Jézust látni

A

 templom elkészült, minden a helyére került, felzendültek a harsonák, és zengték az Úr dicséretét, magasztalását (2Krón 5,1-14). Lényünket átjárja az öröm és Isten jelenlétének kisugárzása. Mindent az Úr jelenléte koronáz meg, ez a lényeg, minden ezért történik. Az istentisztelet vagy bármilyen egyházi esemény lényege az élő Úrral való találkozás, annak az átélése, hogy itt van Isten köztünk. Erre vágyakozzunk, ennél kevesebbel ne érjük be, mert az nem istentisztelet. Lehetünk-e biztosak jelenlétében? Igen! Az Úr Jézus azzal az ígérettel bátorított: „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). Ezen múlik. Valóban az Ő nevében vagyok jelen, Őt keresem teljes szívemből? Ha igen, akkor Ő nincs távol, megtalálható. Azért is jött el Jézus ebbe a világba, hogy közel hozza életünkhöz Istent. Benne megszólítható az Atya. Ha Isten nincs jelen, akkor az alkalmaink nem sokat érnek. Akkor csak koldusok, vakok és bénák gyülekezete vagyunk, akik képtelenek egymásnak segíteni. Rajtunk egyedül az Úr Jézus tud segíteni, Ő gyógyít és formál új emberré. A Belé vetett hit által leszünk új teremtéssé, és megtapasztaljuk a régiek elmúlását.

Minden a helyére kerül az Úr házában. Elhozzák és behelyezik a szentek szentjébe, a kerúbok szárnyai alá az Úr szövetségládáját. Benne van a két kőtábla, amely a törvényt tartalmazza és jelzi, hogy Isten szövetséget kötött Izráel népével. Így kell az életünkben is helyére kerülnie a dolgoknak. Amikor átadjuk az életünket és a Szentlélek betölti lényünket, a Szentlélek templomává válunk. Ebben a templomban is helyére kell mindennek kerülni. Most már az Úr van a középpontban, és az életünk az Ő akaratához igazodik. Akkor van helyén az életünk, amikor Isten Lelke vezet, és a mindennapi dolgaim is az ige világosságában mennek végbe.

Az alkalmon dicsérik az Urat, mert jó és örökké tart szeretete. Csodálatos ez a szívből jövő örvendezés, pedig bizonyára ott is voltak szegények, betegek, olyanok, akiknek rosszul alakultak dolgai, ám nem erre, hanem Istenre figyeltek. A templom elkészülte számukra Isten szeretetéről és jóságáról beszélt. Az élet nehéz pillanatai között is meglátták Istent, és örültek szeretetének. A magunk helyzetében, bármin megyünk is keresztül, vagy érezzük a megoldhatatlan problémák súlyát, mi is lássuk meg az Urat. Fedezzük fel jóságát, ne a magunk tehetetlenségére vagy szerencsétlenségére figyeljünk, hanem emeljük Jézushoz fejünk. Ha így teszünk, más megvilágításba kerülnek problémáink is.

Itt is az Úr jelenlétének a felhője töltött be mindent, Isten dicsősége betakarta a házat, az embereket és mindent. Nem látszott más, csak az Úr dicsősége. Engedjük, hogy így betakarjon minket Jézusunk jelenléte. Lénye dicsősége boruljon szívünkre, és akkor nem keserűen és lemondóan látjuk majd a helyzetet, hanem meglátjuk az Urat. Ha Őt látjuk, akkor öröm lesz a szívünkben, mert Számára semmi sem lehetetlen. Istennek nem jelent megoldhatatlan problémát sem saját életünk, sem a gyülekezet, sem ez a világ. Ő célhoz viszi akaratát, elvezeti népét az új teremtéshez, az örök életbe. Ma is tekintsünk Rá, örvendezzünk szeretetének, kegyelmének, maradjunk közelségében.

Mennyire átjárja Isten kegyelme Jerikót, mennyi lehetőséget kapnak a Krisztus felismerésére (Lk 19,1-10). Jerikóban árad a kegyelem folyója, és árad ma is, mert az Úr munkálkodik. Meggyógyult a vak koldus, ott megy már a Megváltó nyomában, mert a szemével együtt lelke is meggyógyult. Új életet kapott, és ezt már Jézussal éli. Követi, ahová megy, mert nem tud Nélküle élni. Ez a megtérés: nem tudok Jézus nélkül élni. Vágyom Vele lenni, hallani Őt, és úgy kívánok élni, ahogyan Ő. Ez több mint egy vallás, több mint beletartozni egy felekezetbe, ez egy meggyógyult élet szeretete Gyógyítója iránt. Ez a vak felismerte, hogy Jézusban az élő Istennel találkozott, és ez számára mindennél többet ér. Krisztussal lenni az Ő életcélja. Pál apostol is írja, előtte nem bizonytalan a cél, de ez a cél nem egy csodás karrier, egy jól fizető állás, és nem is egy boldog családi élet. Akkor mi? Krisztussal való, Krisztusban való élet. Mi a te célod? Még mindig földi, világi? Vagy már megismerted Őt, mint életed Urát, egyetlen értelmét és célját? Mert életünk igazi értelme, hogy Neki éljünk. Ha számodra még nem ez a cél, akkor módosítani kell, és ehhez az Úr ad erőt, Ő tesz képessé rá.

Az áradó kegyelem eléri Jerikó utcáit, az emberek kimennek, látni akarják Jézust, mert tudják, hogy Belőle árad ez az erő, Ő hozott egy új, mindent betöltő atmoszférát. Ez vonzza Jézus közelébe Zákeust is. Viszi őt a belső üresség. Megdöbbentő ez, egy gazdag, felfelé ívelő pályájú ember belülről üres, és ezt az űrt szeretné betölteni. Eddig is ezt akarta, szíve mindig is szomjazott igazi megértésre, szeretetre, emberségre, fájt neki alacsony termete is, így mindent megtett, hogy ezeket ellensúlyozza, és az űrt kiszorítsa. Ám hiába lett rettegett fővámszedő, és vált így képessé mások sanyargatására, hiába a rengeteg pénz, a szív továbbra is üres maradt. Miért? Mert a bennünk lévő űrt egyedül az Úr képes kitölteni.

Sokan járják ma is ezt az utat, pénz, hatalom, újabb és újabb kapcsolat, rengeteg munka, ám az űr továbbra is ottmarad. Minél jobban belevetjük magunkat a világba, annál tátongóbb űr keletkezik szívünkben. Azonban nem szükséges ezt az utat végigjárni, mert mi is hallottunk már arról a lehetőségről, ami Krisztusban megjelent. Isten üdvözítő kegyelme itt van, csak élni kell vele.

A változás mindig akkor kezdődik, amikor valaki Jézust akarja látni, és elindul Felé. Zákeust már nem a vámszedőasztal vonzza, Jézusért képes már onnan felállni és elindulni Felé. Állj fel a pótlékaid mellől, indulj Jézus felé, és már az is indulás, Felé való mozdulás, ha elolvasunk egy áhítatot, és kézbe vesszük a Bibliát. 

Zákeus mozdul és indul, de mozdul az ördög is, mert nem akarja jó emberét elengedni, még hogy az űrt Jézus töltse ki, és hogy Zákeus boldog legyen, hát azt nem. Csak maradjon meg ebben a kirakatállapotban, ehhez azonban el kell zárni a Jézushoz vezető utat. Sikerül is neki. Mert sajnos a bűn elől semmi nem zárja el utunkat. A hazugság, a paráznaság, a tékozló élet és sok egyéb függőség elől nem zárják el utunkat, hanem gyakran még bele is segítik egymást az emberek. De, amikor Jézus felé indulnánk, gyakran összezárnak. De ne hagyjuk magunkat, és ahogy Zákeus felmászott egy fára, hogy lássa Őt, úgy menjünk mi is tovább, keressük a módját, hogy láthassuk. Ez a fontos, legyen ott a szívemben, látni akarom Őt, és akkor Ő elém jön. Megáll az én fám mellett is, ezt mondja, ma a te házadban kell megszállnom. Ezért jött, hogy megszálljon az életünkben. Fogadd be Őt, mint Zákeus tette.

Zákeus örömmel befogadta. Jézus érkeztével az öröm is megjelent az életében. Jézussal az igazi öröm és békesség lép be házunkba. Amikor befogadta Jézust, egész élete megváltozott. Már látja, ki volt eddig, milyen ember is volt ő, és ezt vállalja. Az új életet kapott ember vállalja a múltját, tudja, hogy vannak rendezni valók. Tehát az újjászületés nem azt jelenti, hogy úgy élek, mintha eddig mi sem történt volna, hanem tudom, mi van mögöttem, és igyekszem rendbe tenni, amit lehet. A Jézussal való élet indulás a rendezett élet felé. És ennek az életnek Jézus a középpontja. Már nem Zákeus, nem a világ, a hatalom, hanem Jézus a középpont. Amit a világ nem tudott megadni, azt Jézustól megkapta. Elmúlt az üresség, tele van a szív Isten jelenlétével és kegyelmével. Indulj az Úr felé, és Tőle megkapod a szív békességét. Ha befogadod Őt, elmúlik az üresség.

Terád vár bús szívem

Terád vár bús szívem.

Vonj ki mélyből engem.

Lábam alá sziklát adjál, Istenem.

Isten áldásával.