Életmentő kegyelem

M

ordokaj üzenete után Eszter királyné mindent egy lapra tesz fel (Eszt 5,1-14). Rádöbben a hívők mindenkori életének alapgondolatára, „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt” (Lk 9,24). Az Úrtól bátorságot és erőt nyert arra, hogy Istenért és az Ő népéért életét kész legyen elveszteni. Eszter levette a tekintetét önmagáról, és így felszabadult az önféltés alól. Istenre figyelt és megbátorodott. Az Úr azt is megmutatta, mit kell ebben a helyzetben tenni.

Lakomát készített, és bement a király palotájának belső udvarába, hogy meghívja a királyt és Hámánt. Itt kezdődik a dráma, de Eszter vállalta, mert életét Isten kezébe helyezte. Tudta, hogy végső soron nem a királytól, hanem Isten döntésétől függ az élete és mindaz, ami történni fog. Bízott az Úrban. Eszter királynétól megtanulhatjuk, hogy szükségünk van a hit bátor lépésére, mert nem mindig lehet azonnal célhoz érni, van, amikor meg kell állni, várni egy döntésre, egy eredményre. Eszter áll és vár. Hittel vár. Várj ma is hittel, ha olyan helyen kell is állni, ahol nem rajtad múlnak a dolgok, ahol úgy tűnik, ki vagy szolgáltatva. Várj hittel, úgy, hogy tudod, az Úrnak gondja van reád, és akik Istent szeretik, azoknak javukra van minden.

Eszter a király elé léphetett, csodálatos jelenet ez, és kell, hogy minket Isten kegyelmére emlékeztessen. Mi sem járulhatunk csak úgy Isten elé, bűneink elválasztanak Tőle. Nem magától értetődő, és nem természetes, hogy mégis kereshetjük a Mindenhatót, hogy Hozzá járulhatunk. Számunkra az Úr Jézus az út, Akin keresztülmehetünk. Az aranypálca a kereszt, ahol életét adta az Úr. A kereszt alatt állva nyílik meg a trón felé vezető út. Köszönjük meg az Úrnak, hogy ma még ki van nyújtva az aranypálca, aki bűneit felismerve, bűnbánattal közeledik, átélheti, amit Jézus a házasságtörő asszonynak mondott: Én sem ítéllek el, menj el békességgel, és többé ne vétkezz.

Eszter lehetőséget kap, hogy kérését a király elé terjessze, és amikor Hámán is jelen van, másnapra is meghívja őket. Nem ront Eszter ajtóstól a házba, türelmesen viszi előre tervét.

Hámán teljesen eltelt önmagával, azt gondolta, mindenkinél különb. Egy csöpp alázat sincs benne. De ezt az öntelt örömöt elrontja Mordokaj. Amikor meglátja ezt a zsidó férfit, haragra  gerjed. Az Isten nélküli felemelkedés nagyon ingatag, amikor nincs hála a szívben, könnyen elveszíti békességét és örömét az ember. Csak egy személy nem borul le előtte, és ezt nem képes elviselni. Csak akkor lesz békéje, ha megszabadul tőle. Nagyon szomorú, hogy sokan ma is így vannak, békességük, örömük attól függ, hol tart a másik. Jó, ha a mi békességünk Istenből fakad, azt senki nem tudja elrabolni tőlünk.

Az is megdöbbentő, hogy még a felesége sem képes jó irányba terelni, hanem ő ad javaslatot Mordokaj megölésére. Tudunk-e építően, segítően, ha kell csillapítóan egymás mellett élni? Jó, ha a helyes döntés, a lelki békesség felé tudjuk terelni a másikat. Sokat számít, hogy erősítjük vagy csillapítjuk a másik haragját.

A csend ideje elmúlt, folytatódik a trombitálás (Jel 9,1-12). Az ötödik trombitaszó hallatszik, és félelmetes pusztítás és szenvedés indul meg az emberek között. A mélység, tehát a gonosz embert pusztító minden hatalma megnyilvánul. Azonban a pusztító hatalma korlátozott, mert a zöld növényzetet nem érintheti, és nincs hatalma az Isten által megpecsételteken sem. Tehát ez a trombitaszó sem éri váratlanul és felkészületlenül az embert. Megkapta Isten segítségét, és aki élt vele, aki feltárta szívét, segítségül hívta az Úr nevét, az megtartatik. 

Nincs más védelem, mint Isten pecsétje a homlokon, aki ebben részesült, az megmenekül. Erre az elpecsételésre most kerül sor. Aki meghallja az Úr Jézus hívó szavát, és életét átadva követi, az életre jut. A hitből történt keresztség szimbolizálja az életmentő pecsétet, amely magában foglalja a kegyelmet. A kegyelem életet ment, örök életre menti meg azt, aki hittel elfogadja.

Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.
2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.
3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.
4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.

Isten áldásával.