Ne sírj!

A

 városban letelepültek jegyzékéről olvasunk (Neh 11,15-12,26). Vannak, akik vállalják, hogy az eddigi életüket maguk mögött hagyva újat kezdenek. Felismerték, mire van szüksége Isten népének és a szent városnak. Nemcsak a vezetők és a nép fiai költöztek városokba, hanem a léviták is. Ők is megmozdultak és kísérték a népet, mivel meglátták, hogy a benépesült városok új szolgálati lehetőséget nyújtanak a számukra. Ők fogják végezni a város lelkigondozását. A városban élőknek is szükségük van az Úr szolgáira és az Úrral való élő kapcsolatra. Ők figyelemmel kísérték egymást, felismerték, hogy akik feladják eddigi életformájukat, azoknak lelki támogatásra is szükségük van. Kiszakadtak a régi életből és közösségből, segíteni kell, hogy az új helyen gyökeret verjenek, lélekben is erősödjenek. Ma is szükség van ilyen szolgálatra. Segítsünk azoknak, akik új helyekre költöznek, vagy iskola révén kollégiumba kerülnek. Törődjünk beilleszkedésükkel, és segítsük őket hitben növekedni.

Az új helyen új feladatok várnak ránk, ezeket meg kell látni és meg kell szervezni. Jeruzsálemben is a léviták több feladatot vállaltak. Voltak köztük munkafelügyelők, kapuőrök és éneklésvezetők. Megragadó, hogy a munka és az istendicsőítés összekapcsolódik. Lehet munka közben is dicsérni az Urat, majd annak elvégzése után szabad hálát adni. A Szentírás szerint az élet igazi ritmusát az imádság adja meg. Jó, ha a napunkat keretbe foglalja az ima. Kezdjük vele a napunkat, és kérjük az Úr vezetését, bölcsességét napunk jó alakításához. Mindig Vele induljunk, ne legyenek magánútjaink, mert az Úr közelében van oltalom, és általa lehetünk eredményesek. A nap végén pedig menjünk az Úr elé hálaadással, köszönjük meg segítségét, amit megtapasztaltunk, és mindazt, amiben előrehaladtunk, eredményt értünk el.  Beszéljünk Urunknak a kudarcokról, bántásokról, fájdalmakról és mindarról, ami nehéz volt.  Semmit ne vigyünk át a következő napra, hanem zárjuk le a mai napot az Úr előtt. Éljük át a bűnbocsánat megtisztító, békességet adó erejét.

A papok és a léviták is visszatértek a fogságból, és vállalták az Úr által kijelölt feladataikat. A léviták beosztásakor a Dávid által meghatározott rendhez tértek vissza.  Évszázadokkal később is Isten emberének látják Dávid királyt. A késői utódok is felismerték, hogy Dávid az Úrral járt. Azért állított minket ide Urunk, hogy meglátszódjon az életünkön, hogy Hozzá tartozunk, hogy az Ő emberei vagyunk.

János Isten mennyei háztartását látja, benne a trónt és az azt körülvevő lényeket (Jel 4,9-5,5). Mindenek középpontjában Isten trónja áll, Őrá figyel minden, és Őt dicséri mindenki. A négy élőlény külső jegyeivel is az Úrról tesz bizonyságot. Amint már láttuk, János nehezen tudja leírni őket, nincs megfelelő szó, ami igazán visszaadná azt, amit látott, ezért körülírja őket, hasonlítja általunk is ismert lényekhez. Három lényről már beszéltünk, a bikához hasonló kimaradt. A bika annak a kornak a legértékesebb áldozati állata volt. Ennek a lénynek a bikához való hasonlósága rámutat, Isten a legdrágábbat, egyszülött Fiát adta oda értünk a kereszten. Nem azt nézte, hogyan úszhatná meg a legkevesebből megmentésünket, hanem a legtöbbet, a legértékesebbet adta ide.

A négy élőlény feladata dicsérni az Urat. Szünet nélkül mondják: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő” (8)! A mi feladatunk is ez, szünet nélkül dicsérni Urunkat, mindig Őreá mutatni. De nemcsak mondják, hogy szent az Úr, hanem eszerint is cselekszenek, a huszonnégy vén leteszi koronáját a trón elé, leborulnak, és úgy imádják az Urat. Bizony, mi gyakran fent felejtjük koronánkat, azonban az igazi hódolat korona nélkül hiteles. Koronát csak az Úr viselhet, mert valóban Ő mindeneknek Ura. A korona letétele azt fejezi ki, elismerem Istent életem Urának. Ez a cselekedet hitvallás is volt, amelyben az első keresztyének vallomása jelenik meg. Ők a császár előtt is vállalták, hogy Isten az ő Uruk. Isten akarata által lett minden, ami ezen a földön és a világmindenségben létrejött. Ő adta az életünket, és akkor tiszteljük igazán, ha visszaadjuk Neki, amit kaptunk. Vagyis elismerjük életünk feletti uralmát, és engedjük, hogy vezessen minket.

Mindez, amit látunk, a mennyei istentisztelet része - igen, a mennyben Isten tisztelete folyik, mégpedig mindez őszintén és szívből jön. Jó ezt látni, az istentisztelet nem pótcselekvés, hanem örökkévaló esemény. Az létének éltetője Isten tisztelete. Az a jó, ha ezt felismerjük és önként és örömmel veszünk részt az istentiszteletben. Ami itt elkezdődik, a mennyben folytatódik. Mi is részesei leszünk az örökké tartó istentiszteletnek. Jó, ha már most részt veszünk benne.

János látja a trónon ülőt, amint a jobb kezében egy könyvet tart. Egy angyal megkérdi: Ki méltó arra, hogy felnyissa - és nem akad senki.  Erre János sírva fakad. Nincs senki, aki felnyitná a könyvet, vagyis az ember nem tudja megoldani a problémáit, nem képes megmenteni magát. Nincs senki a teremtett világban, aki megoldást jelentene. Jó ezt látni, mert ma is keressük azt, aki képes megoldani a világ minden problémáját. János meglátja, senki nem segíthet, így hát vigyázzunk, ne higgyük el senkiről, hogy ő a megoldás.

János elkeseredett, de Isten ad vigasztalást, küld megoldást. A vének közül egy így szól Jánoshoz: Ne sírj! Nem kell sírni, elkeseredni, mert mégis van megoldás. De ez nem embertől, hanem Istentől jön. Júda oroszlánja, az Úr Jézus Krisztus a megoldás. Bár meglátnánk, és Belé vetnénk minden bizodalmunkat. Rajta kívül nincs segítség a számunkra. Azonban Ő győzött. Nézzünk ma is győztes Urunkra, merítsünk erőt a Golgotán aratott diadalából, és menjünk tovább Vele győztesként. Lássuk meg, nincs okunk a sírásra, önmagunk siratására, csak nézzünk az Úrra, és hívjuk segítségül Júda oroszlánját.

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.