Az Úr eljövendő

A

z Úrral való közösségben folyamatosan alakul az életünk (Neh 11,1-14). Napról napra meglátjuk, mit kell másképp tenni. Persze,csak akkor, ha ezt kérdezzük, ha valóban így olvassuk az Igét. Izráel népe így olvasta, nemcsak letudták az istentiszteletet, hanem komolyan keresték az Úr akaratát. A mindennapi élethelyzetekben is igyekeztek az Igéhez igazodni. Ez nem mindig könnyű, hiszen olyan dolgokat is megláthatunk az Úr szavában, ami megváltoztatja eddigi felfogásunkat és életgyakorlatunkat. Változtatni nem nagyon szeretünk. Inkább a mozdulatlanság a jellemző ránk, mint a változás.

Ezek az emberek az Úr közelében felismerték, hogy kevés lakosa van Jeruzsálemnek. Inkább a vidéki, a falusi életet választották, mint a romos fővárost, amikor hazaértek a fogságból. Azonban ezen változtatni kell, hisz Jeruzsálemet az Úr választotta ki magának, ott van az Ő neve, ott a templom is.

A vezetőkön kívül választottak férfiakat, akik családjukkal Jeruzsálembe költöztek. Óriási dolog volt ez, mert ott kellett hagyni az addig kialakult életet, a felépített gazdaságot, költözni kellett. Ők vállalták, mivel az Úrra néztek, nem személyes érdekeiket tartották szem előtt, hanem Isten népének érdekeit. Mennyire tudom én az Úr érdekeit, Isten mai népe érdekeit szem előtt tartani? Az Úr iránti szeretetből képes vagyok-e mozdulni, ha kéri az Úr? Már annyira letelepedtünk, hogy minden mozdulás nehezünkre esik. Pedig Isten népe vándor ebben a világban. Pál apostol még járt és vitte mindenhová magával a Krisztust, az evangéliumot. Ő nem rögzítette egy helyre az életét, kész volt továbbmenni, amikor az Úr ezt kérte tőle.  

Nem mindenki tudta ezt vállalni, de akik készek voltak menni, azokat áldották. Nem mutogattak rájuk, hanem elismerték, hogy Isten népe jövőjéért készek áldozatot hozni. Ne feledjük Urunkat, aki értünk kész volt áldozatot hozni, azzal, hogy elhagyta a mennyei világot és eljött a földre. Ő nem azt nézte, mi a maga számára a jó, hanem mindenkor a mi javunkat tartotta szem előtt.  Most mi figyeljünk Urunk akaratára, tegyük, amit mond, ne féljünk a megmozdulástól, a változástól, az áldozattól.

A levelek megírása után János egy nyitott ajtót lát a mennyben (Jel 4,1-8). Az ajtó nyitva, és ő betekinthet oda, sőt, majd be is léphet. Számunkra a nyitott ajtó látása a fontos, biztat és bátorít, merjünk mindig felfelé nézni, mert az Úr megközelíthető. A Hozzá vezető ajtó nyitva áll, csak be kell lépni rajta.

János hangot hall, a menny nem néma. Ez így van ma is, onnan hang érkezik világunkba, az Úr szól hozzánk. Amikor az Igét olvassuk, átéljük, hogy megnyílik a menny ajtaja, betekinthetünk Isten világába, az Ő lényébe, és halljuk, amint megszólít az Úr. Isten ma sem burkolózik némaságba, jelen van és szól. De nekünk is meg kell hallani a hangját. János teljes mértékben figyelt az Úrra, Rá volt még a száműzetésben is hangolódva. Vagy pont azért volt képes meghallani az Úr szavát, mert a száműzetés nyomorúsága még jobban az Úr felé terelte. Van, amikor az élet nehézségei tesznek érzékennyé Isten országa hangjára.

Most is a már korábban hallott és megtapasztalt "jöjj!" felhívás hangzik el. Az Úr Jézus legtöbbször így szólítja meg az embert, jöjj. Nem beszél sokat, csak hív: jöjj, és a többit majd meglátod és meghallod. Isten országa az engedelmes követésben bontakozik ki előttünk. Aki nem indul el, mert jól érzi magát ott, ahol van, az nem látja meg Isten titkait, az nem mélyül el Isten gazdagságának szemlélésében.

Miért hívja az Úr? Azért, hogy megmutassa neki azokat a dolgokat, amiknek meg kell történniük. Vannak az életünkben olyan dolgok, amiken keresztül kell menni, nem lehet kikerülni őket. Ritkán szoktunk mi ebbe belegondolni, mert mindig szeretnénk kikerülni az élet nehéz pillanatait. Pedig ha megszülettünk, meg is fogunk halni, ennek meg kell történni, ezt kikerülni nem lehet, de fel lehet rá készülni. Mégis gyakran úgy élünk, mintha mi nem halnánk majd meg. Az Úr felkészít, és azt akarja, hogy ez a pillanat is Vele menjen végbe. Mert lehet Vele élni és Vele meghalni, mert akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.

Mivel testben és ebben a földi világban élünk, nem lehet szó nélkül elmenni önmagunk fenntartása mellett, szükségünk van táplálkozásra, ruházkodásra, fedélre, pihenésre. Azonban ezekkel mennyei Atyánk is tisztában van, és mindezek gondját magára vállalja.  Így szól az Ige: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pét 5,7).  Sok nehéz és fájdalmas dolgot fog látni az apostol, ám ezeknek meg kell történniük, mert általuk is keresi az Atya az embert. A nyomorúságok, tragédiák mind eszközök, amelyek által alázatra és az Úr neve segítségül hívására akar elvezetni Isten bennünket. Ezek az események rá akarnak minket döbbenteni, hogy szükségünk van Istenre, az Ő kegyelmére. Már földi életében is mondott ilyet az Úr, és ezzel felkészítette tanítványait mindarra, ami jön. Azért mondta, hogy ne érje őket váratlanul, és helyt álljanak majd azokban az időkben is. „Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég” (Mt 24,6).

János e szavak után elragadtatik, és egy trónt lát, és rajta ül valaki. Az apostol nem nevezi meg a trónon ülőt, de tudjuk, hogy Istenről van szó. Ő a menny középpontja, és ebből kifolyólag ott rend és kiegyensúlyozottság, harmónia van. Ahol az Úr van középpontban, ott ma is, és itt is harmónia és békesség uralkodik.

A trón számunkra megközelíthetetlen - a hangok, villámlások és mennydörgések erre utalnak, csak Jézusban közelíthetünk az Atyához. A kegyelem redukálja Isten energiáit, és így megközelíthető. Krisztusban kereshetjük, imádhatjuk az Urat.  Isten trónját huszonnégy trón veszi körül, amelyen vének ülnek. Még másik négy élőlényt is látunk, akik oroszlánhoz, bikához, emberhez és sashoz hasonlók. Ezeket az élőlényeket a négy evangélium üzenetével szoktuk jellemezni. A négy evangélium és ez a négy élőlény is Krisztus lényének, az evangélium üzenetének négy fontos üzenetét mondják el. Az oroszlán az erőt képviseli, ő az állatok királya. Jézus Júda oroszlánja, Isten országának királya. Az erőt, a gonosz, a bűn fölötti erőt hozta el a világba. Legyőzte a gonoszt a Golgotán.  Jézus erősebb a bűnnél, a bűnös természetünknél, Általa lehetséges önmagunk felett is a győzelem. Az emberarc Jézus emberi oldalát szemlélteti, a szolgálatot, az irgalmasságot, ami által könyörül a bűnös, beteg emberen. Ezért mi is bátran jöhetünk Hozzá, tudja, mit jelent embernek lenni, így tud is nekünk segíteni. A sas szimbolizálja az éles látást és a magasságot. A negyedik evangélium Jézus lényének mélységeit mutatja be. Az Úr jól látja életünk minden mozzanatát, látja lényünk mélységeit, nem lehet előle elrejteni semmit. Mivel látja a mélyben rejlő, gyakran szándékosan odataszított tartalmakat, tud segíteni. Ő fel tudja azokat hozni a mélyből, és kegyelme, a bűnbocsánat által gyógyítja is őket.

A négy élőlény Istent magasztalja. Az Úr szent, nemcsak volt, hanem ma is van, Ő mindig létezik, mert Örökkévaló. Jézus itt volt a földön,  de eljön újra. Ez vigasztalja és bátorítja Isten népét. Az Úr eljövendő. Várjuk alázattal, szolgálattal, örömmel.

Vezess, Jézusunk, S véled indulunk

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged; Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.

2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk; Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.

3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni.

4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg elfogy az út S mennyben nyitsz kaput.

Isten áldásával.