Istennél minden lehetséges

A

 fejezet korábbi verseiben olvashattuk, hogy egy hatalmas sereg özönli el Isten népe földjét. Emberileg a maroknyi Izráelnek nincs esélye a túlélésre, a megmaradásra. A próféta mégis azt üzeni, hogy ebből a csatából a nép győztesen kerül ki. A hatalmas ellenség megsemmisül. Ez nagy  sok  sokk lesz a emberek számára, hisz senki nem tett volna fel egy centet sem Izráel győzelmére, annyira egyértelmű volt a helyzet. Olyan inváziót indított Góg, amely után kő kövön nem maradhat, és mégis marad. Izráel győzelme és megmaradása Isten hatalmáról, a zsidók kiválasztottságáról tesz bizonyságot.  A népeknek meg kell hódolni az élő Úr előtt.

Több ehhez hasonló esemény van a Szentírásban, amikor emberileg Isten népének semmi esélye a szabadulásra, az életre. Minden körülmény azt sugallja véget ér Izráel története, ám Isten beavatkozik és ezáltal a nép megmenekül.  Ezek az események mindig bizonyságtételek, általuk az Úr a keres bennünket, fel akarja ragyogtatni előttünk kegyelmét és nagyságát.

Ez a hatalmas győzelem Izráel számára is eszméltető, fel kell ismerniük, hogy ez nem az ő eredményük, meg kell látniuk, hogy Isten az Ő uruk (Ez 39,21-29). Ezzel az eseménnyel jelzi Isten, hogy nem mondott le róluk, sem nem feledkezett el róluk, és továbbra is igényt tart életükre. Számunkra is megerősítés ez, bárhogyan is áll életünk, és bárhogy érezzük is magunkat, az Úr üzeni, az érzelmek a látszat ellenére sem mondott le rólunk, nem hagyott magunkra. Talán mi is körbezárva érezzük magunkat, úgy gondoljuk nincs esélyünk és alul maradunk, Igénk üzeni, ne csüggedjünk el, bízzunk továbbra is az Úrban, és a maga idejében megérkezik a szabadítás, jön a segítség.

Mindenkinek rá kell döbbenni, hogy nem az katonai sikerei, hanem Isten ítélete tette lehetővé Izráel elfoglalását, a nép fogságra vitelét. Babilon is gőgössé vált, azt gondolta senki nem állhat ellene, azt tehet, amit akar. Isten most közli vele, csak azért sikerült a hadjárat, mert Ő megengedte. Pilátus is hencegett Jézus előtt, azt gondolta minden az ő akaratától függ, és Jézus rámutatott, hogy csak azért van hatalma fölötte, mert az Atya megengedte (Jn 19,11).

Izráelnek is meg kell látnia, nem azért került fogságba, mert Isten tehetetlen, hanem a bűnei miatt. Mindaz, ami történt, az Úr ítélete életük felett. Azonban most már szól a kegyelem szava, szól a remény szava, Isten hazaviszi népét. Akkor is megteszi, ha mindez jelen pillanatban lehetetlennek és hihetetlennek tűnik is. Az ő feladatuk bűnbánatot tartani és hittel kapaszkodni az ígéretbe, mert Isten számára semmi sem lehetetlen. Legyen számunkra is biztatás, erőforrás, amit Jézus így mond: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (Mt 19,26).

Pál apostol rámutat, hogy ő nem másokhoz méri az életét és a szolgálatát. Számára az egyedüli hiteles mérce, az Úr élete és az Ő igéje (2Kor 10,12-18). Elmondja, hogy nem okos dolog másokhoz mérni magunkat, hiszen azáltal becsaphatjuk saját magunkat. Mérlegre tenni életünket és tanítványságunkat időnként szükséges. Hiszen Isten ad próbákat, mert csak általuk kap reális képet az életünkről. Hitvallásunk mindig a próbákban nyeri el igazi tartalmát, válik bizonyságtétellé (1Pét 1,6).

Isten a Szentírást adta számunkra hiteles zsinórmértéknek, minden más hamis mérce. Mert mérhetjük magunkat másokhoz, előszeretettel meg is tesszük, de nem a valóságot fogjuk kapni. Úgy járunk, mint a farizeus, aki a vámszedőhöz mérte magát és ezáltal becsapta önmagát, hiszen rendben levőnek tűnt mellette a saját élete.

Pál nem ajánlgatja magát, mellette mindig az Úr tesz bizonyságot. Pált elvégzett munka hitelesíti, mert ezek Isten kegyelmére mutatnak rá. Pál mindig vallja, hogy tulajdonképpen nem Ő, hanem Isten benne élő Lelke az, Aki munkálkodik. Ma is az az alkalmas, akit az Úr ajánl, akinek az életéből Isten jelenléte sugárzik.

Lényeges még, hogy Pál mindig ügyelt arra, hogy mások munkáját ne tulajdonítsa magának.  Ezért olyan területekre igyekezett, ahol még nem jártak az Úr szolgái. Az egyházban fontos ez a gondolkodás, nem velünk kezdődik az élet, a munka, mások is szolgáltak már előttünk, mások is végeztek eredményes munkát. Ezáltal Pál megbecsüli mások szolgálatát, értékeli mások munkáját. Ezt nekünk is meg kell tanulni.  Értékeljük és becsüljük meg a mellettünk lévők munkáját, legyen hála értük a szívünkben.

Az evangélium nem állhat meg Korinthusban, nem lehetnek önelégültek, hozzájuk eljutott és ez nagyszerű, hanem látni kell, van még munka.  Ugyan így, nálunk sem állhat meg a jó hír, hanem tovább kell jutni mások felé. Az örömhírnek túl kell jutnia rajtam. Vigyázzunk, hogy ne legyen semmi, ami megakasztja az örömhír terjedését, az élő víz áradását.

Adjatok hálát az Istennek

1. Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent nevének! Hirdessétek dicséretét És minden jótéteményét! Beszéljétek a nép előtt Nagy csudáit, melyeket tött!
2. Néki vígan énekeljetek, Sok csuda dolgát dicsérjétek! Magasztaljátok szent nevét, :/: Kik szívből félitek őtet! Örvendjen azoknak szívek, Kik az Úrról emlékeznek!
3. Keressétek e kegyes Urat És az ő színét és hatalmát! Meggondoljátok dolgait, :/: Ne felejtsétek csudáit! Ítéletit hirdessétek, Melyek ő szájából jöttek!
4. Népét vígsággal ő kihozta, Választott népét vigasztalta. A pogányok tartományát, :/: Ezeknek adta országát, Mit kezükkel munkálkodván, Szerzettek volt ez országban.
5. Ezt nékiek azért mívelte, Hogy gondjuk légyen törvényére, Hogy fogadják meg ő szavát, :/: Megtartsák parancsolatát, És örökké megőrizzék, Melyért dicséret Istennek!

Isten áldásával.