Aratás

M

inél jobb, kényelmesebb az életünk annál magabiztosabbakká válunk, és ez gyakran azt eredményezi elfeledkezünk Istentől (1Krón 17,1-15). Már nem Ő az első, terveinkkel, ötleteinkkel nem fordulunk Hozzá. Ezt látjuk Dávid életében is, minél jobban megszilárdul a hatalma, annál fontosabbá válik ő maga. Első a saját palotájának az építése, az Úr házára csak aztán gondol, ha a sajátja meg van. Nyomon követhető a sorrendváltás, első vagyok én. Gyakran nem is tudatos ez, hisz ez van belénk ivódva, ezt hozzuk magunkkal. Azonban Dávid Isten gyermeke volt, az ő életében már gyermekkorától Isten foglalta el az első helyet. Amíg pásztor majd bujdosó volt, mindig Isten dolgai álltak az első helyen, a körülmények megváltozásával a fontossági sorrend is megváltozott. Ez azonban nem jó, mindig Istennek kellene az elsőnek lenni. Az a helyes sorrend, ha Ő tölti be a szívemet, tölti ki életemet. Oda kell figyelni magunkra, mert körülményeink változásával az értékrendünk is átalakulhat. Ne engedjük az Urat leszorulni a dobogó első fokáról.

A másik fontos esemény, nem az Úrral beszéli meg a templomépítés tervét, hanem a prófétával. Magától értetődő a számára, hogy Isten is egyet ért, az ötlettel. Hányszor cselekszünk mi is rutinból, nem kérdezzük Istent, mert az elképzelés szerintünk jó, és ha számunkra megfelel, akkor Isten  is egyetért vele, gondoljuk.

Mennyire elhamarkodottan formál véleményt Nátán próféta. Mi az oka ennek? Talán az, hogy emberileg a templomépítés terve jó és szép. Mindenki támogatná, mindenki biztatná a királyt, helyes ezt kell tennie. Jó az ötlet, a templom fontos, biztos egyetért vele Isten. Mivel jónak látszik a terv, ő sem kérdezi az Urat. Magától értetődő, hogy ami jó, azt Isten is támogatja, az az Ő akaratával is egyezik. Azonban ha valami jó, az nem jelenti azonnal, azt, hogy Isten akaratával megegyezik.  Pedig sokszor mi is így vélekedünk, ha jót tervezünk, ha építeni akarunk, azzal Isten is egyetért. Ez a történet rámutat, mindig keressük az Urat, mindig kérdezzük, ebben a helyzetben mi az Ő akarata? Ő is akarja-e azt, amit mi akarunk. Ha egy hívő testvér egyetért velünk, még az sem jelenti, hogy ez az Úr akarata.  Nátán is tévedett. Tévedett, mert magából az ötletből indult ki, és abból, hogy a királynak építeni kell. De ne az ötlet, hanem az ige legyen a kiindulópont.

Istennek nincsenek nagyzási hóbortjai, nem az épületek mérete jelzi a hatalmát. Mindez az embert jellemző. Így azután Nátánnak vissza kell menni és elmondani, Isten nemet mond a tervre.  Nem te építesz házat, Nátán pedig ezt elmondja Dávidnak. Bátor próféta, mer nemet mondani a királynak. Bizony nem volt irigylésre méltó helyzetben Nátán, mert a vezetőknek nemet mondani, soha nem életbiztosítás. Őrült terveiket ellenezni nem népszerű dolog. Ám Nátán, Istenhez hű, Neki enged. Mi is vállaljuk mindig Isten akaratát, akkor is ha az nem könnyű, ha egy nálunk magasabb pozícióban lévőnek is kell azt megmondani 

Az aratnivaló sok, így aratás idején jó ezt olvasni, azért, hogy ne csak a termés betakarítására gondoljunk, hanem legyen szívügyünk a lelki aratás (Lk 10,1-20).  Mert ahogyan az aratás már nem személyes ügyünk, megvannak rá a szakemberek, úgy már az Úr aratása sem lényeges, vannak szakemberek, végezzék ők.  Azonban Jézus szavai mai aktuálisak, valóban sok a munka, mert rengeteg az elveszett, a megkötözött ember, de kevés a munkás, kevés az olyan ember, akinek a lelkek mentése a fontos. Ma annyi mindennel le vagyunk terhelve, rengeteg elfoglaltságunk van, és így a legfontosabbra az emberekkel való foglalkozásra nem jut idő. Pedig Urunknak pont ez volt a legégetőbb, minden idejét és erejét erre fordította.

Azért küld ki hetvenkét tanítványt, mert nagyon sürgős az aratás, nem lehet vele várni. Sürgős-e számunkra a lélekmentés, megteszünk-e mindent azért, hogy Isten országa eljusson az emberekhez. A sok elfoglaltság közepette rádöbbenünk-e, hogy erre vagyunk elhíva. Minden hívő ember  fő feladata az evangélium hirdetése, mind szavakkal mind tettekkel.

Az Úr küld, vigyük a Tőle kapott békességet. Mennyi békétlenség van ma, de a tanítványok a béke követei, vigyük hát mindenhová, és ahol Jézust befogadják, ott a béke is megmarad. Nem bárány partira küld Urunk, hanem bárányként a farkasok közé.  Az a feladatunk, hogy a farkasok közt hirdessük az élet beszédét. Az ember természete olyan, mint a farkas ragadozó, pusztítani akar, Jézus természete a megbocsátás, a gyógyítás.

Kettesével küldi őket az Úr, az is lényeges, hogy küldi, tehát nem saját ötlet alapján indulnak, hanem az Úr felhatalmazásával. Ketten mennek, mert két tanú bizonyságtétele a hiteles. Másrészt, ha ketten vannak, segíthetik, erősíthetik, bátoríthatják egymást.

Isten országáról tesznek bizonyságot, szavakkal és életükkel. A meghirdetett ország ereje is megnyilvánul általuk. Isten országa gyógyító és helyreállító hatalma válik láthatóvá. Az emberek megtapasztalják Isten országának a valóságát, felragyog előttük, Isten kegyelme és gyógyító szeretete. Az ördög pusztít, az Úr helyreállít, és ez a tanítványok által is működik.

Az üzenet életbe vágó, nem lehetünk közömbösek iránta, mert örök életünk függ tőle. Aki nem veszi komolyan, Isten ítéletével néz majd szembe. Aki elutasítja Jézust, magát Isten küldi el.

A tanítványok diadalmasan térnek vissza, nagy tapasztalatokon vannak túl. Még az ördögök is engedelmeskedtek Jézus nevére. Jézus lerángatja őket a földre, nem engedi elszállni ezt a csapatot, rámutat, a legfontosabb, nem az, amit elvégeznek, hanem, amit az Úr tett értük. Be van írva a nevük a mennybe. Mi szeretünk magunktól, teljesítményünktől elájulni, azonban az Úr nem azt tartja a legfontosabbnak, amit teszünk, hanem amit kapunk, az üdvösség mindennél fontosabb. Fel van-e írva a nevem a mennyben? Csendességben gondolkodjunk el ezen, mert oda azok vannak fel írva, akiknek Jézus vére eltörölte a bűneit, akik megtértek, új életet kezdtek. A mennyben ne a földi anyakönyvek számítanak, Jézus vére a tinta.  Nincs nagyobb öröm, a kegyelemnél. Éljünk vele még most.

Üres kézzel kell-e mennem?

1.

Üres kézzel kell-e mennem

S állanom az Úr elé?

Nincs kalász, mit én arattam,

Amit nyújtanék felé?

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

2.

Jól tudom, hogy Ő megváltott,

Nem rémít már a halál,

Ám hogy üres kézzel lásson,

Ó, ez az, mi bánt, mi fáj!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

3.

Bár lehetne visszahoznom

Kárba veszett életem,

Munka közt az Úrnak élni

Mily öröm volna nekem!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

4.

Testvér, rád is vár a munka,

El ne mulaszd botorul,

Lelkeket vezess az Úrhoz,

Míg az éj rád nem borul!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

Isten áldásával.