Fegyverből tüzelő

A

 nagy sereg Izráel ellen vonult, hogy elpusztítsa az Úr népét (Ez 39,1-20), ez azonban nem sikerül neki. Góg szövetséges serege vereséget szenved a kicsi Izráeltől. Szinte Dávid és Góliát csatája jelenik meg szemeink előtt, a kicsi, a gyermek Dávid, az óriás, a tapasztalt harcossal, Góliáttal szemben. Emberileg Dávidnak semmi esélye, azonban ő az Úr nevében lép fel, így győzelmet arat. Így látjuk most Izráelt, hatalmas számú ellenségtől körülvéve a biztos pusztulás árnyékában élnek, és akkor az Úr megmenti övéit. Nem a zsidók, hanem ellenségeik pusztulnak el. Szinte hihetetlen és felfoghatatlan, de a kicsi Dávid ismét győz. Győz, mert Ura megoltalmazza.

Korunkban is vannak, akik azt hangoztatják, el kell törölni a föld színéről Izráelt, és az Ige azt mondja, az pusztul el, aki rossz szándékkal, ellenséges szándékkal Isten földjére teszi a lábát. Az egészben az a megdöbbentő, hogy a mai napig azt gondolja az ember, hogy a problémamegoldás igazi eszköze a fegyver lehet. Másrészt mutatja ez azt is, hogy az ember szíve valóban bűnös, és ezen nem képes változtatni sem a technika, sem a kultúra és semmilyen vallás. A jelenlévő bűn pedig pusztításra ösztönzi az embert. A sátán elhiteti velünk, hogy akkor fordul jóra életünk, amikor a másiktól megszabadulunk. Azonban ez nem így van, az élet minőségét nem a fegyverek adják, nem a másiktól való megszabadulás után lesz jobb és békésebb az életünk, hanem a szívünk megváltozása nyomán. Akkor, amikor az Ige által meglátjuk, hogy nemcsak a másikkal, hanem velem is baj van, én is bűnös vagyok, és nekem is szükségem van megtérésre. A megtért szív kész bocsánatot kérni és képes megbocsátani. Változás mindig a bűnbocsánat, az Úr kegyelme nyomán lép fel. Milyen csodálatos ezt látni Jézus tizenkét tanítványának az életében, az Úr nyomában, keze munkája által a tizenkét féle ember, akik addig egymással egy asztalhoz nem ültek volna le, tanítvánnyá, testvérré vált. A halálos ellenséges a zélóta és a vámszedő Jézus követésében már egymás mellett él, egy Urat szolgál, egy cél vezérli. Ma is ez a megoldás. A fegyverek, a másiktól való megszabadulás helyett önvizsgálat, bűnbánat, megbocsátás, elfogadás, ami a békesség útján vezet, ami által másabb lehet az életünk.

Ha már ide jutottunk a gondolatok útján, azt is meg kell látni, hogy a tanítványok közt továbbra is voltak feszültségek, jelentkeztek problémák, de ezeket soha nem a másik eltávolításával, lecserélésével oldották meg, hanem Krisztusban megbocsátva, visszafogadva, alázattal. Ez a mi utunk is.

Isten jelenléte által a fegyverekből tüzelőeszközök lesznek. Ennek az üzenete, hogy az Úr követésében és az Ő uralkodása alatt változhat meg igazán az életünk. A fegyverek csak az Ő uralma alatt szűnnek meg, és ami az ember kezében pusztítást hozott, az az Ő kezében áldássá válik. Ezt a csodát ma is képes elvégezni, átalakítja az életünket, és ami korábban pusztulásunkra volt, az áldássá, életté válik. Hány ember tapasztalta meg, hogy Jézus nélkül a kemény munkával megszerzett keresetből önpusztító anyag lett, úgymint drog, alkohol, cigaretta, vagy szinte az egész kereset játékautomatákba vándorolt, az Úr Jézus szabadítása nyomán már lakás, ruha, étel és tanszer lett a keresetből.

Nagyszerű, igazi problémamegoldó tanácsot ad Pál apostol a számunkra, amikor így szól: „Arra nézzetek, ami a szemetek előtt van” (2Kor 10,7-11)! Mit akar ezzel mondani? Azt, hogy a tanítványok minden helyzetben, a felmerülő problémák és ellentétek idején is nézzenek Krisztusra. Csak akkor oldódik meg jól az adott helyzet, ha Rá nézünk. Ne a másik hibáit, bűneit nézegessük, hanem figyeljünk Urunkra. Azt látjuk, hogy Ő sem Péter bűnét nézte, hanem a szívében levő őszinte megbánást. Hiszen a tagadás után keservesen sírt az apostol, és a rátekintő Úr látta az őszinte megbánást, és megbocsátott neki. Még innen is volt visszaút, még a tagadó is felállhatott, újrakezdhette, és apostol lehetett. Ez csodálatos, ha ezt az Úr megbocsátotta, akkor mi is megbocsáthatjuk az ellenünk elkövetett sérelmeket.

Mindez azért lehetséges, mert Jézusra nézve a keresztet is meglátjuk, oda vitte fel az Úr miden vétkünket, ott fizette ki minden adósságunkat. Nézzünk a keresztre, és lássuk meg, hogy rendezve a saját számlánk, és a másiké is. Ha az Úr kifizette a másik adósságát, ha az Atya elengedte ezáltal a követelést, akkor mi sem kérhetünk semmit számon. Kérjük az Urat, segítsen mindenkor arra nézni, ahol Ő van. Segítsen, hogy lényébe tekintve másként lássuk magunkat és egymást.

Ha Krisztusra nézünk, másként látjuk magunkat, és másként a mellettünk levőt. Meglátjuk, hogy a másik is tanítvány, még ha elbukott is, mint Péter. Jézusra tekintés nélkül úgy járunk, mint a korinthusiak, akik azt gondolták, ők az igazi keresztyének, Pál nem is tanítvány. A helyes önismerethez az Ige tükrébe kell tekintenünk. Ha megtesszük, jól fogunk látni.

Ó, terjeszd ki, Jézusom

1.  

Ó, terjeszd ki, Jézusom,

Oltalmazó szárnyad,

És csitíts el szívemben

Bút, örömöt, vágyat!

Légy mindenem, légy fényem:

Sötéten jő az éj.

Nagy irgalmadból élnem

Szüntelen Te segélj!

2.  

Ó, mosson meg az értem

Bőven hullt, drága vér!

Új lélekért könyörgök,

Újult akaratér’.

Kicsik, nagyok mind kérünk:

Őrködj vigyázva ránk!

Békességedbe térünk:

Te áldd meg éjszakánk!

Isten áldásával.