A Bárány

I

smét bepillantást nyerünk a Nehémiás-korabeli zsidók lelki világába (Neh 12,27-47). Azt látjuk, hogy tele van a szívük örvendezéssel. Az elvégzett munka után nem a saját munkájukba indulnak, hanem megnyitják lényük örvendező kapuját. Az elkészült várfallal Isten nagy örömöt szerzett a számukra. Tehát végig az öröm motiválta őket. Az öröm, hogy Isten városát ismét rendbe hozhatják és együtt adhatnak majd hálát az istentisztelet alkalmával. Ezek az emberek belső indíttatásból végezték a munkát. Nem parancsszóra cselekednek, hanem önként. Milyen jó, amikor Isten Lelke indítja egy-egy munka elvégzésére a szívünket, és mi engedünk Neki. Akkor örömmé válik a szolgálat. Nincs csodálatosabb dolog, mint Isten országának élni, és cselekedni, amit a Király kijelöl a számunkra.

Izráel is az Úrtól kapott kicsi erejére és a meglévő egyszerű lehetőségekre támaszkodott. Nem vették igénybe a világ, az akkori társadalom segítségét, hanem megmutatták, Isten segítségére lehet építeni, általa lehet másképp, mint ahogy a többiek csinálják. Isten népének ma is ez a megbízatása, minden körülmények közepette éljen másképp, éljen úgy, amint az Úr számára bemutatta, és ne úgy, ahogyan a népszerű és reklámozott emberek mutatják.

Lehet örömmel, az Úrnak énekelve dolgozni, Istent dicsőíteni. Amikor a várfal fölszentelésére készültek, rájöttek, hogy a léviták hiányoznak, és őket is elhozták. Szükség volt az ő ének- és zenetudásukra, így azután közösen szívből és hozzáértéssel dicsőítették Isten nevét. Ezeknek az embereknek a szívében öröm dalol, lényükből Isten iránti szeretet sugárzik. Mi árad belőlem? Jelen van-e az öröm és Isten szeretete? Ki van a középpontban: én vagy az Úr? Itt a középpontban az Úr temploma van, az éneklő seregek a templomnál találkoznak, és együtt énekelnek az Úr tiszteletére. A zsoltárok felcsendülnek, és magasztalják az Urat. Ezek az emberek az Úrnak, az Úr országának örülnek, annak, hogy sikerült rendbe hozni a várfalat. Öröm van a szívükben, pedig az életük nem sokat változott. Nem lettek egészségesebbek, fiatalabbak, és gazdagabbak sem. Az életük ugyanúgy ment tovább, mint eddig. Azonban az ő örömök nem a földi javak birtoklásából fakad, hanem az élő Istennel való élő kapcsolatból. Ez az igazi örömforrás, mert a földi örömök elmúlnak. A házak megöregszenek, a pénz tönkremegy, a polcok üresek lesznek, de boldogok a szegények, mert övék az Isten országa.

A külső munkálatok után a belső következett; mielőtt a közös ünnepre sor került, megtisztították magukat a papok, a léviták és a nép is, de még a várfalat is megtisztították. Tiszta szívvel lehet igazán ünnepelni. Jól ráéreztek arra, hogy nem elég az épületeket rendbe hozni, külső változásokat végbevinni, az igazi változás a szívből indul. Azonban ahhoz meg kell tisztulni. A megtisztulásra mindenkinek szüksége van, de ma már nem megtisztulási szertartás adja meg a tisztaságot, hanem Jézus vére. Bűnbánattal járulhatunk Urunk elé, és a megbánt, feltárt bűnökre az Ő vére által van bocsánat. Isten közelébe megtisztult élettel mehetünk, Neki a bűnnel nincs közössége.

János apostol képek és hasonlatok által mondja el mindazt, amit látott (Jel 5,6-10). Lényét megragadja a mennyei istentisztelet hangulata. Teljesen a hatása alá kerül annak, ami ott történik. János lélegzetvisszafojtva figyeli az eseményeket. A kép változik, a síró apostolnak egy oroszlánt mutatnak, mint győztest, Aki felnyitja a könyvet és pecsétjeit. Szinte várjuk, hogy az oroszlán hatalmas mancsával átveszi az iratot majd feltöri a pecséteket. Ám nem az jön, amit várunk.

Nem az jön, mert Isten országa meglepetésekből áll, ezt már az evangéliumok olvasása során megfigyelhettük. Isten mindig másképp reagál, másképp lép, mint ahogy azt várnánk, vagy ami a megszokott. János is döbbenten néz, és a kép változik, a várva várt oroszlán helyett egy megöletett Bárányt lát. Egy bárányt, egy gyenge bárányt, egy áldozati állatot, Akit fel is áldoztak. Ezzel meglátjuk Isten országa természetét, amely nem ragadozó természet. Isten nem a pusztító erőre épít, a világot nem az oroszlán hódító, pusztító ereje menti meg, hanem a Bárány áldozata. A Bárány áldozatos élete menti meg az embert. Mennyire másképp gondolja Isten - nem a fegyverek szavára alapozza országa békességét, tartósságát, hanem az áldozatra. Az erőszak, a fegyver soha nem oldja meg a problémákat, ezek az eszközök elveszik az életet, pedig ehhez nincs jogunk, hisz láttuk, azt Isten adta. Az Úr nem veszi el mások életét, hanem a sajátját adta oda mások életének a megmentéséért. Bárcsak meglátnánk ezt a szeretetet, ezt a jóságot, Isten lényének másságát, és követnénk példáját.

A könyvet tehát nem az Oroszlán, hanem a Bárány veszi át a trónon ülő jobb kezéből. Milyen jó, hogy az életünk eseményeit az értünk meghalt Bárány tartja a kezében. A huszonnégy vén ezt követően leborul a Bárány előtt, így fejezik ki hódolatukat. Imádják és dicsérik a Bárányt, Aki kész volt a saját életét odaadni az egész teremtett világért.

Énekkel is kifejezik hálájukat és örömüket. Új ének, olyan ének hangzik el, amilyen még nem volt, a Bárányt dicsőíti. Amikor felismerjük, mit tett értünk Jézus, akkor az életünk megújul, és az életvitelünk immár Őt dicsőíti. Ebben az énekben megvallják, hogy Jézus az egyedül méltó a könyv felnyitására. Ők ezt felismerték és most megvallják. Méltatják a Bárányt. Igen, így van, egyedül Ő képes világunk problémáit megoldani. A mindenkori vezetők, a politika, de a vallás is csődöt mondott. A földön emléktáblákkal elismert emberek is csak növelték a válságot, az emberek közti távolságot. Egyedül az Úr Jézus az, Aki nem a saját érdekeire tekintet, hanem az Atyáéra. Így azután halála által közel hozta az embert Istenhez, majd közel hozta egymáshoz. A távolságok Általa szűnnek meg, a válaszfalak a kereszten hullottak le, hisz a kárpit kettészakadt. Ezzel jelzi az Úr, hogy mindenki számára szabad az út a szentek szentjébe, szabad az út az élő Istenhez. Lépjünk rá erre az útra. A Bárány vére által megvásárolt a gonosztól, így már Isten tulajdonai vagyunk. Jézus vére által Istenhez tartozom, csak Neki van jogos igénye az életemre. Járja át a szívünket ennek a felfedezésnek az öröme, és éljünk szabadon, a Lélek által.

Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával

.