Higgy Jézusban mindenkor!

I

zráel vezetőit szólítja meg először az Úr, mert a prófétán keresztül az élő Isten szól (Mik 3,1-12). Nem Mikeás az, aki nem bírja már tovább azokat az állapotokat, amik az országban vannak, és ezért odamegy a vezetéshez, és jól megmondja a magáét. Nem, hanem Isten küldte őt, az Úrnak van már elege népe hűtlenségéből, Neki van véleménye az övéi életéről, és azt őszintén meg is mondja. A próféta tulajdonképpen a tolmács, aki lefordítja Isten üzenetét a nép nyelvére. Így kell az Igét látnunk, és így kell az igehirdetést is hallgatni: nem egy ember mondja el számunkra a véleményét, hanem az Úr. Ő így lát minket, mert lényünk középéig hatol a látása. Ezért ne sértődjünk meg, hanem vegyük komolyan, ami hangzik. Vegyük komolyan az Úr szavát akkor is, ha az ítéletes.

Az Úr tőlünk is megkérdezi, nem a mi feladatunk-e ismerni Isten Igéjét. De ismerjük-e, vagy csak másoktól várjuk el?  Mert abban mesterek vagyunk, hogy megállapítsuk, a másik hol nem felel meg Isten akaratának, de a saját bűneink fölött gyakran elsiklunk. Azonban most azt kéri az Úr, nézzünk bele az Igébe, legyünk őszinték, és vizsgáljuk meg, valóban Isten akarata szerint járunk-e el minden dolgainkban? Azért fontos ez, mert megkísért, hogy elméletben tudjuk, mit mond az Isten számunkra, de az emberekkel való kapcsolatainkban, munkánkban, a pénzhez való viszonyunkban már nem az Ige vezet bennünket. Valóban éljük az Igét? Nézzük meg Urunkat, Ő becsületes volt, alázatos, lemondott az életéről is tanítványai és minden bűnös érdekében. Nagyon érzékenyen reagált az emberi nyomorúságra, Ő nem az emberből, hanem az emberért élt, érte végezte szolgálatát, és érte halt meg.

Most szól az Úr, most kell meghallani és komolyan venni. Komolyan venni Isten szavát azt jelenti, hogy változtatok azon, amire rámutat. Amire azt mondja, nincs jól, azt másképp csinálom ezután, ami pedig bűn, azt elhagyom. Mikeás korában a vezetők nem vették komolyan a próféta szavát, mert még minden rendben volt. Mikeás figyelmezteti őket, hogy most hallgassanak a szavára, mert később hiába kiáltanak.

Hamis próféták is tevékenykedtek, olyan emberek, akiknek a prófétaság volt a hivatásuk, és a király szolgálatára álltak. Ezek legtöbbször azt mondták, amit a vezetők hallani akartak, mert ebből éltek. Isten azonban őket is megítéli. Ma is vannak megélhetési próféták és hívők. Azért tartoznak a gyülekezetbe, mert így még népszerűbbek, sikeresebbek lehetnek, és az egyházi szolgálatból jól meg tudnak élni. Az Úr könyörüljön rajtunk, hogy ne megélhetési hívők legyünk, ne azért olvassuk az Igét, mert elvárják, ne azért járjunk a gyülekezetbe, mert ez most elfogadott, hanem szívből olvassuk és hallgassuk Isten szavát. Úgy viszonyuljunk a Bibliához, mint a mindennapi ételhez, tudjuk, szükségünk van rá, mert egyébként nem élünk. Az igére is szükségünk van, mert lényünk tápláléka az. Jó, ha úgy vágyunk rá, mint testi táplálékra.

Mikeást az Úr lelke töltötte be és tette alkalmassá a prófétai szolgálatra. Magunktól nem vagyunk alkalmasak, csak az Úr elhívása, a Szentlélek formálása tesz alkalmassá az Ige szolgálatára. Mikeás nem magát nevezte ki, nem is ő jelentkezett, hanem az Úr hívta el. Talán nem is nagyon akaródzott menni, de ment, mert küldte az Úr. De előbb rábízta Igéjét. Mert csak az tud adni másoknak, aki előbb maga is kap.

Egy másik fenevad is megjelenik, hiszen Jézus is kettesével bocsátotta szolgálatba tanítványait (Jel 13,11-18). Hogy nagyobb legyen a súlyuk, kettesével küldi őket a sárkány. Mennyire igyekszik Jézust utánozni, hogy minél jobban megtéveszthesse az embereket. Másrészt azt látjuk, hogy ez a második fenevad a vallást képviseli. Vallásra mindenkor szüksége van a birodalomnak, mert az emberek is igénylik. Valamiben hinniük kell. Nem az a lényeg sokak számára, hogy kiben hisznek, csak higgyenek. Ha meg azután a hitük tárgya megadja, amire vágynak, kritika nélkül imádják. Azonban nem az a lényeg, hogy valamiben higgyünk, hanem, hogy az Úr Jézus Krisztusban higgyünk, mert Ő hoz igazi életet a számunkra.

Ez a fenevad az elsőt szolgálja, mindent megtesz, hogy az emberek imádják. Ezért, hogy szavának nagyobb hitele legyen, külsőleg igyekszik a Bárányhoz /Jézushoz/ hasonlítani. Mert kívülről még lehetséges is, el lehet játszani a hívőt - de úgy beszélt, mint a sárkány. A lényünk az marad, akihez tartozik. A külsőt meg lehet változtatni, de a szívünket nem. A szívet egyedül a Szentlélek képes újjá szülni. A gonosz a Bárányhoz hasonló külső ellenére is gonosz marad. Beszéde elárulja, de csak annak, aki jól ismeri az Úr Jézust és az Igét.

Azt lássuk meg, hogy János ugyan fenevad képében írja le ezeket a személyeket, de ők emberek. Talán nagyon vonzó személyiségek, műveltek, gazdagok, nagy hatalommal bíró vezető személyek. Olyan emberek, akik minden nap a tévé és az újságok szereplői. Amikor megszólalnak, mindenki megtapsolja őket.

A második fenevad még az ószövetségi prófétákhoz hasonló jeleket is tesz, hogy ezáltal megtévessze az embereket.  Sokan megtévednek, mert csodahívők. Ma is sokan vannak csodahívők, akik csak a gyógyulásért, életkörülményeik csodás megváltozásáért keresik a közösséget, de nem önmagáért keresik az Urat. Az igazi tanítvány önmagáért szereti Jézust, és megelégszik vele boldog és békés szívvel, akkor is, ha amúgy semmije sincs. Pál apostol még a börtönben is tudott megelégedett lenni, mert vele volt az Úr.

Ez a fenevad teljesen az elsőt dicsőíti, vallásos tiszteletben részesíti, és azon munkálkodik, hogy a beszélő képmás előtt tegyenek hűségesküt az emberek. Meghódolva ismerjék el istenségét. Aki azonban napi kapcsolatban van az Úr Jézussal, felismerheti a hazugságot, és megtagadhatja a fenevad képmásának az imádását.

Ez a fenevad a beszéd nagymestere lesz, sikerül sokakat egy gazdasági érdekkörbe vonni. Sikerül elérnie, hogy az emberek feladják szabadságukat, és anyagi függőségbe kerüljenek a fenevadtól. Tulajdonképpen a fenevad erőszakkal akarja megvalósítani az emberekről való gondoskodást, feltétele az ő istenítése. Aki ezt nem teszi meg, hajléktalanná válik. Aki figyel az Úrra, tudja, hogy akik Isten országát és igazságát keresik, azoknak az Atya megadja, amire szükségük van, akkor is, ha a fenevad sokakat ellehetetlenít. Figyeljünk hát Urunkra, és igyekezzünk csak Tőle függeni, mert Ő már az élete feláldozásával megmutatta, hogy szeret és a javunkat akarja. Másrészt igyekezzünk függetlenek maradni, egyszerűen élni, saját kezünkben tartani a megélhetésünket. Így nehezebben válunk teljesen kiszolgáltatottakká.

Az Úr csodásan működik

1.  

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.  

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.  

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.