Ünnep az Igével

F

olytatódik az öröm és a törvénnyel való ismerkedés (Neh 8,13-18). A családfők Ezsdráshoz mennek, mert tanulni akarják Isten Igéjét. Nem elég egyszer hallani, hanem meg is kell tanulni, hogy majd amikor hazamennek, ők is taníthassák családtagjaikat az Úr szava ismeretére. Ez ma is fontos, egyrészt, hogy az apák, a férfiak ismerjék az Igét, és akarják megtanítani rá gyermekeiket. A családokat ma is az Ige tarthatja össze. Azért is hullnak szét a családok, mert nem kap szerepet bennük Isten szava. A mai kapcsolatok nem az Igére épülnek, így nincs alapjuk. Az életben ma is mindenféle viharral kell szembenézni, az alap nélküli épületek veszélyeztetettek. Azonban még rá lehet építeni, még komolyan vehetjük Isten Igéjét.

Ezek az emberek úgy tanulmányozták a Szentírást, hogy összhangba állították vele az életüket. Így azután meglátták, hol nem engedelmeskedtek neki, hol hiányos az életük. A törvényből meglátták a lombsátor ünnep parancsát, és elhatározták, hogy meg is tartják. Engedelmeskedtek az Igének. Azért olvassuk Isten szavát, hogy engedelmeskedjünk neki. Akkor lesz áldás a Biblia használatában, ha cselekedjük, ha éljük mindazt, amit az Úr belőle a szívünkre helyez.

Egy nyolc napos intenzív Bibliatanfolyamot tartottak, nemcsak felolvasták, hanem tanulmányozták, keresték Isten akaratát ezekben a napokban. Szinte igefürdőt vettek. Megfürdették lényüket Isten Igéjében, mert ez a lélek számára az igazi tisztítószer. Szükségünk van lelkünk karbantartására is. Nem elég csak a testünket ápolni, ezt meg kell tenni a lelkünkkel is, így leszünk egészségesek.  Milyen jó lenne, ha az egész hetes alkalmak ilyen önátadásról szólnának, hogy még a szabad időben is az Igével foglalkoznánk. Akkor újulunk meg, ha teljesen Isten szava hatása alá kerülünk. Tanuljunk meg önfeledten és elmélyülten Igét olvasni. Ne rohanás legyen, hanem valóban lelki fürdő. Legyen ünnep a csendes óra időszaka számunkra.

A szmirnai gyülekezethez írott levél különlegessége volt, hogy nem találtunk benne feddést, panaszt, csak elismerést és bátorítást (Jel 2,12-17). Ritka közösség, amelyben az Úr nem talál hibát.  De ahol van panasz, ott is észreveszi az Úr a dicséretes dolgokat. Az Úr Jézus tud dicsérni is, a kevés pozitívumot is kiemeli, ahogyan a pergamoni gyülekezethez írt levélben is látjuk.

Ez a közösség nehéz környezetben vállalta az Urat. Olyan nehéz helyzet uralkodott a városban, hogy azt mondja az Úr Jézus, ott lakik a gyülekezet, ahol a sátán trónja van. Tehát nagyon kemény ellenállás és támadás vette körül őket. Mindent megtettek azért a város lakói, hogy megnehezítsék a tanítványok életét, és hogy visszarángassák őket a pogány életmódba. Mert nemcsak az Úr nevének a megtagadása jelent veszélyt, hanem a letérés a keskeny útról, a pogány szokások átvétele is. Gyakran ez nagyobb kísértés, mint a nyílt tagadás. Éljünk úgy, mint a világ - ez a gondolat ma is kísértő, hiszen körülvesz bennünket a világ minden java, csábít, hogy mi is éljünk azon a szinten, kövessük az ő szokásaikat, életvezetésüket.

Az Úr elismeri a hűségüket, pedig nem volt egyszerű megmaradni az Úr neve mellet. A hitvallás mártíromság lehetőségét hordozta magában, mint ahogy már volt is mártírja a gyülekezetnek. Ennek ellenére sem tagadták meg Urukat.  Urunk irgalmazzon, hogy mi is hűségesek maradjunk a mindennapokban.

Az ellenség mindenféle trükköt bevet Isten gyermekei ellen, legnagyobb fegyvere a keveredés. Az Úr tanítványai összekeverednek a világ fiaival. A világ szokásai vonzók, pont úgy, mint Bálám idején. Isten nem engedte megátkozni Izráel népét, ezért Bálám azt tanácsolta, hívják meg Izráelt a saját istentiszteleti alkalmukra. Ez bevált, mert az ő kultuszukban nem volt tízparancsolat, nem voltak meghúzva a határok, így a zsidók elcsábultak. Abban a kultuszban fontos szerepet kaptak a nők és az ital is, a zsidók szabadabbnak vélték, mint a saját istentiszteletüket és életvezetésüket. Nem látták meg, hogy az nem szabadság, hanem szabadosság. Ez a veszély mindig fenn áll, a szabadságot összetévesztjük a szabadossággal, a törvény nélküliséggel. Pál apostol nagyon bölcsen mutat rá, hogy a dolgokat mindig meg kell vizsgálni, mert bár a hívő embernek minden szabad, de meg kell látni azt is, hogy nem minden használ. El kell kérnünk az Úrtól az ítélőképességet. Meg kell ítélni, hogy használ-e mindaz, amit ma szabad, amit a társadalom mércéje szerint nyugodtan megtehetünk. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy vannak olyan dolgok, amiknek rabjaivá is válhatunk.

Amennyiben beleestünk a csapdába és rosszul ítéltük meg a helyzetet, a veszélyességet, van megoldás. Jézus azt tanácsolja, térjünk meg. Urunk nemcsak a hibát mondja meg, hanem a megoldást is. Ezért jó mindenben Hozzá fordulni. Mi sok esetben csak a  hibát olvassuk a másik fejére, de nem tudjuk megmondani, mi lehet a megoldás. Az Úrnál mindig van megoldás. Az igazi megoldás a megtérés, vagyis komolyan veszem, hogy elrontottam, vétkeztem, és visszafordulok az Úrhoz, komolyan veszem tanácsát, úgy élek, ahogy mondja. Ha nem vesszük komolyan Urunk tanácsát, nem térünk meg, azaz nem tesszük, amit mond, ellenünk harcol. Miért? Mert Neki égő lámpásra van szüksége. Az elaludt vagy kiégett lámpa nem ér semmit. Nem dísznek, hanem szolgálatra, hatáskifejtésre vagyunk itt. Isten országa nem üdülőközpont, hanem a szolgálat háza.

Aki győz - ez azt jelenti, lehetséges győzni, az Úr neve által. Aki győz, jutalmat kap, új nevet kap. Milyen csodálatos is lesz az új név. Vajon mit fog rejteni a fehér kövecske? Mostani életünk, szolgálatunk határozza meg, milyen név kerül majd rá.

Igéje szól, Igéje hív

1.  

Igéje szól, Igéje hív,

Szívünkben kétséget csöndesít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

2.  

Igéje szól, Igéje hív,

Urunkat követni megtanít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

3.  

Igéje szól, Igéje hív,

Nagy és szent munkára lelkesít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

4.  

Igéje szól, Igéje hív,

Mondjon hát hálát a száj s a szív.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

Isten áldásával.