Engedelmes hit

A

 nagymérvű adakozás láttán Dávid szívéből hálaima tör a felszínre (1Krón 29,10-19). Az egész gyülekezet előtt hangos szóval ad hálát és dicséri az Urat. Mindenki előtt nyíltan vállalja Istent, nem szégyell hálát adni.

Ezzel példát is mutat az embereknek, beléjük írja, hogy mindig legyenek hálásak, ne feledjék, mindig Istennek tartoznak hálaadással. Fontos az életet és annak minden lehetőségét megköszöni. Ez a helyes Isten elé állás, a hála. De vajon mindig hálás vagyok? Mi inkább panaszkodni és kérni szeretünk. Amikor pedig megkapjuk, amit kérünk, gyakran elmarad a köszönet, mert magunknak tulajdonítjuk.

Csodálatos imádságot mond Dávid, látszik, hogy így is érez, lénye mélyéről törnek fel a szavak, mert bizony, nem magától értetődő, hogy egy olyan ember, akit tisztelnek, aki előtt leborulnak, maga is leborul, és minden tiszteletet Istennek ad. Talán ez ma a probléma, az emberek, a vezetők nagy része nem ismeri Istent, úgy gondolja, ő a csúcs, fölötte már nincs senki. A különbözőségek esetleg az országok nagyságában és hatalmában vannak. Ma mindenki királynak tartja magát, és nincs ott a szívekben az alázat. Csak az tud leborulni, Istent dicsőíteni, aki megismerte Őt. Ehhez nem elég tanulni Róla, hanem személyes találkozásra van szükség. Arra, hogy belerendüljön az életem, és rádöbbenjek: Isten él és uralkodik. Aki segítségül hívja és megtapasztalja, hogy az Úr meghallgatja imáját és megváltoztatja az életét, az mindig alázattal borul le. Az ilyen ember soha nem gondolja, hogy ő a csúcs, fölötte nincs senki, ő nem tartozik számadással, hanem egész élete az Úr jelenlétében megy végbe. A király felteszi a kérdést: Ki vagyok én? Ez önértékelő kérdés, és az őszinte válasz a helyére teszi gondolkodásunkat. Ő látja, hogy Isten kegyelméből van az élete, semmit sem érdemel, minden Isten ajándéka. Az Úr előtt állva látom meg, hogy kegyelemre szoruló bűnös ember vagyok. Tőlem nem telik semmi, nekem nincs semmim, de üres kezem kinyújtom, és hálás szívvel veszem el a kegyelmet és az Úr ajándékait.

Ez az imádság elhárítja a gőgöt, és rámutat, hogy mindig csak azt adjuk vissza az Úrnak, amit Tőle kaptunk. Minden Tőle van. Hányszor vagyunk büszkék arra, amit teszünk vagy adunk, de elfelejtjük, hogy mind az Ő ajándéka, már maga az életünk is. Köszönjük meg az élet lehetőségét, hiszen nem rajtunk múlt, hogy megszülettünk, hanem ajándék. Arra kaptuk az életet, hogy az Urat dicsőítsük általa, és mindig élő kapcsolatban legyünk Vele. Jövevények és zsellérek vagyunk a földön, letelik az időnk, de mire használjuk? Magunkat éltetjük, magunknak gyűjtünk, vagy az Urat dicsőítjük, megújult, hálás élettel?

Dávid már tudja, hogy Isten megvizsgálja a szíveket, már ebben van tapasztalata, sőt, ő maga kérte a 139. zsoltárban, hogy az Úr vizsgálja meg a szívét. A mostani vizsgálatra nyugodt szívvel érkezik, mert minden rendben. Nem azért, mert nem lehet problémája a szívével, hanem azért, mert őszintén ad. Nemcsak kifelé mutatja, hogy örömmel és önként adott, hanem így is érez.  Álljunk szívvizsgálatra Urunk elé, mit mutat az eredmény? Valószínűleg azt, hogy új, élő, hússzívre van szükségünk. Isten ezt megadja Krisztusért annak, aki kéri.

Jeruzsálem felé haladva tíz leprás férfi közeledik Jézus felé, de nem mennek egész közel, betartják a törtvényt, de kiáltozva kérik Jézust, hogy könyörüljön rajtuk (Lk 17,11-19). Tíz nyomorult, reménytelen életű ember Jézust hívja segítségül, Tőle kérnek megoldást. Emberileg nincs lehetőségük, nincs esélyük, de amikor meghallják, hogy Jézus arra jár, remény támad bennük. Életünk reménye Jézus. Ha hallod Őt, ne tétovázz, hanem keresd fel. A leprát gyakran a bűn képeként szokták ábrázolni, bizony, nincs  is hozzá hasonló fertőző betegség, mindent és mindenkit megfertőzött, és nem is tudunk tőle szabadulni. A bűnnel szemben sincs más megoldás, mint Jézushoz menni. Rá kell döbbenni, nincs más, csak egyedül Jézus, Ő tud rajtunk segíteni.

Jézus nem úgy gyógyít, ahogyan mi gondoljuk, nem tesz semmit, hanem elküldi őket a papokhoz a templomba. Vagyis úgy küldi el őket, hogy nem történt semmi, a hitükre van bízva. Ez a hit: Jézus elküld, és én megyek, a többit pedig rábízom. De valóban megyek-e, hisz gyakran előbb látni akarjuk az eredményt. Én elindultam volna Jeruzsálem felé, annak ellenére, hogy még nincs jele a gyógyulásnak?

Fontos momentum ez, mert ezek a leprások menet közben gyógyultak meg. Vagyis a gyógyulásukhoz a hitben való engedelmességre volt szükség. Jézus mondott valamit, ők pedig engedelmesen megcselekedték azt. Jellemző rám ez az engedelmes hit?  Ha mond valamit, megyek és teszem? A gyógyuláshoz, a csodához vezető út az engedelmesség. Nem ők tettek látványos dolgokat, de még csak Jézus sem, hanem az Úr szólt, ők pedig engedelmeskedtek. Ma is így mennek a dolgok Isten országában.

Próba is ez, vajon mit teszek, amikor látom az eredményt, a gyógyulást? Továbbmegyek, vagy a hála és öröm visszatérésre késztet? Akiben történik valami, az nem tud hálaadás nélkül továbbmenni. Az jelzi a kapcsolatot, azt, hogy megváltozott az életem, hogy már nem tudok úgy továbbmenni, mintha mi sem történt volna.

Jézus hiányolja a többi kilencet, mert számára az a természetes, ha megköszönjük, amit kapunk, ha nemcsak az ajándék kell, hanem maga az Ajándékozó.

A hited megtartott, igen, a Jézusba vetett hit, ez tart meg. És ez a samáriai hitt Jézusban. Ma is a Jézusba vetett hit szabadít és tart meg a szabadításban. Tehát nem a saját erő, nem egyéb más praktikák, hanem az élő, krisztusi hit.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.