2016. július 9., szombat

Ébresztő



D
ávid számára az Úr nem engedélyezte templom építését (1Krón 22,2-19). Eddig nem tudtuk a pontos okát, de most feltárul előttünk.  Sok háborút vívott, és sok vért ontott, ezért nem építhet ő házat az Úrnak.  Isten számára az élet drága kincs, és aki elveszi az életet, az nem építhet templomot, olyan helyet ahol az Úr van jelen.  Csak tiszta kézzel építhetnek az Úrnak. Ez fontos ma is, Isten ragaszkodik a tiszta kézhez az imádságnál, ne bűntől szennyezett, hanem megtisztult szívvel és kézzel forduljunk Hozzá. Sok minden hozzánk tapad ebben a világban, de a bűntől meg lehet tisztulni. Az Úr vére tisztít meg minden bűntől. Nem mindegy milyen szívvel és élettel szolgálunk az Úrnak. Csak a megtisztított élettől fogadja el a szolgálatot, ezért folyamatosan járuljunk Hozzá, tartsunk bűnbánatot és kérjük tisztítson meg minden bűntől.
Ha nem is építheti fel az Úr templomát Dávid, de előkészül.  Nem sértődik meg, és nem hárítja el magától, ha én nem építek, akkor semmi közöm hozzá. Hanem épp ellenkezőleg, ha nem is építem meg, de segítem azt, akinek ez lesz a feladata. Mindent meg tesz az utódja segítése érdekében. Milyen jó, ha mi is felismerjük, segíthetünk az utánunk jövő tanítványoknak. Ne vonuljunk félre, azért mert valamilyen feladat már nem ránk van bízva, hanem tegyünk meg mindent, a terv sikeréért.
Dávid felismeri, milyen területen vehet részt ő is ebben a projektben. Nemcsak építeni lehet, hanem nagyon fontos a jó előkészület, és ő ezt vállalja magára.  Megtalálja mi az ő része és azt kész megtenni, akkor is, ha az nem olyan látványos, ha arról nem fog beszélni senki.
Nagy kísértés, hogy amikor beszűkül az életterünk, már nem tudunk annyit mozogni, mint korábban, hogy elveszítjük életcélunkat is.  Pedig nem csak igét hirdetni, konferenciákon részt venni, vagy különféle alkalmakat megszervezni lehet, hanem imádkozni is. Az imádkozás csodálatos lehetőség, általa az Úr elé vihetjük azokat, akik még távol vannak Tőle. Az imádság nem ismer határokat, nem korlátoz bennünket a helyhez kötöttség, az ima szárnyain bárkihez eljuthatunk.
Dávidban nincs keserűség, hálás az Úrnak, mindazért, amit ő is megtehetett, és áldást kér fia életére és munkájára. Rámutat arra is, hogy sikeressége az Úr igéjének a megtartásától függ. Ez azért lényeges üzenet, mert nem elsősorban a nagy építkezések, hanem az engedelmes élet a bizonyságtétel. Hiába a nagy épületek, ha közben nem az Úr szava szerint élünk. Itt kell önvizsgálatot tartanunk, az épületekkel való elfoglaltság közben odafigyelünk-e az életünkre? Fontos-e számunkra a megélt ige? Mert mindig az élet az igazi bizonyságtétel, arra figyelnek fel mások. Életünket látva indulnak meg az Úr felé, vagy maradnak távol Tőle.
Légy erős és bátor mondja, Dávid, de ez nem a saját erejére való hivatkozás, hanem azt jelenti, légy erős és bátor az Úrban. Merj Istenre építeni, Vele szembefordulni a megoldhatatlannak tűnő problémának is.  Légy erős és bátor, amikor Góliátok rontanak rád. Ne fuss el, hanem ragad meg az Úr kezét, és a tőle kapott eszközökkel, és lehetőségekkel harcolj ellenük. Ne feledd, Góliát az Úr neve által mindig legyőzhető. Bármi legyen is a Góliátunk, ne rémüljünk meg tőle. Lehet ez akár a saját természetünk, hibánk, rossz szokásunk, vagy lehetnek kapcsolati problémák, van győzelem az Úrban. De csak az győz, aki vállalja a harcot. Harc nélkül győzelem sincs.
Meglepődve olvasom Urunk szavait, szerezzetek, nem sűrűn olvasunk szerzésre való felszólítást. Azonban ha megvizsgáljuk, azt látjuk, nem földi kincsek megszerzésére ösztönöz, mert bizony mi mindig szerzünk, de anyagi javakat, azoktól várjuk biztonságunkat.  Urunk mielőtt a szerzésre szólít fel, azt kéri, adjuk el a vagyonunkat, váljunk meg mindentől, ami megkötöz, ami fontosabbá válhat, mint Ő. Bizony a vagyon, a tulajdon gyakran fontosabbá válik, hiszen a tulajdonra vigyázni kell, törődünk vele.  A királyi menyegzőtől is a tulajdonnal való foglalkozás tartotta távol a meghívottakat, mert akkor azok fontosabbak lettek a király meghívásánál.
Urunk azt kéri, oldjuk el szívünktől mindazt, ami elvonja Tőle a figyelmünket és erőnket. Legyünk csöndben és gondoljuk végig, mi az mai miatt nem jut elég időnk az igére és egymásra? Mi az, ami elvon a kapcsolatok ápolásától?
Azt kéri, az Úr Jézus más cél lebegjen előttünk, mint eddig. Ismerjük fel a mennyek országának gazdagságát, keressük a kifogyhatatlan, el nem múló kincset. Ez a nincs nem más, mint az ige, ennek a megismerésére van szükségünk. Vágyom-e mindennél jobban az ige mélységeire? Vagy már annyira megszoktam, hogy nem is vágyom utána. Mert a Biblia olvasását nem helyettesíthetik az igehirdetések, a jó evangéliumi könyvek.  Az igazi érték az ige, mert általa Urunk Lénye tárul fel előttünk. Keressük Őt, és igyekezzünk minél jobban megismerni. Amire a szívünk, mindennapi törekvésünk irányul, ami után a legjobban vágyakozunk, az jelenti számunkra a kincset. Mi után vágyódom én?
Ne a világ javainak megszerzésére koncentráljunk, ne a világ dolgai foglaljanak le, hanem az Úr várása. A tanítvány a Gazdát váró szolgára hasonlít. Úgy végzi szolgálatát, és minden feladatát, hogy egyik szeme mindig az ajtón van, mert észre akarja venni, amikor meg jön az Úr. A szolgának meg van a maga elfoglaltsága, azért szolga, hogy elvégezze, amit a gazda rábízott, ám a szolgálat, a munka soha nem válthat fontosabbá a Gazdánál.  Úgy szolgáljunk, hogy azonnal ajtót nyithassunk. Ehhez éberségre van szükség. Figyeljük, mikor jön az Úr, de az is lényeges, legyen szabad az egyik kezünk. Azt mondja az Úr Jézus, a szolga azonnal ajtót nyit. Azonnal, nincs várakoztatás, nem mondhatjuk, de még ezt be kell fejeznem. Hányszor lehet ezt látni, valamit kérnek tőlünk, valahová hívnak, és mi nem azonnal megyünk, hanem azt mondjuk, előbb befejezzük. Azonban hallunk olyan történetről is, amelyben Jézus rámutat, nincs előbb. Semmi nem kerülhet Ő elé. Semmi nem lehet fontosabb Isten országánál. Amikor az Úr szól, azonnal cselekedjünk.
Boldog az a szolga, akit készen, virrasztva, Őr várva találja a Gazda. Megbecsül is szolgál neki. Kell-e nagyobb jutalom ennél? Hiszen életünk legnagyobb ajándéka az Úrral való élő kapcsolat. Nincs nagyobb annál, hogy az élő Isten eljön hozzám, és szolgál nekem. Sőt nem csak lábat mos, meggyógyít és megszabadít, hanem életét adja értem, hogy örök életet szerezzen a számomra. Ezt az Urat várhatom ma is. Várjuk kitartással, mert meg fog érkezni. Mikor jön? Az időt nem tudjuk, de igénk arra figyelmeztet, amikor nem várjuk.  Akkor jön, amikor övéi sem várják. Meglepetést okozva megjelenik.  Mikor nem várjuk? Amikor jól megy a sorunk, és ez a jólét eltompít, elnehezíti a szívünket, és elalszunk. Ébredjünk, és várjuk Őt!


Ébredj, bizonyságtévő Lélek!


1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen meszsze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét! s

2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó, bár sok szolga, sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka sok, a munkás oly kevés!

3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy veszni a pogányt se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve szent neved dicséretét!


Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése