Istennél semmi sem lehetetlen

J

eremiás próféta könyvét kezdtük el olvasni, aki fiatalon nehéz feladatot kap, rá kell mutatnia, hogy a külső változás, az élet toldozása-foltozása nem elég (Jer 1,1-19). Belső változásra van szükség. Mindig a szívnek és általa az egész életünknek kell megváltoznia ahhoz, hogy igazi változás legyen. Az újjászületett ember hoz igazi átalakulást a társadalomba. Ha megelégszünk a külsőségekkel, akkor nincs megújulás, és Isten ezt megítéli.

Azt is jó olvasni, hogy szól az Úr, mert amikor szól, még van lehetőség a megtérésre, az új életre. Isten mindig azért szól, hogy rádöbbenjünk vétkeinkre, és segítségül hívjuk Őt. Mindig időben és előre szól, rajtunk áll, hogy komolyan vesszük-e szavát.

Jeremiás prófétai szolgálatra kap elhívást, ami tömören azt jelenti, hogy azt kell hirdetnie, amit az Úr mondott, és ez nem könnyű. De azt is megtudja, hogy az élete és elhívása korábban kezdődött a fogantatásnál is. Isten tervéből indult az élete. Azért született, mert Isten akarta, és terve van vele. Számunkra is vigasztalás ez - az Úr akarta, hogy éljünk. Így tekintsünk mi minden életre: érték, mert az Úr akarja, hogy megszülessen.

Jeremiás reagálásában kifejezi, hogy látja alkalmatlanságát. Úgy látja, nem alkalmas arra, hogy próféta legyen. Jó, ha látjuk, saját képességeink alapján alkalmatlanok vagyunk a szolgálatra, egyedül az Úr kegyelme tehet alkalmassá. Isten bátorítja Jeremiást, és bátorít minket is: Ne önmagadra nézz, hanem énreám. Ne magadban bízz, hanem Bennem, mert veled vagyok. És ha veled vagyok, és megmaradsz a nyomomban, sikerülni fog.
Igen, sikerülni fog, mert az Úr formál emberhalásszá. Nem nekem kell azzá lennem, hanem engednem, hogy Ő azzá tegyen.

Benne van az is, hogy: Jeremiás, ne keress kifogásokat. Ha az Úr hív, ne keressünk kifogást, ne mondjuk, fiatalok vagyunk, vagy éppen idősek, hanem engedelmeskedjünk, és a többit bízzuk Rá. Ma, ha az Ő szavát halljuk, vegyük komolyan Istent, ne halogassunk, mert nem tudjuk, lesz-e még időnk meghallani az Igét.

Jeremiás feladata az építés és a plántálás, de ezt megelőzően elő kell készíteni a talajt. Nem lehet a gyomba veteményezni, rendbe kell tenni a földet. Ha ez megtörtént, jöhet a vetés. Így van az életünkben is, el kell távolítani a bűnt. Az eltávolítás legjobb módszere a bűnvallás, és azt követően megtapasztaljuk, hogy az Úr megbocsát és eltörli minden vétkünket.

A végén ismét megerősíti őt az Úr. Szívére helyezi, hogy vele lesz, ezért nem kell félnie, bátran a feladathoz foghat. Nem kell félnie az ellenségektől sem, mert az Úr győzelmet ad neki. Mi se figyeljünk másra, csak az Úr jelenlétére, bízzunk Benne, Ő győzelemre segít.

Az Újszövetségből Lukács evangéliumát kezdjük el olvasni, zarándokútra indulhatunk Jézussal, és megfigyelhetjük, ki is Ő (Lk 1,1-38). Adja az Úr, hogy a megfigyelés alatt átformálódjunk az Úr képére. Vándorlásunk során vegyük észre a különbséget az Úr élete és a mi életünk között, és érjen meg bennünk az az elhatározás, hogy olyanok akarunk lenni, mint Ő.

Lukács gondosan utánajárt Jézus életének, amit leírt, amögött személyes tapasztalatok húzódnak meg. Az ő forrásai olyan emberek, akik Jézussal személyesen találkoztak, segítségül hívták betegségük gyógyítására, vagy átélték, hogy megszabadította őket bűntől vagy gonosz lelkektől.

Az evangélista elmondja, hogy az Úr már akkor cselekedett, amikor senki nem gondolta. Várták, hogy jöjjön a Messiás, de mielőtt megérkezett, az Úr előkészítette a népet a jövetelre. Előbb egy idős pap és a felesége életét alakítja át, amikor már nem is gondolják, gyermekáldást kapnak. Aztán Máriát emeli be Isten kegyelme a történetbe, mégpedig akkor, amikor még nem is számít rá, amikor még egyáltalán nem alkalmas az idő számára. Megtudjuk, hogy nincs szükség türelmetlenségre, sürgetésre, mert az Úr mindig, mindent a maga idejében cselekszik. Amit mond, az beteljesedik, csak fogadjuk hittel szavát, és bízzunk Benne.

Mindkét helyszínen elhangzik: Ne félj! Mert bizony, mindig és mindenkitől félünk. Azonban az Úr azt üzeni, nem kell félnünk, ahol Ő jelen van, nincs ok a félelemre. Ő szabadít meg a félelemtől, és tesz alkalmassá a hitben való életre.

Mária megtudja, hogy az Úr számára semmi sem lehetetlen. Ez a fiatal lány csodálkozik, hogyan születhetne meg általa a Megváltó? Isten rámutat: soha nem a mi lehetőségeinken múlnak a dolgok, hanem az Ő kegyelmén. Számára semmi sem lehetetlen. Jó, ha ezzel a hittel fogunk neki dolgainknak, és soha nem veszítjük el szem elől: ha számomra lehetetlennek tűnik is valami, az Úr számára nincs lehetetlen. Megtisztulhat a leprás, újra láthat a vak, járkálhat a béna.

Erre mi is válaszoljunk úgy, amint Mária tette, ajánljuk fel életünket az Úr szolgálatára. Mondjuk ki mi is: történjék velem a Te beszéded szerint.

Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség

1. Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség, Szentháromságban ki vagy egy Istenség. Csak téged illet minden tisztesség, Mert téged ural az egész föld s ég.

2. Imád a nagy ég ő teljességével, Mondván: szent, szent, szent az Úr felségével! Teljes a föld s ég dicsőségével, Seregek Ura erősségével!

3. Imád a földnek kiterjedt nagysága, Mind e világnak nagy hatalmassága; A sok népeknek minden országa, Roppant táborok sűrű sokasága.

4. Imád téged a napnak fényessége, Az éjszakának titkos setétsége; Imád a holdnak ő teljessége: A csillagoknak szép ékessége.

5. Imád a tenger s a vizek folyása, A sok hegyeknek magas fennállása; Minden szeleknek széjjeloszlása S a madaraknak ékes szólása.

6. Imádlak én is téged, Teremtőmet, Gondviselőmet és Idvezítőmet, Megszentelőmet s erősítőmet: Én Istenemet, egy Segítőmet.

7. Imádlak téged, Urát kezdetemnek, Urát végemnek s egész életemnek, Fő szerző okát a természetnek, Halálnak Urát és kegyelemnek.

8. Imádlak téged, egyedül Uramat, Nem vetem másban én bizodalmamat; Mikor imádlak, halld meg én szómat, Írd be könyvedbe hódolásomat.

Isten áldásával.