Sürget az idő

Á

ron fiai után a léviták beosztása következik (1Krón 24,20-25,31). Mindenkit besoroltak, senki nem maradt ki, és a besoroltak fiaikkal együtt végezték az Úr háza körüli szolgálatot. Olvasunk olyan lévitáról is, akinek nem voltak fiai. Nem tudjuk, hogy lányai voltak-e, vagy teljesen gyermektelen volt. Az első, amit ebből megláthatunk, hogy a fiú nélkülit sem hagyták ki, rá is számítottak. Nem tartották kevesebbnek azoknál, akiknek született fia. Így azután ő is megtalálta élete értelmét. Tehát a közösség is segített neki. Lévitatársai elfogadták így is. És ő örömmel szolgálta az Úr nevét. Nemcsak azok élete teljes, akiknek vannak gyermekei; akik nem kapják meg ezt az ajándékot, szintén értelmes életet élhetnek és hasznos eszközökké válhatnak az Úr kezében.

Ez a lévita sem keseredett meg. Milyen könnyen megkeseredünk, és felhagyunk a hittel, a szolgálattal, ha valamit nem kapunk meg Istentől. Ez az ember nem vádolta az Urat, és nem mondta: bezzeg a többi kollégának lehet fia, csak pont nekem nem. Ez nem zökkenti ki a hitből, nem adja fel a kapcsolatot Istennel, hanem tovább szolgál Neki. Számára Isten a fontos, hálás, hogy kapcsolata lehet Vele. Az újszövetségben Zakariást látjuk, amint annak ellenére, hogy nem volt gyermekük, kitartással és hittel szolgál tovább. Merjünk tovább bízni, és lássuk meg, hogy legnagyobb érték az Úr a számunkra.

Ezt követően zenés szolgálattevőket választottak ki. A prófétai ihlettel való játszás volt a szempont. Ez azt jelentette, hogy olyan zenészeket válogattak ki, akiknek élő kapcsolatuk volt az Úrral. Nem rutinból játszottak, hanem szívből dicsérték az Urat. A prófétai ihlet alkalmassá tette őket az improvizálásra is. Az akkor és ott megkapott és fontossá vált üzenetet adták át a gyülekezet számára. Ettől a prófétai ihlettől válik frissé és aktuálissá az igehirdetés is, és teszi emberi alkotásból élő, megszólító igévé. Ha nincs jelen az ihletet biztosító Szentlélek, erőtlen, fülig jutó előadást hallunk. Szívünkig csak a Lélek által jut el a szó. Csak ez a szó képes megszólítani és változást véghezvinni a szívünkben.

Ászáfot is kiválasztották, akinek több énekét megtaláljuk a Zsoltárok könyvében. Saját vallomása szerint az Úr dolgain elmélkedő ember volt. Mindent, amit kapott Istentől, átengedett a szívén, és majd úgy adta tovább. Én is elmélkedhetem az Úr dolgain, ez azt  is jelenti, hogy "kérődzöm" az igén. Nem teszem túl magam rajta a lehető leggyorsabban, hanem ismét előveszem, és szívemben, gondolataimban forgatom. Ászáftól maradt ránk a nyolcvannegyedik zsoltár is, amelyben boldognak tartja azt, akinek az Úr az ereje. Vagyis Ászáf már nem a saját erejére, képességére támaszkodik, hanem kizárólag az Úrra. És aki Belőle merít erőt, az megújul még a siralom völgyében való haladáskor is. Mindenre kap erőt. Mert a hívőt sem kerülik ki az élet nehéz dolgai, de az Úr ad erőt feldolgozásukhoz, megoldásukhoz és a továbbhaladáshoz.

Az idő halad és sürget, döntésre késztet (Lk 13,22-14,14). Jézus a kereszt felé tart, elmúlik az egyedi lehetőség, a Fiú visszatér az  Atyához. Így azután a még itt töltött időt jól kell felhasználni, meg kell látni az idők jeleit, vagyis azt, hogy a ma az alkalmas a megtérésre, az Isten országába való belépésre. De nem mindenki a maga életét igyekszik Isten oltalma alá vinni, hanem van, akit az üdvözülők száma érdekel. Talán úgy gondolják, náluk minden rendben, és a megadott keretszámba ők is beférnek. Milyen érdekes, ma is sokan azt gondolják, hogy mindenki üdvözülni fog. Ám Jézus nem mond ilyet. Nem mondja: ne féljetek, Isten jóságos, és a végén mindenkit beenged az életre. 

Urunk a személyes döntésre hívja fel a figyelmünket, és sürget, hogy amíg időnk van, tegyük meg. Ne halogassuk, mert egyszer bezárul az ajtó. Az ajtón most kell bemenni, akkor, amikor az Úr hív. Nem érdemes halogatni a döntést, mert ha kimaradunk, az életünk legnagyobb tragédiája lesz. Ha elfogy az időnk, lejár az életünk, már késő.

A kereszt felé vezető úton senki nem állíthatja meg az Urat. Ez a legfontosabb feladat, életét odaadni a bűnösökért. Ezen az úton nem tudja befolyásolni Heródes akarata sem. Céltudatosan megy tovább, nem menekül, hanem szembenéz az Atya által kijelölt feladattal. Vállalja Isten akaratát, ha nehéz és fájdalmas is.

A kereszt felé való vándorlás közben is hívogatja magához Izráel fiait.  Össze akarja gyűjteni őket a szárnyai alá, a maga védelmébe. Mert csak az Úrnál van oltalom. Ők azonban nem akarták. A csibék komolyan veszik a kotlós vészjelzését, és amikor meghallják, azonnal a szárnyak menedékébe futnak. Amelyik nem veszi komolyan az anya hívását, elpusztul, mert lecsap rá a héja. Az Úr ma is hívogat, szól az ige, de mintha Jeruzsálem példáját követnénk, nem akarunk megmenekülni. Nem vesszük komolyan, hogy Ő ad bűnbocsánatot és örök életet.

Olyan jó látni, hogy Jézus betölti a törvényt, hiszen a szombatnap igazi betöltése, amikor árad a kegyelem, megjelenik Isten szabadítása, és gyógyulnak életek. Ma is akkor tartjuk meg a nyugalomnapját, ha kitárul a szívünk Isten előtt, és engedjük, hogy gyógyítsa lényünk. Urunk lélekmentésre adta az Úr napját. A Vele való közösségnek, az igehirdetésének ma is ez a célja. Gyógyuljunk, erősödjünk, töltődjünk. Nélküle lemerülünk, elfogynak tartalékaink.

Most Jézus kérdez, a jelenlevők azonban hallgatnak. Mi szeretjük Őt kérdezgetni, de azt már kevésbé szeretjük, amikor Ő kérdez. Miért? Mert tudjuk, hogy Neki van igaza.

Az alázat azt jelenti, nem akarok több lenni annál, ami vagyok, és ezt vállalom is. Ki merem mondani: kegyelemre szoruló bűnös ember vagyok. A vámszedő nem mer az égre tekinteni, mert tudja, hogy bűnös ember, ítéletet érdemel. Kegyelemért kiált, és az Úr irgalmaz neki. 

Szokásainkat is átformálja az Úr, ne az önző bulik vezéreljenek, ahol megkapom azt, amire vágyom, hanem merjünk mindenben az Úr dicsőségére élni. Azt jelenti ez, hogy olyanokkal vállalok közösséget, akik nem tudják viszonozni, amit tettem. Milyen jó, ha úgy végezzük szolgálatunkat, hogy nem várunk érte semmit. Urunk is vitte az evangéliumot, de sehol se várt érte ajándékot, megbecsülést. 

Aki értem megnyíltál

1. Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!

Isten áldásával.