Küzdelem

M

ikeás, az egyszerű, de Isten szavára érzékeny ember most egy siratóénekbe fog (Mik 1,8-16). Sír és kesereg Jeruzsálemért, népéért. Úgy mondja az üzenetet, mintha már megtörtént volna Isten ítélete a nép bűnös élete miatt. Még nem ment végbe, amit lát, azonban így próbálja érzékeltetni, hogy mi vár Isten népére, ha nem veszi komolyan Isten szavát és nem tér meg a bálványimádásból. Júda az északi országrész életmódját követte, bálványait átvette.  Azonban az Úr ezt nem hagyja annyiban, mert féltőn szereti övéit. Igen, Isten ma is féltőn szerető Isten, és mindent megtesz, hogy országába vonzzon. Nem akarja, hogy hűtlenek legyünk Hozzá, és ha messze idegenbe tévedtünk is, vár vissza.

A próféta előre vizionálja azt, ami vár népére, ha továbbra is hamis isteneket imád. Halálos csapásként írja le az ítéletet, ami még nem ment végbe, de látja, mi lesz a következmény. Ezért már most úgy siratja a népet, mint a halottat szokás. De ha jól megfigyeljük, igazat adunk a prófétának, mert valóban halálos csapás érte Izráelt, mert a bálványok halált közvetítenek. A bálványimádás halálos kór. Először szépnek, jónak látszik, de lélekben teljesen lepusztítja követőjét. Hasonló a szenvedélybetegségekhez: amikor az ember kézbe veszi a  poharat, még nem látszik az, ami évtizedek múlva lesz belőle. Most még nem rab, jól esik az a néhány pohár, de ha szokássá válik, testileg és lelkileg leépíti az embert. Innen már azután nehéz visszafordulni, sőt, saját erőből nem is igazán megy. Azonban az Úr Jézus neve által lehetséges a szabadulás, a gyógyulás.

Márót lakossága jóra vágyódik, vagyis azt várták, nem éri őket baj, nem engedi meg Isten az ellenség diadalát. Azonban világosan kell látni, hogy megtérés nélkül, az Istennek való engedelmesség nélkül nincs jó. Ebben a világban sok minden hiú reményt vetít elénk, azt állítva, ha azt megszerezzük vagy elérjük, boldogok leszünk. Jó látni az Igéből, hogy egyedül Isten jó - az talál jóra, aki Hozzá jön, aki hozza bűneit, és átéli a bocsánatot, az Úr kegyelmét. Boldog és beteljesedett életet Jézus követésében élhetünk, Ő el is mondta számunkra, hogy kik a boldogok. Azok, akik  Isten országának polgárai, és ennek az országnak a törvényszerűségei szerint élnek. Isten országában másképp mennek a dolgok, mint a világban. Ebben az országban boldog a szegény, a síró, aki éhezi és szomjúhozza az igazságot, sőt, akit bántanak és üldöznek (Mt 5,3-12). Itt az emeltetik fel, aki magát megalázza. Mert ebben az országban Isten van mindenekben, Ő a középpont, és Lényéből békesség és szeretet árad. Ha Vele vagyunk, más szempontok érvényesülnek, más lesz a fontos, mint eddig, Krisztusban és Krisztussal élünk, ezért tudunk megelégedni, amint Pál apostol is megtapasztalta ezeket.

A küzdelem folytatódik, ma is tart (Jel 12,7-12). A gyermek elragadtatott, de itt maradt az asszony, az Egyház. A sárkány minden követ megmozdít, hogy Isten tervét megakadályozza és elpusztítsa Jézus tanítványait, hogy kioltsa a világ világosságát. Azonban Istennel szemben nem boldogul. Vannak, akik védelmükbe veszik Isten népét, és a sárkánynak vissza kell vonulni - a mennyből levettetett a földre. Azonban itt sincs könnyű dolga, mert az Úr erőt ad övéinek a harcra.

A sárkány mindent megtesz, hogy megtévessze az embereket, sokakat meg is téveszt, mert ha kell, még a világosság angyalává is elváltoztatja magát. A sátán nem válogat az eszközökben, ő valóban azt vallja, hogy a cél szentesíti az eszközt, és ha kell, akkor angyalnak, jó embernek adja ki magát, sőt, majd a hamis krisztus is az ő embere lesz.

A gyülekezet a földön szüntelen üldözésnek van kitéve, élete nem nyugodt, hanem küzdelmes, harcolnia kell a gonosszal. Nem véletlen, hogy Pál apostol Jézus Krisztus jó vitézének mondja Timóteust. De mi harcolunk-e? Vállalja-e Isten mai népe a gonosz elleni harcot?

Gyakran kilátástalannak ítéljük még az önmagunkkal való küzdelmet is. Hányszor vereséget szenvedünk saját szokásainkkal, régi természetünkkel, ösztöneinkkel szemben, és elkeseredünk. Úgy véljük, nincs esély a győzelemre, és feladjuk.  Mai Igénk azonban megvigasztal és reménységgel tölt el. Meglátjuk, hogy vannak, akik győznek, mert lehetséges a gonosz ellen minden szinten győzelmet aratni, de nem a saját erőnk és képességünk által, hanem a Bárány vére és a Róla való bizonyságtétel által. Jézus nevében nagy erő van. Ha segítségül hívjuk, a gonosz meghátrál, mert Jézussal szemben nincs esélye.  Hívjuk Őt ma is segítségül, és valljuk meg bátran mások előtt is. János korában sokan életüket adták az Úr nevéért. Így írja az apostol: „Nem kímélték életüket mindhalálig”. Nem kímélték magukat, életüket Jézusért. Ma az a probléma, hogy mindig kímélni akarjuk magunkat, különösen, ha az Úr ügyéről van szó. Sok mindenért készek vagyunk szenvedni, fáradni, áldozatot hozni. Azonban ne feledjük, Urunk sem kímélte magát, hanem odaadta az életét a kereszten sokakért.

 Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt

1. Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt, Rajta, bátran! megsegít és győzedelmet ad. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

2. Lám, a Sátán serge talpon, szembetörni kész, A legbátrabb harcosoknak bátorsága vész. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

3. Szóljon a kürt, fenn lobogjon győzedelmi jel, Így előre Jézusunkkal: néki győzni kell! Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

4. Harci zajban, küzdelemben oldalunkon áll, Benne higgyünk, ő segít meg szívünk harcinál. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

Isten áldásával.