Elfogadás

A

hasvéros király udvarában járunk, nagy ünnepi lakomát ülnek a király által meghívottak, a társadalom fontos szereplői (Eszt 1,10-22). Mindenki igyekszik a legjobb helyen lenni, a király közelébe kerülni. A királyné, Vasti, szintén lakomát rendezett a nők számára. Talán úgy gondoljuk, minek kellett ezt leírni, mit kaphatunk két lakoma leírásából? Fel kell ismernünk, hogy ezeknek az eseményeknek a hátterében is ott van az élő Úr, aki jól látja, mi történik. Az Úr tudja, hogy mi készül népe ellen, és már a lakoma történéseit is felhasználja megmentésük érdekében. Vannak számunkra jelentéktelennek tűnő részletek az életben, amikről nem tudjuk, miért fontosak, de később kiderül, Isten ezek által is munkálkodik. Készíti a szabadulás útját. Még nyoma sincs veszélynek, de az Úr övéi előtt jár. 

A király és a királyné konfliktusán keresztül az Úr egy eszközét segíti be a király palotájába. Ami Vasti királyné számára bukás, az Isten egy eddig ismeretlen és alázatos gyermeke számára felemelkedés lesz. Nem tudjuk, miért nem engedelmeskedett a királyné férje parancsának. Elképzelhető, hogy ismerte már ezeket az alkalmakat, és nem akarta magát megaláztatni. Ha a király azt akarta volna, hogy jelenlétével tisztelje meg az eseményt, és emelje annak hangulatát, akkor már a kezdéskor odaülteti maga mellé a trónra.

Vasti királyné azonban mert nemet mondani. Vissza merte utasítani a meghívást, annak ellenére, hogy ezzel elveszíthette királynői méltóságát. Számunkra is fontos, hogy megtanuljunk nemet mondani. Meg kell vizsgálni az Úr előtt, mi az, amit meg lehet tenni, és mi az, amit nem. A hívő engedelmesség nem azt jelenti, hogy bármit megteszünk, amit mondanak, hanem azt, hogy megteszem, ami az Igével egyezik, ami pedig nem egyezik vele, azt elutasítom. Sokan értették félre az engedelmességet, és így elmaradtak a gyülekezetből is. Mert ha a férj azt kérte, vasárnap ne menjen istentiszteletre a felesége, akkor engedelmeskedtek neki. Ez hamis engedelmesség.

Azt is megfigyelhetjük, mennyire nehezen tudjuk elviselni az elutasítottságot. Ha valamire nekünk nemet mondanak, megsértődünk, megharagszunk, érzékeltetjük, hogy nekünk nem lehet csak úgy nemet mondani. Azonban jó meglátni, hogy Urunkat is elutasították, már születésekor sem volt számára hely a vendégfogadóban. Később elküldték Gadarából, majd egy samáriai faluban sem kapott szállást. A tanítványok itt sértetten reagáltak, tüzet akartak kérni rájuk, ám az Úr ezt nem engedte. Sőt, rámutatott, hogy „az Emberfia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa” (Lk 9,56). János apostol Jézus egész életét ebben foglalja össze: „Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt” (János 1:11). A sértődés komoly szerepet játszik az életben, sok rossz cselekedet mögött a sértődés áll. Nem tudjuk feldolgozni, ha elutasítanak, és haraggal, bosszúval reagálunk. Azonban ezzel az indulattal is felkereshetjük Urunkat, mert mi már tudjuk, hogy Ő meg tud szabadítani a sértődés indulatától is. Megmutatja számunkra a helyes reakciót is. Ő az elutasításra elfogadással és imádkozással felelt. Elfogadta, ha elküldték, és imádkozott még a kereszten is elutasítóiért.

Már a hatodik pecsét felnyitására kerül sor, ami után mintegy válasz és következmény éri a földet, az embert a lovasok tevékenysége nyomán (Jel 6,12-17). Mert ami most történik, ezek a természeti események annak a következményei, hogy a lovasok vágtattak a földön. Különösen a három sötétebb tónusú lovas működése nyomán sok-sok nyomorúság érte az embert. A gonoszság egyre jobban elhatalmasodott. Egymás kárára használják fel a tudomány és a technika vívmányait, a termelés is eszköz mások megnyomorítására, az áldásból sokfelé átok lett.

Szenved a föld, szenved az ember és az egész teremtettség. Mindebben azonban felismerik Isten válaszát, ítéletes válaszát, és menekülnek. Úgy vélik, el lehet Isten elől menekülni. Amikor ezeket a súlyos, ítéletes eseményeket látjuk, ne feledjük el, hogy egy fehér lovas is bejárta közben a földet. Az evangélium elterjedt, eljutott az emberek nagy létszámához, ezáltal lehetőséget kaptak a megtérésre, az új életre. Az evangélium jó hírt hozott a számunkra, arról szólt, hogy az Úr kész megbocsátani a bűnbánattal Hozzá fordulónak. Ha az ember leteszi Jézus előtt koronáját, újat és mást kezdhet, mint amit eddig élt. Azonban a tegnapi szakaszban láttuk, hogy a felkínált kegyelemre hogyan is válaszolt az ember. Nem elfogadta örömmel, hanem elutasította, sőt, megölte az örömhírmondó békeköveteket. Az evangélium elutasítása mindig nyomorúságot szül, azt eredményezi, hogy egyre nagyobb teret kap a gonosz.

A természeti katasztrófák célja az emberek Istenhez való közelítésének az előkészítése. A nyomorúság odaviheti az Úrhoz a szenvedőt. Itt nem ezt látjuk, inkább megkeményednek, nem ismerik fel a kegyelem lehetőségét. Azt látják, hogy a a trónon ülő és a Bárány haragja közelít feléjük, de nem Hozzá mennek.

Jó lenne meglátni, hogy a menekülés soha nem megoldás. Egyrészt mert Isten elől nem lehet elbújni, másrészt mert így csak súlyosbodik a baj. A megoldás az, ha saját felelősségünket látva, bűneinket megbánva jövünk Hozzá. Soha ne feledjük Jézus ígéretét: „Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el” (Jn 6,37).

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.