Az imádság

A

z élet megy tovább, nem állandó ünneplés, hanem vannak benne harcok (1Krón 18,1-17). Dávid élete is ezt szemlélteti. Király lett, de nem kényelmes és nyugodt élet várja, hanem harcokkal teli. Az ellenség jelen van és támad, állandóan próbálkozik, el akarja venni a békességet, és akadályozza a nép növekedését.  A király azonban nem menekül el, nem hagyja rá a dolgokat, hanem harcba bocsátkozik. Nem engedi a filiszteusoknak sem, hogy uralkodjanak, hanem legyőzi őket. Fontos, hogy ne hagyjuk rá a gonoszra a dolgokat, merjünk ellene harcolni. Isten ezekben a harcokban Dáviddal volt, és megsegítette őt.

Az evangéliumot hirdető és megélő tanítványokat is segíti az Úr. Azt akarja, hogy általunk győzzön Isten országának jó híre. Ne féljünk vállalni hitünket, az Isten országát. A gonoszt ma nyíltan vállalják az emberek, mi se hátráljunk meg, mert erre az országra van szükségünk. Ma is keresi az ember az élhető formációt, mennyi vér folyt már a különféle rendszerekért, pedig itt van egy élhető ország. Ebben az országban rend van, és agapé szeretet hatja át. Itt békesség él, mert az Úr Jézus a királya. Azonban nem akarjuk Rábízni magunkat, ragaszkodunk hatalmunkhoz, és ebből származnak a konfliktusok. Pedig Isten országa jelen van, és ahol Jézus Krisztust befogadják, ahol leteszik lába elé a koronát, ott megvalósul uralma. Ebben az országban az Ő igazsága van a középpontban, és mindaz, amire szükségünk van az élethez, az Ő gondoskodó szeretetének ajándéka. Itt megszűnik a nyugtalanság, az aggódás, helyette bizalom költözik a szívekbe, mert az Atya tudja, mire van szükségünk, és a maga idejében meg is adja azt.

A zsákmányként szerzett arany- és ezüsttárgyakat nem tartotta meg magának, hanem az Úrnak szentelte. Ami az ellenséghez tartozik, nem lehet az enyém. A múlt emlékeit és mindazt, ami a régi élethez kötődik, le kell tenni az Úr keresztje elé, mert egyébként ismét megelevenednek és visszahúznak. Ezek a tárgyak a bálványokhoz kötődtek, ezáltal veszélyt jelentettek, ezért nem tartotta meg őket Dávid. Minden veszélyes, ami a bálványokhoz kötődik, vagy ami bálvány volt korábban az életünkben. Ezt a veszélyt az Úrban való elrejtőzés, szokásaink átalakítása képes elhárítani.

Jézus tanítványai imádkozó emberek voltak, gyermekkorukban megtanították őket az Istennel való kapcsolattartás ilyen formájára (Lk 11,1-13). Az Ószövetségben sok imádsággal találkozunk, és ezért meglepő, hogy azt kérik Jézustól, tanítsa őket imádkozni. Ha eddig is tudtak, akkor miért kérték ezt Jézustól? Az egyik válasz, hogy voltak köztük olyanok, akik korábban Keresztelő János tanítványai voltak, és János tanította őket imádkozni. Valószínűleg megtanított a számukra egy kötött imaformulát. Ilyesmit várnak Jézustól is. De úgy gondolom, ezen túl hatással volt rájuk Jézus imaélete. Gyakran látták Őt félrevonulni magában, és akkor mindig imádkozott, együtt volt az Atyával. Ha Jézusnak szüksége van rendszeres imaéletre, akkor a tanítványainak is. Nekünk is szükségünk van rá. A tizenkettő azt is észrevette, mennyire más Jézus az imádság, a csendben eltöltött idő után. Ezért vágyakoztak arra, hogy Jézus tanítsa meg őket imádkozni. Jó, ha a mi szívünkben ott van ez a vágy, és keressük a csöndet, a Jézussal való kapcsolatot, és beszélgetünk Vele. Mert az igazi imádság kapcsolat az Úrral. Az ima összeköt Vele, átélem a jelenlétét, megtapasztalom, hogy van Valaki a vonal másik végén.

Jézus a kérésre való válasz gyanánt megtanítja a Mi Atyánk-ot, azt az imádságot, amit szinte mindnyájan kívülről tudunk. És épp ez a veszélye, mivel ismerjük, bennünk van, úgy elhadarjuk, hogy nem is vesszük észre, mit mondunk. Már ritkán van benne a szívünk, és még kevesebbszer éljük át, hogy ez az ima összeköt Vele.

Ebből az imából megtudhatjuk: az ima célja, hogy az Atyával kerüljünk összeköttetésbe. Tehát nem csupán a megnyugvás eszköze, hanem a kapcsolatteremtés egy formája. Az imádkozás által kapcsolat jön létre Isten világa és én világom között. Belelépek a menny atmoszférájába. Ez az imaformula tulajdonképpen az imádság tartalmát akarja hangsúlyozni. Azt mutatja meg, mire tegyük a hangsúlyt. Ha jól olvassuk, azt látjuk, hogy a hangsúly nem a min, hanem a kin van. Isten legyen az imádságaink középpontja. Tanuljuk meg Őt dicsérni, országának eljövetelét kérni és várni. Bizony, hányszor mi magunk vagyunk a középpont, még az ima is rólunk szól, a mi nyomorúságainkról vagy szükségeinkről. Ez az ima azonban Istent magasztalja, rámutat hatalmára, gondviselésére, szabadítására. Ha ezt az imát elmondjuk, vagy ennek a mintájára fogalmazzuk meg imánkat, békesség lesz a szívünkben. Az a bizonyosság tölt el, hogy én Istenhez, az én mennyei Atyámhoz tartozom, aki gondoskodik rólam. Életem célja az Ő országért való munkálkodás. Ha így élek, akkor Ő gondot visel rólam, nem fogok félni, aggódni.

Az imádság megtisztulás is, kilélegezzük, kimondjuk magunkból a bűnt, és átéljük Atyánk bocsánatát. Az imádkozás fontosságát és eredményességét támasztja alá az elmondott példázattal. Miért imádkozzak? Van értelme a csendességnek, az imának - gondolják sokan. Jézus megválaszolja: igen. Ha Istennek átadtuk az életünket, és Krisztusban Atyánkká lett, akkor úgy járulhatunk elé, mint Atyánk vagy a legjobb barátunk elé. Bármikor zavarhatom, mert nem fog elküldeni, hanem meghallgat, és megadja, amire szükségem van.

Azt kéri az Úr, hogy mindig gondoljunk arra, hogy mi sem zavarjuk el a barátunkat, és nem csapjuk be gyermekünket. Meghallgatjuk őket, még alkalmatlan időben is, és azt adjuk nekik, amit kértek. Az Úr rámutat, hogy ha mi gonosz létünkre tudunk jó ajándékot adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyánk azoknak, akik kérnek Tőle. Fontos a kérés, tehát nem megparancsolom, hanem alázatos szívvel kérem, mert nem jár nekem semmi, de az a kiváltságom, hogy Jézus nevében kérhetek. Szabad kérni, de várjunk türelemmel. És amire elsősorban szükségünk van, az a Szentlélek Isten. Őt adja nekünk, hogy ne legyünk magunkban. Ebben a világban az élethez és a szolgálathoz a Szentlélek vezetésére, erejére van szükségünk. Mintegy jelzi Jézus, hogy a tanítványi életünk előrehaladása a Lélekkel való kapcsolattól függ. Magamban nem lesz tartós a keresztyén életem.

Imádkozz minden reggel

Imádkozz minden reggel, imádkozz délben is,

imádkozz minden este, imádkozz szüntelen.

Adj hálát minden reggel, adj hálát délben is,

adj hálát minden este, adj hálát szüntelen.

Kérjed őt minden reggel, kérjed őt délben is

Kérjed őt minden este, kérjed őt szüntelen.

Dícsérd őt minden reggel, dícsérd őt délben is,

dícsérd őt minden este, dícsérd őt szüntelen.

Isten áldásával.