Egy a szükséges

D

ávid király első útja az Úr színe elé vezet, amikor megtudja, az Úr üzenetét (1Krón 17,16-27). Alázattal veszi tudomásul, hogy Isten nemet mondott a számára. Nem könnyű elfogadni, amikor nemet mondanak nekünk, ráadásul, úgy lemondani a terv megvalósításáról, hogy minden adott hozzá. Hányan mondták volna a király helyében, ha Isten nem támogat, megoldom magam, minden megvan, pénz, emberek, hatalom, ki állíthat meg, még Isten sem, amit elterveztem véghezviszem. Dávid azonban meghajol az Úr akarata előtt. Nagyon jól látja önmagát, és nem értékeli túl szerepét. Nem tartja magát többnek, annál, ami. Tudja, mindent Istentől kapott.

Ki vagyok én, Uram, kezdi, de ebben nem bizonytalanság, az önismeret hiánya, hanem épp annak tudata nyilvánul meg.  Mert igazi önismeretre mindig az Úr színe előtt jutunk. Aki beletekint, az Úr lényébe az látja jól magát.  Az Ő tükrében feltárul lényünk mélysége, felismerjük bűneinket, kicsiségünket. Aki jól látja magát, az mindig teremtmény, és kegyelemre szoruló bűnös ember marad. Isten jelenlétében felismeri, már ez is kegyelem, neki nem járt a trón, hiszen nem trónörökösnek született, Isten mégis lehajolt hozzá, méltónak tartotta rá. Látom-e, nekem sem jár, az a körülmény, amiben vagyok, hanem minden kegyelem. Soha nem az a lényeg, hogy saját elképzelésemet megvalósítsam, hanem mindig az engedelmesség számít.

Dávid annak ellenére, hogy tiltást kapott hálás, és dicséri Istent. Mi hogyan reagálunk a nemekre? Mi van a szívünkben, amikor Isten másként dönt, és nem engedi, amit elterveztünk? Dávid dicséri Istent, látja nagyságát, és mindazt, amit népéért tett. Látom-e mit tett az Úr értem? Látom-e milyen mélyre hajolt le értem. Emberré lett és utánam jött az élet mélységeibe, oda, ahová mások nem merészkedtek, ahol magamra hagytak. Jézus az a jó Pásztor, aki a szakadékba is utánam jön. Nem kell tennem mást csak jelezni a bajt, kiáltani, Uram nem akarok elveszni, könyörülj rajtam. És Ő meghallja a kiáltást, és megkönyörül.

Jézus is hálát ad az Atyának, akarata megvalósulásáért (Lk 10,21-42). Pedig, itt is másképp döntött Isten, mint ahogy azt mi várnánk. Nem a tudósok, a farizeusok, írástudók közül adott tanítványt Neki, hanem az egyszerű emberek közül, a mindennapi életből. Jézus elfogadta, igent mondott Neki. Ezzel számunkra is megmutatja a jó hozzáállást, mondjunk igent Atyánknak, ha nem értjük is mindjárt amit tesz. Jézus rámutat, Isten akarata mindig jó, amit az Atya jónak lát, az számunkra is jó.

Egy törvénytudó keresi meg Jézust, de nem szívből teszi, csak belekötni akar, rossz szándékkal hallgatja Jézust.  Milyen szándékkal veszem kezembe az igét? Azért keresem, mert az életem problémáját hozom? Ez az ember csupán teológiai kérdést hoz, szinte elbújik mögé. Mert amíg egy érdekes kérdéssel foglalkozunk, el lehet terelni saját válságunkról a figyelmet. Hányszor menekülünk Jézus elől. Gyakran bibliai kérdésekbe, pedig az Úr azt akarja, ne meneküljünk, hanem színe előtt nézzünk szembe gondjainkkal.

A kérdéssel a Bibliához utalja Jézus. Nem oktatja ki, nem idéz neki igéket, hanem azt kéri, ha tudósként ismered a Bibliát, fordulj hozzá saját kérdéseddel is. Benne keresd a választ.  Így azután minket az igéhez küld Jézus, legyen azaz első amihez fordulunk, keressük saját bajainkra  is az igei választ. Meg kell tanulnunk a Bibliában keresni életünk kérdéseire a feletet. Keresni: Mi van megírva? Igaz, ez időigényes, de áldásokkal teljes. Istent is jobban megismerjük, mert a Biblia kutatása az Úr szavának mélységeit tárja fel előttünk.

Kiderül, hogy ez az ember valóban járatos az igében, sőt megtalálja a választ. Ismeri Isten válaszát.  Bizony hányszor így vagyunk, keressük a választ, futunk egyik lelkigondozótól a másikig, és kiderül, mi is tudjuk mi a megoldás, mi az, amit tenni kell.  Hát akkor mi a probléma? Jézus felelete árulja el: Tedd ezt és élni fogsz. Tudja a választ, de nem akarja cselekedni. Mi is gyakran azért keresünk tovább, mert bár tudjuk, mit mond az ige, de nem akarjuk tenni. Sokszor már tudjuk mi az Úr felelete, de mivel azt nem akarjuk cselekedni, úgy teszünk, mintha nem tudnánk.

Egy történetet mond el az Úr, amelynek üzenete, nem az a fontos kicsoda a bajba jutott, hanem az, hogy mi van vele, hogy segítségre szorul. Ketten is elmennek a sérült mellett, ráadásul mindkettő egyházi ember. Tőlük nem ezt várnánk, ám mégis elmennek. Bizonyára meg tudnák magyarázni miért. Mert mi mindent meg tudunk magyarázni. Bűnbánat helyett megmagyarázzuk. Jézustól tanulhatunk, Ő nem magyaráz, hanem cselekszik.  Meghal a kereszten értünk.

Végül az segít, akiből ezt senki nem nézné ki, akitől senki nem várja. Egy samaritánus, egy ellenség, mert számára nem az a fontos ki az, aki bajban van, hanem az a lényeg, hogyan segíthet.  Ez az ember Jézus hozza elénk, Ő az igazi samaritánus, nem nézi méltók vagyunk-e a kegyelemre, hanem jön és könyörül rajtunk. Ezt vigyük mi is tovább. Urunk is azt kéri, mi is hasonlóan cselekedjünk, vagyis éljük, amit hiszünk.

Mária és Márta története is ismerős, mit üzen nekünk az Úr? Talán azt kérdezi, látjuk-e mi az igazán szükséges? Mennyi szükségtelen, fölösleges dolog rabolja el időnket és erőnket. Mária felismerte Jézus a legfontosabb.  Jézus lábaihoz ülni ez a szükséges dolog. Nincs fontosabb, mint leülni az Úr lábaihoz és hallgatni Őt. Meg kell tanulnunk megállni és csendben lenni az Úr előtt. Mert ebben a csendben hallhatjuk meg a szavát. Márta zúgolódik, mert ő ezt nem ismerte fel. Megharagszik Máriára, és kéri Jézust, dorgálja meg.  Jézus válasza. Egy a szükséges dolog. Tehát nem Máriával van a baj, Márta értékrendje cserélődött fel. Nem látja meg, hogy egy a szükséges dolog, maga Jézus. Ő mindennél fontosabb. Mi felismertük-e ezt? Mi a szükséges nekem? Mi az, ami nélkül nem tudok élni? Márta munka nélkül nem tudott élni. Jézus rámutat, a Vele való kapcsolat a szükséges.

Krisztus, ki vagy nap és világ

1. Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy, Kárhozatra mennünk ne hagyj!

2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned légyen, A mi lelkünk el ne vesszen!

3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon És haragodba ne hozzon!

4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen híveid őrzője!

5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől, Lelki, testi ínségektől!

6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk Messze távol járjon tőlünk!

7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel: Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!

8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben, Örökkön-örökké! Ámen.

Isten áldásával.