Jöjj elő, Lélek

A

z Úr Lelke megragadja Ezékielt és elviszi egy csontokkal  teli völgybe (Ez 37,1-14). A száraz csontok Izráel állapotát fejezik ki, azt, ahogyan ők látják magukat. A fogságba került nép így tekint magára, elszáradt csontok, reménytelen nép. Úgy gondolják innen már nincs visszaút.  Amíg a maradék Jeruzsálemben volt, reménykedtek a visszatérésben, most már feladták a reményt. Úgy vélik, senki nem segíthet rajtuk, vége mindennek.

Az Úr azért ragadja meg a prófétát, hogy kijelentse, nincs vége mindennek, még innen is van visszaút, mert Isten az élet Ura, még a halálból is életre tud kelteni. A nép csak forduljon Hozzá és bízzon Benne. Számunkra is azt üzeni, mindenkor bízzunk Benne, soha ne adjuk fel, soha ne a láthatókból induljunk ki, hanem az Úr hatalmából.

Igen, csodálatos az Ő hatalma, ahol mi már nem tudunk semmit tenni, ott még Neki számtalan lehetősége van. Ezt látjuk, amikor Lázár meghalt, testvérei úgy vélték, ha még a betegsége idején érkezett volna meg Jézus, képes lett volna meggyógyítani, de már késő. A halállal Ő sem tud mit kezdeni, és meglátták, hogy Ő a halállal is tud kezdeni, hatalma van felette, és kihívta Lázárt a sírból. Kihívta a halálból az életre. Van remény, csak hívjuk segítségül és bízzuk Rá magunkat.

Szomorú látványt mutat Isten népe, szomorú, hogy ide jutottak, élettel teljeseknek, vonzóknak kellene lenniük. Nem a völgyben, hanem Izráel magaslatain kellene tartózkodniuk. Hűtlenekké váltak és ide jutottak. Ezek a csontok azonban a mai egyház képét is mutatják, gyakran csak élettelen csontok látszódnak. De még ebben az állapotban is van remény. Mi a remény? Mi a megoldás? Isten Lelke! Őt kell hívni és várni, „A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet” (Jn 6,63). Ahogyan Ezékiel hívta, úgy hívhatjuk mi is. Isten Lelke nélkül minden fáradozásunk hiábavaló. Életet csak a Lélek tud adni. Ő képes helyreállítani tönkrement életeket, kapcsolatokat. Isten Lelkét nem lehet mással helyettesíteni.

A Szentlélek pünkösdkor kitöltetett, jelen van, de nekünk kell személyesen hívni, hogy jöjjön és elevenítsen meg. Gyülekezeteinket, a mai hívőket is a Lélek képes megeleveníteni. Szükségünk van a Lélek jelenlétére és munkájára, mert nélküle kiszáradunk.

Azt is látjuk, hogy a csontok Ezékiel próféciájára összerendeződtek, majd inakkal, hússal töltődtek fel, bőr borította őket, de nem volt bennük lélek, így nem volt bennük élet. Lélek nélkül nincs élet. Lélek nélkül csak váz, csak test van, de nincs élet. Ma is ezt látjuk, a váz egyre szebbé lett, de hiányzik a Lélek, hiányzik az élet. Isten nem épületbemutatót akar, nem a külső szebbé tételét várja, hanem azt akarja, hogy megelevenedjünk. Nem díszekre, hanem élő tanítványokra van szükség, akik Isten Lelke által megelevenítőleg hatnak a lélek nélküli, kiszáradt emberekre, közösségekre.

Pál tovább segíti az adakozás területén megrekedt korinthusiakat (2Kor 9,1-7). Korábban már felbuzdultak, neki is kezdtek, de a különféle problémák következtében megakadt ez az ügy. Pál pedig szeretné, ha továbbmozdulna, de nem kényszerből, hanem szívből fakadó adakozást vár. Ne az legyen a cél, mint a koldusnak odavetett alamizsnánál, hogy valamit odavetünk, hogy lássák, mi is adtunk, vagy, hogy nyugtunk legyen tőle. Azt kéri, úgy adjanak, hogy az bőséges áldássá legyen.

Akkor válik áldássá, ha nem  azt adják amitől meg akarnak szabadulni, hanem úgy adnak, mint az Úrnak. Azt adják, amit ők is örömmel fogadnának. Nem koldusnak, testvéreknek adnak.  Pál rámutat, hogy Isten országában is érvényes az a rend, hogy aki bőven vet, az bőven arat majd. Aki tud Isten ügyére adni, annak az áldássá válik az életében. Befektetett munka nélkül nincs eredmény. Ez a gyülekezeti életben is érvényes, amennyi munkát, törődést fektetünk a gyülekezetbe, vagy a még távol levők megnyerésére, annyi áldást, annyi gyümölcsöt várhatunk. A gyümölcsfát, a szőlőt gondozni kell, csak akkor ad gyümölcsöt. Soha ne feledjük, hogy az Úr már előbb odaadta értünk az életét.  Mégpedig élete teljében, és nem késő öregkorban ment a keresztre. Mondhatta volna, majd ha leéltem az életemet, jöhet a kereszt. Ám Ő nem ezt mondta, hanem fiatalon kész volt meghalni értem, kész volt odaadni magát a keresztre, hogy nekem életem lehessen. Ezért adjam én is oda Neki az életemet.

Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4.      Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

Isten áldásával.