Az élet igazi alapja

I

zráel megkapta, amit akart, királyuk van, mintegy szolgálatátadás megy most végbe (1Sám 12,1-25). Sámuel átadja Saulnak az Isten népe közötti szolgálat felelősségét. Odaáll a nép elé és elbúcsúzik tőlük, de úgy teszi, hogy szinte átvilágíttatja eddigi életét, szolgálatát. Sámuel élete hiteles, vállalható élet. De milyen a mi életünk, oda merünk-e állni nyíltan Isten és az Ő népe elé? Vállalható-e életünk minden pillanata? Sámuel nem egyéni érdekből, nem a saját hasznát keresve szolgált, számára mindig Isten akarata és a nép életének vezetése volt a fontos.

Az idős próféta felvázolja Izráel előtt Isten múltbéli tetteit. Rámutat, hogy az egész történelmük Istenről szól. Az Úr hűségének köszönhetik létüket és eddigi megmaradásukat. Izráel népének léte a kegyelem képeskönyve. Ha visszatekintünk saját életünkre, mi sem mondhatunk mást, kegyelemből tartattunk meg, kegyelem az életünk.

Isten csodálatosan cselekedett népe életében. Kihozta őket a rabszolgaságból, a népek süllyesztőjéből, mert ha Isten nem cselekszik, eltűntek volna. Ha az Úr nem hajol le a bűn mélységeibe értünk, már elvesztünk volna. Látjuk–e, hogy Neki, az Ő irgalmasságának köszönhetjük, hogy még nincsen végünk, és hogy miénk Isten kegyelme? A nép azonban, amikor jóra fordult az élete, megfeledkezett az Úrról. Kóros feledékenység ez, ami ránk is jellemző. Istent hamar elfelejtjük, úgy gondoljuk, most már nem kell Vele törődni, egyedül is elboldogulunk. Legtöbbször azért feledkezünk meg az Úrról, mert a világ felé fordulunk. Azt figyeljük, hogyan élnek a nem hívők, és mi is őket akarjuk utánozni. Modernek akarunk lenni. Úgy gondoljuk, nem lehet tovább hívő elődeink útját folytatni, mert az maradi. Mi pedig haladni akarunk a korral. Amikor így gondolkodunk, letérünk a keskeny útról, és a világba való beolvadás fenyeget.

Isten azonban soha nem hagyta magára népét, még a feledékenységük idején sem. Csodálatos ez, Isten ennyire szeret, hogy hűtlen népétől sem fordul el. A következményeket megtapasztalják, de amikor az Úrhoz kiáltanak, átélik a szabadítást. Mindig ez ismétlődik: elfordulnak, amikor jól megy a soruk, és kiáltanak, ha baj van, Isten pedig mindig küld szabadítót. Kár, hogy mi is ilyenek vagyunk. Kérjük az Urat, hogy könyörüljön rajtunk, hogy ne essünk vissza, hanem a szabadulás után hitben kitartóan, egyre erősebben haladjunk a cél felé.

Így ment ez Sámuelig, de most úgy gondolják, ha királyuk lesz, minden megváltozik, elmúlik az ingadozás, és stabilan fognak élni. Azonban Sámuel rámutat: a király léte nem azt jelenti, hogy nincs szükségük az Úrra, vagy, hogy most már függetlenek lennének. Továbbra is Isten népe maradnak, és a királynak az Úr lesz a királya. Továbbra is csak akkor lesz esélyük a megmaradásra, a növekedésre, és akkor lesz minta az életük, ha a királlyal együtt az Urat követik. Tőlünk is ezt kéri az Úr, kövessük Jézust. Ne mankókra támaszkodjunk, ne emberi eszközökre figyeljünk, hanem kövessük együtt a Pásztort, Jézust.

Sámuel imádságára Isten természeti jelekkel erősíti meg népe számára hatalmát. Isten hatalmát látva megijednek, de Sámuel rámutat, ha gonoszok voltak is az Úrral szemben, ne féljenek. Istentől nem kell félni, mert még most is kegyelmét kínálja. Még most is, a királlyal együtt is követhetik Őt. Istenre továbbra is számíthatnak. Igen, az Úrra ma is számíthatsz. Ne félj! Bánd meg bűneid, hívd segítségül, fordulj el a bálványoktól, és figyelj Rá. Ő itt van, csak figyelj a szavára. Isten nem hagyja el népét, mert nem ember Ő, hanem Ő az Úr, az Agapé Isten.

Jó látni azt is, Sámuel mennyire őszinte önmagával is, elismeri, hogy megöregedett, nem akarja bizonygatni, hogy ő még képes tovább szolgálni. Nem kér szolgálatmeghosszabbítást, de nem is sértődik meg. Továbbra is szolgál, nem úgy, mint eddig, de imádságaival mögéjük áll. Lássuk meg mi is az idők változását, ne tagadjuk, vállaljuk korunkat, képességeinket. Merjünk imádkozó hátterek lenni. Sértődés helyett az imádkozás a megoldás.

A Hegyi Beszéd végére érve az Úr Jézus hangsúlyozza, hogy nem élményt akart adni (Mt 7,24-29). Nem gyönyörködtető előadások, szép gondolatok voltak ezek, amik aztán a jegyzetfüzetekben fognak lapulni, vagy egy főiskolai beadandó ütős hivatkozásai lesznek. Azért mondta el mindezt, mert azt akarja, hogy ezek szerint éljenek a tanítványok, azt akarja, hogy tegyük is, amit hallottunk, mert egyébként nem ér semmit az egész.

Egy példázattal szemlélteti beszédeinek lényegét. Azért mondta mindezt, hogy felismerjük, ezek az élet igazi alapjai. Ha komolyan vesszük őket a mindennapi életünk során, akkor olyan szilárd és stabil lesz az életünk, mint a kősziklára épített ház. Mert a hívő életet nem a viharmentesség, a problémanélküliség különbözteti meg a nem hívőkétől, hanem a szilárd talaj. A viharnak is ellenálló alapzat adja a különbséget. Az Isten Igéjére épített élet, kapcsolat mindent kibír. Ne feledjük, hogy ebben a világban sehol nem találunk viharmentes helyet. A bölcs ember számít a viharra. Tehát nem annak elkerülésére törekszik, hanem védőfelszerelést készít elő, biztonsági intézkedéseket hoz.

Isten Igéje felkészít az életre, a viharokra. Vegyük komolyan az Úr Jézust, építsünk rá. Ne ringassuk magunkat hamis dolgokkal, ne mondjuk: nem lesz semmi gond. Hiszen az élet legfontosabb kérdéseivel nekünk is szembe kell nézni. De nem mindegy, hogy egyedül vagy Jézussal indulunk útnak. Menjünk Vele, és amit mond, azt a mindennapi dolgainkban vegyük komolyan, építsünk rájuk. Akinek az Ige képezi élete alapját, a nehéz helyzetekből is győztesen kerülhet ki. A vihar elvonul, és a ház utána is állni fog.

Ne kövessük el a bolond ember hibáját, ne spóroljuk meg az időt. A építkezéshez idő kell, ha fel akarjuk gyorsítani, az minőségromláshoz vezet, és a vihar idején össze fog az épület omlani. Az élet felépítéséhez is idő kell, egyik lépés a másik után, ha türelmetlenné válunk, ha mindent azonnal akarunk, annak meglesz a következménye. Összeomlik a ház, vagyis ki fogunk borulni, jöhetnek a kezelések, de akár az egész életünk összeroppanhat. Készüljünk Jézussal az életre! De ha rájöttünk, hogy kimaradt az alap, még lehet korrigálni. Az életünket Jézusra építeni még ma sem késő. Természetesen nem minden kárt lehet már jóvátenni, de magát az életünket Ráépíthetjük, még végbemehet minőségi változás.

Csak az Úrnak nagy kegyelme

 

                 

     1. Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk,

Mert reánk tör, hogy elnyelne

Gonosz ellenségünk.

Száz veszéllyel utunk telve

S nincsen erőnk nékünk,

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk.

2. Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma,

Azért mihelyt napunk felkel,

Kezdjünk háladalba!

Szívünk és szánk szép énekkel

Krisztust magasztalja;

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma!

3. Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom,

Mi kell nékem földön-égen,

Ha ez egy jót bírom?

Éljek bármi nagy szükségben,

Még sincs miért sírnom:

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom.

4. Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

A sebükre balzsamot hoz,

Imáiknak szárnyat.

Föl, szívünk, a csillagokhoz,

Félre, földi árnyak!

Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

Isten áldásával.