Mérce

A

 fejezetet olvasva meg kell még említeni az űrmértékek mércéjét, a hómert (Ez 45,13-25). Ehhez kellett a többi űrmértéket igazítani, mert kell egy mérce, amihez mindent lehet mérni, hogy pontosak legyenek az eszközök. Ha nincs mérce nem lesz hiteles az életünk. Nem mérhetünk azonban önmagunkhoz, mert úgy nem lesz reális az eredmény. Számunkra a hiteles és Istentől elismert mérce az Úr Jézus és az írott Ige. Isten Őt adta számunkra zsinórmértékül és a biblián keresztül elvégezhetjük életünk mérlegelését. Fontos ez, mert egyedül az Igéből látjuk meg, mi az Isten szerinti jó, a magunk mércéi csak a saját véleményünket fejezik ki, de ami nekem jó, a nem biztos, hogy a másiknak is jó. Tulajdonképpen ettől szenved a világ, mindig valaki a maga szerinti jót akarja a másikra ráerőltetni. De ami nekem jó, az nem biztos, hogy a másiknak is jó. Kis közösségekben is láthatjuk ezt, de az országok között is hasonló gondolkodást fedezünk fel.  De ami az egyik országnak jó, miért lenne jó a másiknak? Akaratunk másikra való erőltetése helyett tekintsünk bátran Isten Igéjébe, Ő megmondja számunkra mi a jó, és milyen utat készített a számunkra.

Isten gondoskodik népéről, de nekik is vannak kötelességeik. Nekik is meg kell tenniük dolgokat, ahhoz, hogy jól működjön az ország. Isten ad, de a hálát érte áldozat formájában mindenkinek ki kell fejezni. A gyülekezet akkor hatásos, ha mindenki magáénak vallja és vállalja, mindazt, ami a közösségtartozással jár. Meg kell tanulni, hogy nemcsak jogaink, hanem kötelességeink is vannak. Akkor működik jól a család, a gyülekezet, de egy ország is, ha mindenki megcselekszi kötelességeit. A kötelességgel egyszer megismertetnek és az onnantól kezdve magától értetődőnek kell, hogy legyen. Amilyen magától értetődő, hogy étel kerül az asztalra, olyan természetesnek kell lenni az étkezés utáni rendrakásnak is.

Fontos meglátnunk, hogy Isten népe között nemcsak a népnek, hanem a fejedelemnek, a vezetőnek is van kötelessége. Az Úr rajta is számon kéri azt. Nincs kivétel mindenkinek meg kell tennie, amit az Úr rábízott. Ő mindenkit számon kér.

Meg kell említeni még, hogy az Úr mennyire odafigyel ránk, tudja, hogy vannak tudatlanságból elkövetett vétkeink. Olyan bűnök, amelyeket úgy követünk el, hogy még nem ismerjük Isten akaratát. Ezeket a bűnöket is bűnbánattal letehetjük a kereszt alá, és az Úrnak vére ezeket is eltörli.

Az utolsó sorokat írja az apostol és ezek bátorítást és buzdítást tartalmaznak (2Kor 13,11-13). Felszólítja őket, hogy a problémák ellenére és közepette is örüljenek. Fontos, hogy az Úr gyermekei örüljenek. Miért? Hiszen nem mindig van okunk örülni, gondoljuk. Azonban azt kell mondani, hogy mindig van okunk örülni. Aki otthon van, aki az Atya házában van, annak van oka örülni. Örülhetünk a hazatérésnek, hogy Atyánk megbocsátotta bűneinket, hogy úgy tekint ránk, mint akik ismét élnek. Örülhetünk az Atyai ház minden gazdagságnak. Hiszen korábban már ebben a levélben is olvastuk, hogy Isten gazdag, van hatalma övéinek minden szükségét betölteni. Így amikor szomorúságra volna okunk, örülhetünk az Úrban.

A tanítványnak, a gyülekezetnek folyamatosan épülnie kell. Nem állhatunk meg a növekedésben, nem mondhatjuk elég, tovább nem akarok fejlődni. A növekedést pedig az Ige biztosítja. Minél jobban megismerjük és cselekedjük az Úr szavát, annál előrébb jutunk a hitben.

A közösség növekedését az egymás buzdítása lendíti előre. Hiszen nem mindenki tart ott, ahol a másik. Van, akinek bátorításra, támogatásra van szüksége. A gyülekezet nem versenypálya, ahol egymást meg kell előzni, itt egymást, a lemaradót, a roskadozót segíteni kell.

Ha figyelünk az Úrra és tesszük, amit mond, békességünk lesz, mert a békesség Istene tölti be a szívünket.

Amit szívünk esdve kér

1.  

Amit szívünk esdve kér,

Földi kincsnél többet ér.

Mind mulandó és üres,

Amit a világ keres.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

2.  

Ne a test legyen urunk,

Kit követni indulunk,

Lelked szóljon csak velünk,

Mert mi Őrá figyelünk.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

3.  

Tartsd kezedbe’, hű Urunk,

Amit mondunk, gondolunk;

S míg szemünk csak Rád tekint,

Hűn igazgasd tetteink!

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

4.  

Lelkedet reánk kitöltsd,

Érjen így a jó gyümölcs;

Lássa mindaz, aki él,

Életünk, hogy mit beszél.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

5.  

Ó, mi áldás, kegyelem

Benned élni szüntelen,

Eszközöd gyanánt, Uram,

Függni Tőled untalan!

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

Isten áldásával.