Királyi gyermek

A

mikor befejeződött az építkezés és Izrál fiai is a saját városaikban laktak, egy belső lelki szomjúság tört rá az emberekre (Neh 8,1-12). Rádöbbentek, hogy a falak, az épületek rendbetételével még nem fejeződött be a helyreállítás. Az összetört lelkeket is meg kell erősíteni. Ez pedig a törvény által történik meg. Nem elég csak a külsőt építeni, a belsőt is kell. A mai kor sok problémája abból fakad, hogy csak a megélhetés problémájára koncentrál, csak a testre költ, és megfeledkezik a lélekről. Nehémiás korában a hazatért nép most jutott el a lelki éhség időszakára, eddig az újjáépítésre, a megélhetésre koncentráltak, ám amikor mindez stabilizálódott, kiderült, nincs még minden rendben. Lényük mélyéről feltört az Isten utáni vágy szomjúsága - a munka, az anyagiak nem elégítették meg őket. Ez a szomjúság ma is jelen van, csak engedni kell a felszínre jönni.

Ma elég elmenni egy istentiszteletre, kézbe venni a Szentírást, hiszen mindezek adottak, és csökkenthetjük a szomjúságot, megerősödhetünk lélekben. Az Ige bizonyságtételéből kiderül, hogy eddig félre volt téve a törvény, valahogy nem volt számukra fontos. Most azonban előhozatják, és nyitott szívvel hallgatják. Mert úgy látják, szükségük van Isten törvényére. Eddig kimaradt az életükből, vagy nem kapott jelentős szerepet, de eljött az idő, hogy megismerjék és komolyan vegyék. Igen, ma is vannak, akiknek kimaradt Isten az életükből, de mindig eljön az idő, amikor rá kell döbbenni, hogy Isten nélkül nem lehet igazán élni. Szükségünk van az Ige világosságára ebben a sötét világban.

Ezsdrás pap is megjelenik könyvünkben, ő olvassa fel a törvényt a népnek, itt találkozunk először a szószéknek megfelelő eszközzel is. Gyönyörű jelenet ez: az egész nép egész délelőtt hallgatja a törvényt, issza Isten szavát. Vajon megérem-e ezt, lesz e még ilyen, hogy tömegével vágynak hallani az Igét? Lesz-e még ilyen nagy áldás, vagy marad az egyszemélyes evangelizáció, a "ketten vagy hárman együtt" szolgálat? De végül is nem a létszám a lényeg, hanem az, hogy átéljük, közöttünk van az Úr.

Nemcsak felolvasták a törvényt, hanem meg is magyarázták azt. Igyekeztek mindent megtenni, hogy meg is értse a nép Isten Igéjét. Mert csak a megértett Ige válik életté, tettekké. Az emberek sírva adtak hálát azért a kiváltságért, hogy övék a törvény. Azonban tudatosították a népben, hogy ez a nap nem a bánkódás, hanem az öröm napja. Az Igével való foglalatosság mindig örömöt jelent, örömmel tölt el, mert jó Isten szavát olvasni, jó vele táplálkozni. Másrészt öröm, hogy olvashatjuk, nem magától értetődő, mert még ma is vannak olyan területek, ahol nem lehet  Bibliához jutni.

A szmirnai gyülekezethez írt levél kerül ma sorra (Jel 2,8-11). Szmirna jelentős város volt az Égei-tenger partján. Valószínűleg Pál apostol munkássága nyomán jutott el hozzájuk az evangélium. A szmirnai keresztyének életük árán is vállalták az Úr Jézust. Sokan voltak szegények, mert nem hódoltak be a császár kultusznak.  Hűek maradtak Krisztushoz, nem hajolt a gerincük, hanem kitartottak a hitben a legnagyobb szenvedések árán is.  

A szenvedő gyülekezetet szólítja meg az, Aki maga is szenvedett és életét adta övéiért. Ezért minden, amit mond, hiteles. A mi Urunk minden szava mögött ott áll az élete, így hiteles, ezért komolyan vehető és követésre méltó. Bárcsak az én életem is ilyen hiteles lenne! Meg ha minden tanítvány élete  ilyen hiteles lenne, nagy hatást gyakorolnánk erre a világra.

Az Úr ismeri övéit, a szeme előtt van az egész életünk. Előtte nem lehet színészkedni, mert ismeri azt is, ami bennünk van, a gondolatainkat és az érzéseinket is.  Ő tudja azt is, min megyünk keresztül, nincs előtte sorsunk rejtve, nyitott könyv az egész életünk.

A szmirnai gyülekezetben sok szegény, nyomorult ember élt, azonban az Úr túllát ezen, és gazdagnak mondja őket. Gazdagok, mert Isten országába tartoznak. Gyakran nem vagyunk tudatában gazdagságunknak, annak, hogy tulajdonképpen királyi gyermekek vagyunk. Lelkileg gazdag életet élhetnénk, mégis koldusok vagyunk.

Elgondolkodtam azon is, hogy a zsidók nem azok voltak, akiknek mondták magukat, mert a szívükben nem voltak azok. Vajon én az vagyok-e, akinek látszom?

A Szmirnában élő keresztyéneknek szembe kellett nézni az üldözéssel, szenvedéssel, halállal. Jézus nem azt mondja, hogy ezek már nem lesznek, hanem azt, hogy ne féljenek a rájuk váró szenvedéstől, mert az nem elválasztja Tőle őket, hanem közel viszi őket Hozzá. A szenvedés formáló eszköz az Úr kezében. Ne féljenek, mert Ő a szenvedésben is velük van, nem hagyja övéit soha magára. Ráadásul a szenvedés, a börtön nem lesz hosszú, tíz nap, aminek a jelentése: rövid idő.

Az Úr hűségre, életük végéig való hűségre szólítja fel őket. De nemcsak azt kéri, hogy életük végéig tartsanak ki a hitben, hanem azt is, hogy legyenek hűek akkor is, ha az életükbe kerül. Ígéret is van: a győztes koronát kap. Igen, a győztes. Nem elég csak félig teljesíteni a távot, hanem végig kell menni, mert csak az kap koronát, aki célba ér.

Az is lényeges, hogy azért van fülünk, hogy használjuk, hogy halljunk vele. Még meg kell látnunk, hogy a győztes elkerüli a második halált. Mert van második halál is, ez pedig a tűznek tava. Ide kerülnek azok, akik nincsenek beírva az élet könyvébe. Ebbe a könyvbe most kerülhetünk be, Isten kegyelme által, a Jézus Krisztusba vetet hitért.

Királyi gyermek vagyok én

1.  

Királyi gyermek vagyok én,

Van hófehér ruhám.

Megváltóm kegyelme enyém,

Nem hágy el soha már.

Jézussal járom utamat,

Megfogva a kezét,

Királyi gyermek vagyok én,

És ez nekem elég.

2.  

E földön vándor vagyok én,

Vár égi, szép hazám.

Jézussal uralkodom majd,

Van fényes koronám.

Jézussal járom utamat,

Megfogva a kezét,

Királyi gyermek vagyok én,

És ez nekem elég.

Isten áldásával.