Világosság

I zráel népét azért helyezte Kánaán földjére az Úr, hogy életével világítson a környező népek számára (1Krón 20,1-8).  Missziói küldetésük volt. Mint ahogy az van nekünk. Mindig népén keresztül ismerteti meg magát Isten a világgal. Azonban a szó és az életvezetés bizonyságtétele nem mindig elég.  Ammón és a Filiszteusok sem hódolnak meg az Úr előtt. Nem fogadják el Izráel Istenét, és népét is állandóan veszélyeztetik, így azután Dávidnak is harcolnia kell.  A csatákban aratott győzelmeken keresztül bizonyítja az Úr jelenlétét. Ez a bizonyság a zsidóknak is szól, mert minden győzelem erősíti a nép hitét és bizalmát. Mennyi mindent tett már az Úr, jelzett hatalmáról és a bűnös ember iránti szeretetéről, ám kevesen veszik komolyan ezt a jelzést. Csak néhányan állnak meg a kereszt alatt, és borulnak le bűnbánattal. Pedig az Úr legnagyobb győzelmét ott aratta. Mert Ő nem egy másik népet győz le hanem a sátánt, a bűnt.  Nem az emberek ellen, hanem értük kell harcolni. Az ember megmentése a cél, megmentés örök életre. Az Úr értünk ma is népéért harcol, segíti növekedésünket. Mert nem elég, az a ha hitre jutottunk, hanem növekedni, előbbre haladni kell. A növekedés időbe telik. Az ammóniak robotmunkások lettek, így nyugalma lett tőlük Isten népének.  Meg kell látni, Isten népét nem lehet legyőzni, ha mégis, akkor azaz Úr akaratából történik, mert általa bűnbánatra, alázatra kívánja tanítani őket. A filiszteusok kiváló bajnokaikat küldik harcba, ám vereséget szenvednek. A világ hősei sem vehetnek isten népe fölött győzelmet. És eljön az idő, amikor alázattal kell kimondani, Isten nagyobb az ő isteneiknél.  Sok hőst kínál ma a világ az emberek számára, azonban ezek legyőzhetők, így vereséget szenvednek. Bár gyakran úgy legyőzhetetlennek mutatják be magukat, és így sokan félnek tőlük, nem merik a rabigát levetni.  Az Úr Jézus törte le ezt az igát. Mát nem a bűn a győztes, hanem Jézus.  Ne féljünk a világ hőseitől, és ne is higgyük, hogy ezek hoznak megoldást a számunkra.  Egyedül a Jézusba vetett hit és a Neki való engedelmes élet hoz győzelmet és életváltozást. Az is igaz nem könnyű az Úr útján járni, rémítget a gonosz, és gyaláz. Ma is gyalázza a világ Isten gyermekeit. Mit akartok, ma nem lehet kegyesen élni. Nézzétek mindenki Isten és az Ő szava nélkül él. Már a legtöbb ember nem veszi figyelembe, mit mond az Úr, hanem a többi emberhez szabja életét, döntéseit Ma már az egyházban élő emberek közül is sokan a világban élők szokásaihoz igazodnak.  Munka és a másik nemhez való viszonyulás, vagy a családi élet alakítása sok esetben már nem bibliai alapokon nyugszik, hanem emberi szokásokon. Sokak számára az a minta, amit másoktól látnak. Aki vár az Úrra, kérdezi Őt és figyeli a szavát, gyakran gúny tárgyává válik, maradinak titulálják. De ne figyeljünk az idegen hangokra, Urunkat is támadták, az első tanítványoknak is keresztül kellett menni üldözéseken. Nézzünk Urunkra, Ő ad erőt a kitartáshoz, az engedelmes élethez. Az Úr nem utasít el senkit, de nem is alkalmazkodik senkihez (Lk 11,33-54). Mindenütt és mindig önmaga marad. Bárhova megy Ő azt éli, amit az Atyától hozott. Nem igazodik a farizeus szokásához, hanem bátran vállalja azt, amiről meg van győződve, ami Isten akarata. Merem-e mindig vállalni az Úr akaratát, azt, amiről az igéből meggyőződtem? Pontosan aszerint cselekszik, amit tanít, mert Ő mindig éli, amit mond.  A lámpást azért gyújtják meg, hogy világítson mindenki számára. Ő a világ Világossága, és ezt vállalja, soha nem rejti el. Ő gyújt fényt a szívünkbe, Ő tesz ragyogóvá, mindezt azért, hogy világítsunk mások számára. Az evangélium fényének minden életbe bele kell világítania. Ne rejtsük el fényünket, mert az Úr az igazi világosság. Ma rengeteg műfény és csillogás veszi körül az embereket, de nem tévedjünk meg, az igazi életet adó fény, az Úr. Engedjük, hogy beragyogja életünket, megvilágítsa utunkat. Járjunk a Lámpás fényénél. A farizeus házában is megjelenik az igazi világosság és rámutat a hamisságra. Feltárja szokásainkat, mennyire csak a külsőnek élünk és nem figyelünk a tartalomra. Mert hiába ragyog a tál, ha romlott a rajta lévő étel.  Urunk nem a külső, hanem a belső tartalomra, a szív tisztaságára figyel.  Mi is tekintsünk magunkba, ne elégedjünk meg a külső ragyogásával, sem a saját életünkben, sem az egyház életében. Sírokhoz hasonlítja őket, kívül szépek, díszesek, de belül ott a rothadás. Bizony ez nem hízelgő beszéd, mert Jézus senkinek nem hízeleg. Azért mondja mindezt, hogy feltárja a valóságot, mert gyógyulás csak ott van, ahol mélyre látunk, és bátran szembenézünk, a rothadással, a bajjal. A törvénytudó megsértődik, mert a farizeusok ugyan meszelt sírok, ez igaz, de mi mások vagyunk. Így vagyunk mi is, a másikra vonatkozik ez az ige és nem rám. Pedig az ige mindig ahhoz szól, aki olvassa vagy hallgatja. Soha nem a másiknak szól az ige, hanem mindig nekem. A nehéz igék is. Jézus nem magyarázkodik, nem így értettem, vagy ez rátok nem vonatkozik, hanem még keményebben szól: Jaj nektek is! Hát ne gondoljátok, hogy ti különbek vagytok, az Atya előtt nyilvánvaló a ti életetek is.  Itt is azt látni, elválik egymástól az elmélet és a gyakorlat. Akik rámutattak erre az eltérésre, a bűn jelenlétére, azokat eltávolították, megölték. Nem az életüket igazították az igéhez, hanem mindig az igét akarták magukhoz igazítani. Nem kísért ez meg bennünket is? Az ige rámutat, számot kell adnia ennek a nemzedéknek. Azoknak, akikhez próféták küldettek és azoknak is, akikhez eljött az Úr. Számot kell adni azzal, amit az igével, amit Jézussal kezdtünk. Isten számon kéri, mire használtuk fel a kegyelmet, éltünk-e vele? El kell számolni a ránk bízott életekkel, mit adtunk nekik, kenyeret vagy követ?  Igével vagy a világ szemetjével tápláltuk őket?  Az Úr könyörüljön rajtunk, hogy ne váljon akadállyá igeismeretünk és életünk.  Krisztus, ki vagy nap és világ 1. Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy, Kárhozatra mennünk ne hagyj! 2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned légyen, A mi lelkünk el ne vesszen! 3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon És haragodba ne hozzon! 4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen híveid őrzője! 5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől, Lelki, testi ínségektől! 6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk Messze távol járjon tőlünk! 7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel: Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el! 8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben, Örökkön-örökké! Ámen. Isten áldásával.