Immánuel: Hazafelé

ovábbra is Egyiptom van a próféta szemei előtt, azt kell elmondania, hogyan látja ezt a birodalmat Isten (Ez 31,1-18). Egy fáról szóló példabeszédben fejezi ki mondanivalóját. A lényeg, Isten áll e birodalom léte mögött, minden gazdagsága hatalma Tőle való. Azért kapta lehetőségeit, hogy használjon vele. Amint a magas fának az a szerepe, hogy oltalmat nyújtson az erdő vadjai számára, úgy Egyiptomnak is ez volt a feladata. Védelmet kellett nyújtania a kisebb népek számára.

Ahogy Egyiptom Isten akaratából erősödött meg és Neki köszönheti minden gazdagságát, úgy mi is mindent az Úrnak köszönhetünk. Ő adta az életünket, kegyelme és gondviselése áll jólétünk mögött is. Jó, ha meglátjuk, nem magunknak köszönhetjük előmenetelünket, hanem egyedül az Úrnak. Aki erről megfeledkezik, úgy jár, mint Egyiptom, kevéllyé válik és már csak magában bízik. A mai ember már nem az Úrba veti bizodalmát, hanem úgy gondolja mindenre elég saját maga. Az ember azt gondolja egyedül képes minden problémát megoldani, azonban az élet azt mutatja, hogy ez nem így van. Szükségünk van az Úr kegyelmére, mert Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk.

Nemcsak Egyiptomnak volt az a küldetése, hogy oltalmat nyújtson mások számára, hanem az Isten országáról is úgy beszél az Úr Jézus, mint a földbe vetett mustármagról, amely nagy fává növekedve oltalmat kínál mások számára (Mt 13,31-33). Az egyházat is így ülteti el az Úr ebbe a világba, jelentéktelennek tűnik, mégis megnő, és igazi oltalmat és biztonságot kínál.

Számunkra is üzeni az Úr, hogy békességünket, biztonságunkat Nála keressük. Sokfelé keres ma az ember, de semmi nem nyújt igazi biztonságot csak Isten országa. Az Úr oltalma egyedülálló. Már a zsoltárírók felismerték, hogy az ember az Úrnál talál igazi oltalmat élete számára. „Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem” (Zsolt 57,2). Ma is Nála találjuk meg az oltalmat, a Vele való megbékülés ad igazi békességet. De nemcsak Nála kereshetjük az oltalmat és biztonságot, hanem a kereső emberek számára meg kell mutatni, hogy számukra is Isten országa kínálja, amit eddig nem találtak. A vérfolyásos asszony is sok helyen kereste a gyógyulást, de nem találta, sőt inkább rosszabbodott az állapota, de amikor hallott Jézusról, minden megváltozott. Reménység költözött a szívébe, és hitte, ha csak a ruhája szegélyét érinti is meg, meg fog gyógyulni. Így is történt (Mk 5,25-34). Lényeges, hogy halljanak tőlünk az emberek Jézus felől. Tehát ne csak a mai kor megoldásait, orvosait és orvosságait kínáljuk, hanem merjük ajánlani az áldott Orvost.

Pál apostol most sátorhoz hasonlítja testünket, földi létünket (2Kor 5,1-10). Milyen határozottan tesz bizonyságot az apostol: „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk” (1). Ő tudja mit készített az Úr számára, mi vár rá, de mi tudjuk-e? Elmondjuk-e bizonyságtételként, reménységként mások számára, hogy van Istentől készített örökkévaló házunk. Valóság-e mindez a számunkra? Ha ma elhív az Úr ebből a földi világból, ki tudom-e mondani, tudom hova megyek; haza megyek, Atyámtól készített örökkévaló hajlékomba.

Pál vágyik felölteni az új hajlékot, az életet. Mert ez a testi lét elválaszt az Úrtól. A test távolságot jelent az Úrtól, mert nem lehetünk az Ő mennyei világában, de amikor levetjük a testet, Vele leszünk. Pál szeretne már hazaköltözni az Úrhoz, mert Vele lenni mindennél jobb. Azonban amíg ez nem következik be, hitben jár. Hit által lehetünk kapcsolatban Urunkkal és élhetjük át közelségét, tapasztalhatjuk szeretetét, kegyelmét. Amíg testben vagyunk, a hit útját járjuk, hitből élünk.

Rámutat arra is az apostol, hogy ha még itt vagyunk is, és a mennyei hazafelé tartunk, nem jelenti azt, hogy akárhogy élhetünk. Azért vagyunk itt, az a célunk, hogy életünk elnyerje az Úr tetszését. Tetszik-e az életem az Úrnak? Mert amikor hazaérünk, Elé kell állnunk, és Ő megjutalmazza övéit, életük, tetteik szerint. Tehát hazafelé tartunk, hisz itt nincs maradandó városunk, de úgy vándoroljunk, hogy elnyerje életünk, Urunk tetszését, és átvehessük majd jutalmunkat.

Az áldott orvos közeleg

1. Az áldott orvos közeleg, A drága főpap: Jézus;

Szava szívünk enyhíti meg, Egyetlen üdvünk: Jézus.