Útmutató

N

apról-napra kap útmutatást az Úrtól a próféta (Ez 46,16-24). Mindig van újabb terület, ahol Istennek le kell fektetni az irányvonalat népe számára. Mindezt azért teszi, mert korábban sok területen vétkeztek, bálványokhoz fordultak és már nem az Úr törvénye szerint viseltettek egymás iránt sem. Izráelnek mindenben Isten útmutatásához kell alkalmazkodnia, mert Isten mindenkit, az egész népet figyelembe veszi. Számára az egyszerű emberek is fontosak, ezért Isten védi a jogaikat. Nagy kísértés volt a vezetők számára, hogy az özvegy, az árva, a szegény jogait nem védelmezték, sőt inkább megszabdalták jogaikat. Most az Úr hangsúlyozza, hogy a fejedelem nem élhet vissza pozíciójával, és nem veheti el azt, ami a népé, nem sajátíthatja ki. Isten mindig odafigyel a gyöngékre, az egyszerű emberekre, Jézus Krisztus is vitte számukra Isten kegyelmét, felemelte őket a porból, meggyógyította életüket. Az evangéliumnak ma is át kell rajtunk keresztül hatni a társadalom minden rétegét. Jézus ma, tanítványai által kíván megjelenni az emberek között. Ma is fontos számára mindenki, felkínálja az új életet, Isten országának minden áldását.

Az Úr megvédi népe tulajdonát, nem engedi, hogy bárki elveszítse azt, ami az övé, ami a megélhetést jelenti a számára. Fontos, hogy mindenkinek legyen saját tulajdona, darabka földje, ami biztonságot ad számára. Mai életünk nyomorúsága pont az, hogy nincs meg sokak számára ez a biztonság, mert nincs olyan tulajdonuk, ami a megélhetést jelentené nehéz időkben is. Azonban nézzünk Urunkra, Ő minden emberi biztosítékot elengedett, amikor kilépett a szolgálat mezejére. Maga mögött hagyta a biztos munkát, a családi hátteret és teljesen az Atya kezébe helyezte magát. Bizonytalan világunk egyetlen biztos pontja az Isten országa, amely nem függ emberi döntésektől, különféle hatalmaktól, mert benne Isten az Úr. Aki belép Isten országába, biztonságot talál.

A törvényről beszél az apostol, mert vannak, akik arra a talajra akarják ráállítani a gyülekezetet (1Tim 1,8-11). Nem látják ezek a tanítók, hogy már nem a törvény, hanem a kegyelem időszakában élünk. Már nem a törvény megtartása által van az üdvösség, hanem ingyen kegyelemből, hit által. Pont azért lépett be a kegyelem a világunkba, mert nélküle esélytelenek lennénk. Annyira meg romlottunk, hogy képtelenek vagyunk Isten törvénye szerint élni. Izráel élete bizonyítja mindezt, ők sem tudták megtartani a törvényt, ezért az Atya elküldte fiát a világba, Aki elrendezte a kereszten bűneinket. Azért jött, hogy levegye rólunk a terheket és magára vegye, majd felvigye a keresztre. Aki bűnbánattal tekint fel Rá, az bocsánatot nyer, és az új élet ajándékában részesül.  Az üdvösséghez bűnbánatra és a kegyelem elfogadására van szükség. Ha ez megtörtént, a törvény már segítő eszközzé válik.

Mi ismerjük-e az Ige összefüggéseit, és erőt, bátorítást jelent-e számunkra? Tehát a törvény nem üdvösséget adóvá, hanem támponttá válik az élet felé vezető úton. Azért adta az Úr, hogy általa el tudjunk igazodni a világban, ne tévedjünk el, és ne döntsünk rosszul, ne cselekedjünk helytelenül. A törvény útmutatására szükség van, mert nélküle belegabalyodunk az életbe, hisz körülöttünk mindig változnak az értékek, mindig más a helyes, mint ami korábban volt. Az egyik pillanatban ünnepelt hős valaki, másikban ugyanazért a tettért bűnösnek kiáltják ki. Hogyan lehet akkor jól tájékozódni, miképpen nem tévedünk el? Számunkra is mérvadó a zsoltáros válasza, amit saját vívódásai közepette talált meg. „Az ifjú hogyan őrizheti meg tisztán az útját? A te beszéded megtartása által” (Zsolt 119,9). A kérdést nem szükséges csak a fiatalokra koncentrálni, mindnyájunknak fel kell tenni, hogyan maradhatunk tiszták? Megvan a válasz is, ha megtartjuk az Úr beszédét. A tízparancsolat minden korban ugyanaz, a ne ölj, a ne lopj, a ne paráználkodj, vagy a ne kívánd, ami a te felebarátodé mindig lámpásként fénylik, mindig az élet, a tisztaság és a tulajdon védelmét hangsúlyozza számunkra. Ha a tíz Ige által jelzett úton haladunk soha nem válik ellentmondásossá az életünk, soha nem kényszerülünk magyarázkodásra.

Pálra az evangélium bízatott, és hangsúlyozza, hogy lehet aszerint élni. Az evangélium Isten dicsőségét hordozza, az Úr csodálatos tervét és kegyelmét tárja elénk. Mert az evangélium hordozza az emberhez méltó élet lehetőségét. Az Ige az az útmutató, aminek a segítségével célba jut az életünk.

Az Úr csodásan működik

1.        

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.        

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.        

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.