Belső szoba

H

ét hónap után döntöttek úgy a filiszteusok, hogy visszaküldik Izráelbe a szövetség ládáját (1Sám 6,1-21). A hét hónap alatt nem jutottak el arra a felismerésre, hogy az élő Istent akarják imádni és szolgálni. Csak a ládától és a bajoktól akartak szabadulni, és nem a bálványoktól. Nem akartak új életet, hanem a régit akarták folytatni. Az ember vakságát szemlélteti a filiszteusok helyzete, amikor nyilvánvaló, hogy az élő Isten keze nehezedik rájuk és istenükre, nem látják meg, hogy az igazi megoldás az istencsere. Nekik is az élő Istenre van szükségük. Ők azonban tovább ragaszkodnak a vereséget szenvedett, a tehetetlen bálványhoz. De vajon mi különbek vagyunk-e náluk? Sokan szintén a bukott és erőtlen bálványokhoz ragaszkodnak. Nem megszabadulnak az életüket tönkretevő szenvedélyektől, hanem önmagukat becsapva továbbra is azokat szolgálják, gyakran még védik is. Az élet történésein keresztül Isten keres bennünket. A filiszteusok is felismerik, amikor a tehenek elindulnak Izráel irányába, hogy nem véletlenül történtek náluk a bajok. Így kellene nekünk is meglátni, hogy nem véletlenül történnek életünk eseményei, Isten keresi általuk a szívünket. Azt akarja, hogy végre meglássuk, Rá van szükségünk. Ne csupán a bajoktól, a bűn következményeitől akarjunk megszabadulni, hanem magától a bűntől, régi természetünktől. Az Úr Jézus felkínálja a teljes szabadulás lehetőségét. Éljünk vele!

A filiszteusok papjaikhoz, jövendőmondóikhoz fordulnak, kérdésük: Mit tegyünk az Úr ládájával? A kérdés majdnem jó, de csak majdnem, mert nem azt kérdezik, hogy mit tegyenek. Nem az a kérdés, nekik miben kell megváltozni, mit kell tenni, hogy Isten megbocsásson nekik.  Hányszor a mi kérdéseink is csak ilyen mellékes dolgokra irányulnak. Azt tanácsolják nekik, hogy küldjenek jóvátételi ajándékot. Tehát nem bűnbánatot tartanak, nem kegyelemért esedeznek, hanem meg akarják fizetni Istent. Jóvá akarják tenni hibáikat. Hányszor vagyunk mi is így, a szívünk, az életünk helyett pénzt, alkalmi templomba járást, valamilyen adományt kínálunk Istennek. Azonban Ő nem ezt kéri, mert a bűneinket nem tudjuk jóvátenni. Adósságunkat semmivel nem tudjuk kiegyenlíteni. Azért jött Jézus, hogy vére által engesztelje ki az Atyát, mert vér nélkül nincs bűnbocsánat. Sokszor a dolgok könnyebbik oldalát keressük, gyorsan ki akarjuk egyenlíteni a számlát: adtam a perselybe, minden rendben van.

A szekér hazaért, Isten a teheneket is vezette, még az állatok is felismerték az Úr akaratát, és egyenesen Izráel földjére mentek. A bétsemesbeliek örömmel fogadták az Úr ládáját. Öröm volt a szívükben a láda láttán, mert benne Isten jelenlétét ismerték fel. Örültek az Úr jelenlétének, és hálásak voltak Neki azért, ami történt. Hálájukat áldozatbemutatással fejezték ki.  A szekér fáin mutatták be a teheneket egészen elégő áldozatul. 

Megrendítő, mennyire másképp gondolkodtak, mint mi. Nem az ingyen állatot és szekeret látták. Nem azt mondták, megtartjuk, hisz nem kellett érte fizetni, hanem automatikusan az Úrnak adták. Tudták, ez nem őket illeti. Mennyire pénzközpontúak vagyunk ma, és mennyire csak azt nézzük, miből lesz hasznunk. A potyát, az ingyen adott dolgokat pedig különösen is szeretjük. Ezek mindent odaadtak az Úrnak, még az áldozat is egészen elégő volt, tehát semmit nem tartottak meg maguknak. Az Úr adja, hogy mi is ilyen szabadok legyünk a szerzési vágytól, a pénz hatalmától.

Azonban az örömbe üröm is vegyült, mert túlléptek egy határt, beletekintettek a ládába, vagyis azt tették, ami nem az ő dolguk. Isten szentségét a bűnös ember nem viselheti el, és ennek meglett a következménye. Isten Jézusban közelíthető meg veszélyek nélkül. Az Atyához egyedül Jézus az út.

Az Úr Jézus rámutat, hogy a hitélet gyakorlása, a kegyesség nem embereknek, hanem Istennek szól (Mt 6,1-8). Nem az a lényeg, ki látja, amikor templomba megyünk vagy imádkozunk. A hangsúly Isten jelenlétén van. Az a lényeg, hogy átéljem, itt van Isten köztünk, és én Őt akarjam imádni, és az Ő akaratát keressem.

Bármit teszek, mindig az motiváljon, hogy az Úrnak teszem. Ő lát engem, tudja, mi van a szívemben, és számomra elég, ha Ő tudja, mit miért teszek. Azonban hányszor ösztönöz minket az emberek elismerése, hiszen adakozáskor sokan a saját nevüket akarják hallani, vagy nagyobb betűkkel tüntetik fel az adakozót, mint magát Istent. Tegyük le az Úr előtt hiúságunkat, és tegyünk meg mindent azért, hogy mi egyre kisebbek legyünk, az Ő neve pedig minél hatalmasabb.

Az Úr megmutatja a csendesség áldásos formáját a számunkra. A belső szobába küld, egy olyan helyiségbe, ami kívül esik a forgalmon, és csendet biztosít. Oda küld, ahol egyedül lehetek Istennel, ahol csak Ő és én vagyok. Ezt a helyet nekünk kell megtalálni. Sőt, megtörténhet, hogy külsőleg nincs csönd körülöttünk, de a szívünk válik belső szobává. Úgy elcsendesedünk, hogy eltűnik a környezet zaja, megszűnik a világ, és csak Isten lesz jelen. Ebben a belső csöndben élhetjük át, hogy megcsendül a csönd.

A kegyesség, az imádkozás lényege pont ez, megcsendül a csend, megszólal az Atya. Nem a külsőség a fontos, nem önmagáért imádkozunk, hanem azért, mert így kerülhetünk élő kapcsolatba Urunkkal. Ez a kapcsolat élteti a hívő embert. A belső szoba csendjében tehetjük le minden gondunkat, és felszabadulva, békességgel léphetünk ki onnan. A belső szobába való belépés mindennél többet ér. Ha gyakoroljuk, nyugodtak leszünk, nem lesz szükségünk nyugtatóra, sőt, világos látást nyerünk. Isten jelenléte fog sugározni rajtunk keresztül. Lépjünk be ma is a belső szobába, sőt, oda vezessen első utunk, és majd csak onnan induljunk tovább az életbe.

Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni

1. Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall -ja itt az Ígét: Adja néki szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/: Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.