter anyósa is a gyógyulását követően azonnal szolgált az Úrnak. Nem foglalkozott mással, nem érdekelte más, csak Jézus. Milyen jó és áldott pillanat, amikor így tele vagyunk az Úr iránti szeretettel, és ez lendít előre, visz újabb szolgálatokra. Mert az igazi szolgálatot a hála motiválja.

Azonban ez a szeretet gyakran meglankad, ahogyan az az efézusi gyülekezetben is történt. Miért? Mert nem ápoljuk megfelelően az Úrral való kapcsolatot. Valami fontosabbá válik, mint Ő. És ez lehet akár maga a szolgálat, az egyházi élet is. És természetesen annyi minden van, ami fontosabb akar lenni az Úrnál. Mit tehetünk, hogy ne így legyen? Tudatosan ápoljuk az Úrral való kapcsolatot, ügyelünk, hogy semmi ne furakodjék közénk. Hagyjunk minden nap időt arra, hogy az Úr igéje megszólítson, legyünk minél többet csöndben, és olvassunk minél többször Bibliát, és elmélkedjünk az Úr Jézus életén, tettein és tanításán.

A zsoltáros fontosnak tartja emlékeztetni olvasóit arra, hogy az Úr alkotásai vagyunk. Ez nagyon fontos, ha ezt felidézzük magunkban, mindjárt hála lesz a szívünkben, mert azt jelzi, Istenhez tartozunk. Nem véletlenül vagyunk ezen a földön, hanem az Ő akarata és munkája nyomán. Isten alkotása, remekműve az élet, benne mi is. Szeretetből, nagy gonddal formált, és így szeret bennünket, ahogyan vagyunk. Mindenki érték és mindenki szép az Ő szemeiben, hiszen az Ő kezéből kerültünk ki. Nincs ennél csodálatosabb és megnyugtatóbb, hogy Isten alkotott, nem csak úgy lettünk. Bár a sátán ki akarja ezt törölni tudatunkból - ha engedjük neki, elveszettekké, céltalanokká válunk. Isten nélkül, az Ő üdvterve nélkül értelmetlenné, üressé válik az életünk.  

Még azt is hozzáteszi az ige, hogy az Ő népe, legelőjének nyája vagyunk. Vagyis nemcsak megalkotott minket, hanem törődik is velünk, úgy, ahogyan a pásztor törődik a nyájjal. Mindent megtesz értünk, vezet, gondoskodik megélhetésünkről, és Jézus Krisztus által megmentett a gonosztól. Jézus a jó Pásztor, Aki életét adta a juhokért. Kövessük ezt a Pásztort, figyeljünk ma is hangjára, mert rajta nem múlik. Hűsége és szeretete megmarad örökké.

A szentíró a tegnapi fejezetet azzal zárta le, hogy mi a hit emberei vagyunk (Zsid 11,1-7). A keresztyén ember a hit embere, vagyis hitből él.  De vajon mi is a hit, teszi fel a kérdést? És maga meg is válaszolja. A hit nem elmélet, nem egy fogalom, hanem mély tartalma van, meggyőződés. Tehát a hit nem egyenlő a hiszékenységgel, valaminek az elhívésével, hanem az igazi hit meggyőződés. Meggyőződünk a nem látható dolgok létéről, valóságáról. A hit Isten ajándéka, átélem, hogy Isten valóságos, megtapasztalom munkáját, és ezáltal meggyőződöm, hogy amit az Ige mond, az valóság.

Életem nyomorúságát odavihetem az Úr elé, kérhetem, hogy tegye rendbe az életem, és amikor átélem a szabadítást, betölti szívem a kegyelem, tudom, hogy Ő él. Hiszen munkálkodni csak élő személy képes. Így azután a hit már meggyőződés, tudom, hogy Aki az én életem újjá formálta, él, és Ő teremtette a világot. Az engem újjá formáló szó formálta a világot is.

Meglátjuk, hogy az Ószövetség nagy személyiségei is hit által közeledtek az Úrhoz. A hitük tette őket naggyá, általa ismerték fel, mit kell tenniük. Hit által látták meg az igazi értéket, és hit által váltak kedvessé Isten előtt. A hitből való élet a kedves az Úr előtt. Az az élet, amelyik mindenkor bízik Benne, függetlenül attól, hogy épp az adott társadalom hogyan él vagy milyen légkört sugároz maga körül. A hit keresi Istent, Nélküle nem teljes az élete. Aki keresi, annak hinnie kell, hogy Ő van. Azért keresi, mert már valami megmozdult, már az Úrtól elindult a vonzás felé, és a hit erre válaszol, hiszi, hogy Ő van, és ezért szeretné megtalálni, megismerni. A legfontosabb feladatunk keresni Istent, ha őszinte szívvel tesszük, akkor Ő megajándékoz. Mivel? Önmagával. Megadja, hogy megtaláljuk, átéljük szeretetét és kegyelmét. Nincs örömtelibb annál a pillanatnál, amikor belépünk az Atya kapuján és Ő a szívére ölel. Nincs nagyobb öröm, mint hazatalálni. Hazataláltál-e már?

Hű Jézusom kezébe

Hű Jézusom kezébe teszem kezem belé,

Ő életem vezére, vezet hazám felé,

A keskeny úton járok, de ő közel van ám,

Magasból vet világot az ő keresztje rám.

Ha nem tudom azonnal, hogy Jézus mit kíván,

Várok, szemébe nézek, szívem nyugodt, vidám.

Mily boldog, édes érzet: Úr ő éltem fölött!

Szívem nem ismer kényszert: önként szolgálom őt.

Ha szenvedés, baj érne, s az utam is sötét,

Az Úr keresztje fénye annál dicsőbben ég.

Tudom, hogy még dicsőbb fény ragyog majd énreám,

Ha majd a mennybe érvén belépek ajtaján.

Isten áldásával.