Puzzle

M

ai Igénk megerősíti számunkra, amit Pál apostol leírt, és amit tudunk kívülről, de mégsem mindig valóság a számunkra (Eszt 2,15-23). Az apostol ezt írta: „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Rm 8,28). Ezt tapasztalja meg most Eszter is, akinek a neve azt jelenti: csillag. Csillag, ami ragyog a sötét égen. Tehát a csillag fényéhez sötétségre van szükség, és ezt átélte ez a lány, amikor meghaltak a szülei és egyedül maradt. Bizonyára nem értette ezt a helyzetet, talán feltette a kérdést, miért engedte az Isten? A szülők elvesztése, az árvaság nem volt jó, de Eszter folyamatosan tapasztalja Isten hűségét, gondviselését. Átéli, hogy minden a javára van, még ez is, sőt, nemcsak az övére, hanem Isten népe javára is. A csillag egyre jobban ragyog, egyre több helyre bevilágít. Az újszövetség is úgy ír a hívőkről, mint akik csillagként ragyognak ebben a világban (Fil 2,15).

De ragyogunk-e? Mert Eszter ragyogott. Mindaz a lelki szépség átjött az életén, amit az élő Istennel való kapcsolatban nyert. Mert igaz, hogy Eszter szép volt, de úgy gondolom, igazán széppé a belső szépség és ragyogás tette. Az igazi szépség belülről fakad, a lényünkből tör a felszínre, és megszépíti a kevésbé szép arcot is. Ennek a belső szépségnek az Úr Jézus a forrása. Amikor a szívünk az Úrral van feltöltve, az meglátszik az arcunkon is. Ugyanígy, amikor bosszúsak, haragosak vagyunk, az is meglátszik. Az Úr azonban csillaggá akar formálni minket. Az a szerepünk, hogy ragyogjunk ebben a világban. De akkor tudunk ennek a feladatnak eleget tenni, ha állandóan Őreá figyelünk. A csillagnak nincs fénye, a Naptól nyeri. Így a mi fényünket is az Úr adja. Nincs önmagunkban fényünk, csak akkor fogunk világítani, ha rá vagyunk az Úr lényére kapcsolódva. A lámpa is csak akkor ég, ha felkapcsoljuk. Eszter a benne ragyogó hit szépsége által tetszik mindenkinek, mert mást képvisel, mint amit eddig megszoktak. Tegyen ilyen vonzóvá minket is az Úr, ismerjék fel ezt a mást, a krisztusi többletet a mellettünk élők. Árva lányból királynő lett Eszter - bizonyára ezt sem érti, de az Úr, ha a szemeink előtt láthatatlanul is, de viszi előre az eseményeket. Eljön majd a nap, amikor Eszter is mindent megért, amikor a csillag saját népe számára mutatja majd az élet útját.

Közben más szálon is futnak az események. Összeesküvést terveznek a király ellen, és Mordokaj „véletlenül” tudomást szerez róla. Elmondja Eszter számára, de nem történik semmi különös, nem kap sajtót ez az esemény, Mordokajjal nem törődik senki. Majd később derül ki, hogy az Úr apró mozaikokból rakja össze a képet. Mindig újabb darab kép kerül a többi mellé, és ha majd minden részlet a helyére kerül, a szereplők is megtudják, mi miért történt. Így rakosgatja az Úr életünk puzzledarabkáit, talán még nem ismerjük fel azt a képet, amit az Úr ki akar belőle hozni, de higgyük, eljön az idő, amikor összeáll a kép, és azzá lesz az életünk, aminek az Úr megtervezte.

János apostol is meglátja a sok szörnyű esemény mögött Isten munkáját, világossá lesz előtte, hogy nem csak bűn, gonoszság létezik ezen a földön (Jel 7,9-17). Jelen van Isten kegyelme, az evangélium elindult szíveket hódító útjára, és sok ajtó kinyílt előtte. A Szentlélek Isten nemcsak Lídia, hanem sok más ember szívét is megnyitott az Ige előtt. És így azután ha az Ige belekerül a szívünkbe, elvégzi a maga munkáját.

A trón előtt megszámlálhatatlan sokaság áll fehér ruhában, és a Bárányt dicsőítik. Ők átélték ebben a zűrzavaros világban az Úr szeretetét és kegyelmét. A fehér ruhás sokaság és a trón körül álló többi lények mind arcra borultak a trónon ülő előtt. Már most leborulhatunk Előtte és dicsérhetjük Őt.

János nem tudta, kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, de felvilágosítást kap. Ők azok, akik a nagy nyomorúság próbáiban megállták a helyüket. Megmosattak a Bárány vérében. Igen, a Bárány vére tisztítja meg az életünket.

János által a földön harcoló, szenvedő egyház kap bátorítást és vigasztalást. Isten trónja elé tart az életük. A földi szenvedések után egy olyan világ vár rájuk, ahol már nem lesz üldözés, szenvedés, könny. A Bárány vezeti őket. Akik ebben az életben beálltak a Bárány nyomába, azok az örökkévalóságban is Vele lesznek. Itt és most is Ő vezet élő vizek forrásához.

Jöjj, mondjunk hálaszót

1. Jöjj, mondjunk hálaszót Hűszájjal és hű szívvel, Mert rajtunk itt az Úr Nagy csoda dolgot mível. Már anyaölben is Volt mindig gondja ránk. A sok jót, melylyel áld, Ki sem mondhatja szánk.

2. Dús kincséből az Úr Jó békességet adjon, :/: Hogy szívünkben a kedv Víg és derűs maradjon. Ne hagyja híveit Bú-bajban sohasem; A rossztól óvja meg Itt s túl ez életen.

3. Az Atyát és Fiút És a Szentlelket áldom; :/: A menny Urát, kiben Szent egybe forrt a három; Aki úgy szól ma is, Ahogy régente szólt, Nem változik: Az Ő, És az lesz, aki volt.

Isten áldásával.