Megrendülés

H

ámánnak és gonosz tervének vége, a zsidókat megmentette az Úr, nem lehet őket megsemmisíteni (Eszt 9,20-32). Gonosz tervet bárki készíthet Isten mai gyermekei ellen is, a sátán meg is tesz mindent, hogy eltüntesse a hívőket, azonban elpusztítani nem lehet őket. Az egyház mindenkor jelen lesz, mert az Úr világ világosságaként állította őt ebbe a világba, és az Úr irgalmas, nem engedi teljesen lekapcsolni a világítást. Isten népe nélkül sötétség borulna erre a világra.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a gonosz nem igyekszik mindent megtenni a hatástalanításunkért. Jó fegyvere a megfélemlítés. Ha nem is tudja ebből a világból eltávolítani az egyházat, igyekszik megfélemlíteni. Vagyis mindent elkövet, hogy ne merjük nyíltan és őszintén vállalni az Úr Jézust. Bezár a négy fal közé. Mint ahogy megtette ezt a tanítványokkal nagypéntek után. Bezárhat minket a szokásainkba, hagyományainkba; nem látjuk meg a mellettünk élőket, és nem visszük számukra az evangéliumot. A megfélemlítést is le lehet győzni az Úrba vetett hittel. Nemcsak külső, hanem belső, azaz lelki terror is van, amikor ráerőltetjük a másikra akaratunkat, vagy beígérünk egy bizonyos viselkedést, ha nem a mi akaratunk szerint történnek a dolgok. Ahogyan Dávid az Úrra nézett, és az Ő nevében indult Góliát ellen, úgy fordulhatunk mi is szembe Jézus nevében minden félelemben tartó személlyel, eseménnyel vagy dologgal.

Olvasás közben bizonyára felmerült bennünk, miért álltak bosszút magukon a zsidók, miért kellett annyi embernek meghalnia, miért kértek még egy napot az ellenség elleni küzdelemre. Tegnap említettük, hogy ők az Ószövetség talaján álltak, így a "szemet szemért" elvet vallották és gyakorolták, másrészt Isten ellenségeivel léptek fel ilyen szigorúan. Azonban ne álljunk meg náluk, hanem merjünk szembenézni magunkkal, és kérdezzük meg, hogy mi, akik már Jézust követjük, ismerjük Őt és tanítását, mentesek vagyunk a haragtól, gyűlölettől és a bosszútól? Mert mást elítélni, és rajta számon kérni a Hegyi Beszédet könnyű. De vizsgáljuk meg a szívünket: mindenben az Úr Jézusra hallgatunk?  Azt kéri, hogy bocsássunk meg, ahogyan Ő is megbocsát - képesek vagyunk rá? Olvassuk el a Mt 5,21-48 verseit, és nézzünk bele őszintén, merjük magunkra alkalmazni. Valóban úgy teszünk, ahogy Ő mondta, az Ő szava felülírja a magunkkal hozott szabályokat, hagyományokat? Ha komolyan vennénk, amit Urunk mond, és elmennénk az oltártól, az úrasztalától, a templomból megbékélni, mennyi öröm és békesség lenne körülöttünk. Pál apostol azt kéri: „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen haragotokkal” (Ef  4,26). Ennek ellenére hányszor átvisszük sérelmeinket, negatív indulatunkat a másik napra, mert szeretjük gyűjtögetni a sérelmet, ahelyett, hogy leraknánk a kereszt tövébe, és minden nap tiszta lappal kezdenénk.

Mordokaj és Eszter elrendeli a szabadulás napjának megünneplését és törvénybe iktatását. A purim mai napig ünnep, és rámutat az Úr szabadító hatalmára. Örömünnep, mert a megszabadulás öröm. Legyen saját bűntől való szabadulásunk is örömünnep. Emlékezzünk meg róla minden évben. Annyi mindenről megemlékezünk, de emlékszünk-e Isten tetteire, mindarra, amit a saját életünkben elvégzett? Mert vannak közös ünnepek, amelyeket megtartunk, de odafigyelünk-e a személyes ünnepre? Az újjászületés napját, Isten egy-egy jelentős munkáját megünnepeljük-e, vagy miután átéltük, el is felejtjük? Próbáljuk meg ma felidézni Isten jelentős munkáját, amit bennünk elvégzett, és adjunk érte hálát.

Istennek minden korban megvannak a maga képviselői, akik által szól, hívogat és figyelmeztet. Hiszen az Úr mindent megtesz azért, hogy megmentse az embert (Jel 11,5-14). A Jelenések könyvében látható eseményeket is úgy kell szemlélni, hogy Isten az ember megmentéséért cselekszik. Az emberiség egyre messzebb kerül Alkotójától és Megváltójától, azonban az Atya utána megy, megkeresi, és igyekszik hazavezetni. Sajnos, az ember nem akarja a szót meghallani, és minél zajosabb világot épít maga körül, hogy elnyomja Isten szavát, az Úr annál kitartóbban és erőteljesebben szól. Korunk rengeteg zajeszköze pont azért keletkezett, hogy így távol tartsuk Isten hangját. Hiszen állandóan zörög, búg vagy szól valami körülöttünk, illetve a fülünkben. Ahhoz, hogy halljuk az Igét, csendre van szükségünk. Mert az eszközöket ki is lehet kapcsolni, lehet telefon-, tévé-, magnómentes időszakokat kialakítani magunk körül. Ha így cselekszünk, jobban halljuk az Urat és egymást is.

Az Úr tanúságtevőit felruházza hatalommal, úgy élnek és cselekszenek, hogy legyen hatásuk, hagyjanak maradandó nyomot maguk után. Isten azt várja tőlünk is, hogy legyen hatásunk, úgy éljünk, hogy az emberek felismerjék Isten jelenlétét általunk. Sokat beszélünk arról, hogy a megélt tanítványságnak hatása van, de azt látjuk az Igéből, hogy nem mindig úgy reagálnak rá, ahogy szeretnénk. A két tanú bátor életét és szolgálatát nem megtérés követi, hanem ellenállás.  A fenevad nem bírja elviselni őket, nem állja, hogy Isten hatalma megnyilvánuljon. Erre nekünk is számítani kell. Isten hívja az embereket általunk is, de a választ mindenkinek magának kell megadni. Lehet igent, és lehet nemet is mondani. Mi mondjuk az Igent.

A föld lakói örülnek, de minek? A két tanú halálának. Örülnek, hogy megszabadultak Isten képviselőitől. Ez nagyon szomorú. Szomorú, hogy ez jelent örömöt az embernek - ez már igazán nagy mélység. Miért örülnek a haláluknak? Mert Isten akaratát képviselték, megmondták az embereknek, mit csinálnak rosszul, rámutattak bűneikre, és ezt nem szerették. Mert mi sem szeretjük, ha megmondják vétkeinket, ha rámutatnak, hogy nekünk kell változni, és nem mindig a másiknak. Bizony, ilyenkor mi is megsértődünk és eltávolítjuk a másikat az életünkből. Nem beszélünk vele többé, nem keressük vele a kapcsolatot. Mert megsértődni, a másikat eltávolítani egyszerűbb, mint magunkat megváltoztatni. Pedig az igazi megoldás az Úr általi megváltozás, új élet.

Azonban Istent nem lehet eltávolítani a földi világból, a halál sem megoldás ellene, mert Krisztusban legyőzte, az Úr feltámadott. Szomorú, hogy hatalmas katasztrófának kell bekövetkezni ahhoz, hogy leboruljunk és dicsőítsük Urunkat. Ne várjuk meg a föld rengését, engedjük, hogy már most a szívünk rendüljön és hódoljon meg Krisztus előtt.

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.