Jézus nevében

M

ár az Ószövetségben is láthatjuk, hogy az Úr övéitől nemcsak elméleti, hanem megélt hitet kíván (Mik 2,8-13). Azt várja, hogy hitük életforma legyen, és így olyan közösséggé váljanak, amelyben nincs kizsákmányolás, egyenlőtlenség, visszaélés, hanem szeretet, megértés és egymás segítése. Ennek az életnek világítani kellett volna más népek felé, az volt a cél, hogy a pogány népek felismerjék, milyen jó Istenhez tartozni, az Ő vezetése alatt élni. Ha komolyan veszik Isten szavát, akkor vonzóvá lesz Isten országa mások számára. Ezért van Isten népe minden korban jelen ebben a világban. Azonban gyakran a hívők veszik át a nem hívők szokásait, és kezdenek el úgy élni, ahogyan a hitetlenek.

Mikeás rámutat, hogy Izráel visszaélt Isten kegyelmével, nem becsülték meg, hogy az Úr gyermekei lehetnek. A vezetők, a nép élén járók nem mutattak példát, nem úgy éltek, ahogyan Isten gyermekéhez méltó lett volna. Visszaéltek helyzetükkel, és nem segítették a szegény, nyomorult embereket, hanem inkább belőlük éltek. Elvették tőlük azt is, amijük volt. Pedig pont az lett volna a feladatuk, hogy segítsenek, ne csak a saját érdekeiket tartsák szem előtt, hanem éljenek egymásért. Isten népe Mikeás korában csődöt vallott. Ezért Isten a próféta által meghirdeti az ítéletet. Izráelnek nem volna szabad elfelejtenie, hogy Isten számon kéri életét. Izráel csődöt mondott, de vajon Isten mai népe hogy áll az Ige megélésével? Mi milyen tanítványok vagyunk? Nem estünk mi is bele ebbe a hibába? Nem csak a saját jó megélhetésünk a szempont? Az Úr azzal bízott meg minket, hogy sók legyünk. Olyan sók, amelyek ízt adnak az ízetlen világnak, és megóvják a romlástól. Urunk példát adott a számunkra, számára fontosak voltak a szegények, betegek, megszállottak. Ment és kereste őket, gyógyította betegségüket, megszabadította az ördög hatalmától, és új életre segítette őket.

A próféta hirdeti Isten szavát, de nincs sok foganatja. Úgy látja, azt fogadják el hitelesnek, aki a szabadosságot, a szórakozást, az italozást támogatja és hirdeti. Júda népe letért az Úr útjáról, és a pogányok laza életvitelét követi. Csak arra figyelnek, aki ezt az életmódot helyesli. Bizony, a mai ember is rálépett erre a laza útra, felbomlott az Úrtól kapott fegyelem, nincsenek korlátok, nem érvényes már a tíz Ige. Az élet felhígult, és ennek megvannak a következményei. Ha Júda népe nem változtat, fogságba kerül. Ha nem veszik komolyan Isten szavát, és nem válaszolnak rá megtéréssel, fogságba viszi őket Asszíria. Az Úr csak a teljes megfordulást, a bálványoktól való megszabadulást, és az Ige szerinti életet fogadja el.

Azonban már most szól az ígéret a szabadulásról. Az Úr akkor sem mond le róluk, ha ők most nem hallgatnak Rá. Utánuk megy, sőt, elküldi számukra a Szabadítót, aki előttük megy majd.  Mi már tudhatjuk, hogy ez a szabadító az Úr Jézus Krisztus. Ő előttünk jár a keskeny úton, mi pedig a nyomába léphetünk. 

A sárkány nem adja fel az Isten népe elleni harcot (Jel 13,1-10). Ő mindig harcol, csak más eszközöket vet be, más stratégiát használ. Most izgatottan toporog a tengerparton, látja, hogy háborog a víz, és felbukkan valami. Azonnal lecsap rá, szolgálatába fogadja és felruházza erővel, hatalommal, hogy így leigázhassa az embert és visszahódítsa azok szívét, akik Krisztuséi lettek. A gonosz most a szívünket támadja, az érzelmeinkre és a megélhetésünkre alapoz.

Egy fenevad bukkan fel a mélyből, amit János csak vadállatok tulajdonságaival tud leírni. Megdöbbentő, hogy olyan birodalmat lát létrejönni, amely egyre vadabb, és minden emberi vonást nélkülöz. Az Isten nélküli társadalom vaddá és embertelenné válik. Csak Isten országa tud finomítani ezen a képen. Azért adta bele a világba népét az Úr, hogy legyen más alternatíva is, legyen más életmód.

A fenevad hatalmát és erejét a sárkánytól kapja, tehát a sárkány, a sátán formálja át. Aki igent mond az ajánlatára, az ő céljaira, az embertelenné válik. Annak idején Jézusnak is az egész világot kínálta, ha leborul előtte, ám Ő elutasította. A fenevad készségesen elfogadja az ajánlatot. Mert az ajánlat ma is áll. Cserébe leépülés, majd kárhozat vár az emberre.

A fenevad az ember megtévesztése érdekében igyekszik Jézust másolni, meggyógyul a halálos sebe, és ezért magát imádtatja. Az emberek pedig a  szolgáivá válnak. Az Istentől elszakadt, a média segítségével átmosott tömegek imádják a fenevadat. Egyrészt, mert elhiszik, hogy méltó rá, másrészt, nem érdekli őket. Ha a nyugodt élet feltétele a fenevad imádása, akkor megtesszük, csak hagyjanak minket nyugodtan. Hagyják meg mindennapi élvezeteinket, és mi imádjuk, aki ezt biztosítja.

Másrészt úgy látják, olyan hatalmas, hogy nem is lehet ellene semmit tenni. Ne feledjük, dühöngése csúcsán járt a könyv írásakor a római birodalom. Ellene támadt a gyülekezetnek, és sokan mártírrá lettek. Ezt látva fogalmazódik meg az emberekben: ha élni akarunk, nincs más, mint imádni a fenevadat, és sokan behódolnak. Krisztus tanítványai azonban tudják, hogy soha nem a gonoszra, az ellenségre, a problémákra kell nézni, hanem az Úrra. Az Ő neve által lehet győzni, amint Góliát is győzött. Lehet nem behódolni, hanem Krisztus uralma alatt hitben élni.

Azonban vannak, akiket nem tud megtéveszteni és legyőzni a fenevad, mivel kitartanak a hitben. Lehet kitartani, lehet győzni. Csak azokat tudja legyőzni, akik nincsenek beírva az élet könyvébe. Be van-e írva a nevem? Mert oda csak a Bárány tud beírni, mégpedig a vére által. Aki hisz Benne, mint Megváltóban, az bekerül az élet könyvébe, és azok fölött nincs hatalma a gonosznak. Mert bár a testet megölheti, de a lelket nem.

Az Isten a mi reménységünk

1. Az Isten a mi reménységünk, Midőn reánk tör ellenségünk, Minden háborúságinkban Megtart erős hatalmában. Azért a mi szívünk nem félne, Ha az egész föld megrendülne, És a hegyek a tengernek Közepibe bedűlnének.

2. Ha a tenger szörnyen zúgna is, Minden víz felzavarodnék is, És ha a sebes szélvésszel A hegyek hányatnak széjjel: A szép folyóvíz mindazáltal :/: Az ő szép tiszta folyásával Az Istennek szent városát, Megvigasztalná hajlékát:

3. Mert közepén lakik az Isten, Azértan romlása nem lészen; Semmi ínségbe nem ejti, Az Isten jókor megmenti. A pogány népek dúlnak-fúlnak, :/: Nagy sok országok feltámadnak, De az ő haragos szava Mind e földet elolvasztja.

4. De az Isten minden időben Mivelünk vagyon ínségünkben; Jákób Istene oltalmunk, A Zebaóth erős várunk! Jertek, lássátok e nagy Úrnak, :/: Csuda dolgait hatalmának, Ki mind e föld kerekségét, Elpusztítja ékességét!

5. E földön széjjel nagy hadakat, Ő megcsendesít háborúkat, Ívet, kopjákat megrontat, Társzekereket felgyújtat, Így szólván: mindnyájan halljátok, :/: Hogy erős Istenetek vagyok, És hogy birodalmam vagyon Minden népen e világon!

Isten áldásával.