E
|
gyre mélyebbre
kerül Saul, arról beszél, hogy meg kellene ölni Dávidot - ez már súlyos betegség
(1Sám 19,1-24). A gonosz átvette az uralmat felette. Mivel elfordult Istentől,
engedetlenné vált, egyre jobban irritálja Istennek Dávid életében jelentkező
áldása. Talán most kezdi látni, mitől
fosztotta meg magát. Mert Dávid életének felfelé ívelése nem a saját
törekvéseinek a következménye. Sikerességét nem magának köszönheti, hisz ő nem
is tett érte semmit. Lássuk meg, itt nem egy tehetséges fiatal egyre magasabbra
ívelő pályáját látjuk, hanem az Úr által elhívott és hitben járó ember életében
Isten áldása jelentkezik. Aki figyel az Úrra, és engedelmesen teszi, amit kér tőle,
az áldott lesz.
Saul képtelen elfogadni az Úr döntését, azt gondolja, megakadályozhatja.
Szomorú látni, ahogyan a féltékenység, az irigység megvakítja és szembefordítja
Istennel. Saul Istennel harcol. Aki Isten gyermekeit üldözi, az magát az Urat
üldözi. Ezt tapasztalta meg a későbbi Saul is a damaszkuszi út mellett,
amikor a Feltámadott megjelent neki, és azt kérdezte tőle: Saul, Saul, miért
üldözöl engem? Az ószövetségi Saul azonban nem akarja meghallani Isten szavát. Ugyan a királyság elvétetett tőle, de még meggyógyulhatna. Ehhez őszinte
megtérésre lenne szüksége, azonban az idő múlásával erre egyre kevesebb az
esély. A gonosz annyira megtébolyítja, hogy képtelen már elcsendesedni és
józanul látni. Ámbár vannak pillanatok, amikor úgy tűnik, látja Isten tervét,
de nem fogadja el. Nem borul le az Úr előtt, mert ragaszkodik a hatalomhoz.
Képtelen meglátni, hogy a királyság Istentől kapott ajándék és feladat, ezt nem
lehet kisajátítani. A hatalom és gazdagság ma is sokakat fogva tart. Sok lelket
megnyomorít a hatalom utáni vágy és a megtartásáért vívott küzdelem. Milyen jó, ha mindent el tudunk engedni, pénzt, hatalmat, befolyást, és csak az Úrhoz
ragaszkodunk. Máté mindent elengedett és maga mögött hagyott, amikor Jézus
megállt mellette és elhívta. Ne ragaszkodjunk a világ kincseihez, merjük
elengedni Krisztusért.
Dávid veszélyben van, de az Úr gondoskodik róla, a királyi udvarban ad
számára egy őszinte barátot Jónatán személyében. Jónátán szabad ember, nem
szédítette meg a trónörökösi pozíció, kész lemondani róla. Igen, kész lemondani,
mert szabad a szíve, Istenhez kötődik, és nem a pozícióhoz. Kérjük Urunkat, tegye
minden megkötözöttségtől szabaddá a szívünket.
A filiszteusok feletti újabb győzelem miatt a harag teljesen
elborítja Sault, Dávid alig tud elmenekülni. A király minden követ megmozdít
Dávid elfogása érdekében. A gyűlöletnek ilyen ereje van. Azonban Isten jelez a
számára. Amikor a követeit megszállja a Lélek, majd amikor ő is a Lélek hatalma
alá kerül és prófétál, jelzés Istentől. Az Úr üzeni számára, hogy Dávid az Ő választottja,
amikor üldözi, Istennel kerül szembe. Még mindig kap lehetőséget élete
átértékelésére, és arra, hogy elfogadja Isten akaratát. Azonban Saul nem változik,
és nem változtat. Nem engedi, hogy Isten Lelke tartósan irányítsa az életét. De
vajon én engedem-e, hogy az Úr meggyőzzön, vagy velem se lehet beszélni, és
megyek a fejem után? Hányszor a gyűlölet irányít bennünket. Pedig a gyűlölet és az általa mutatott cselekvés nem megoldás. Soha nem a másik megölése, eltávolítása
a megoldás, hanem a megbocsátás, az újrakezdés. Saul azonban ezt nem akarja
megérteni, de ugyanúgy a mai ember sem. Ha szétnézünk magunk körül, azt látjuk, sokfelé ma is úgy gondolkodnak, mint Saul. Azt tartják, ha eltávolítják a
másikat a hatalomból vagy maguk elől, szabaddá válik a pálya, és minden
megoldódik. Ne feledjük, hogy semmi nem oldódik meg, mert a probléma mindig
bennünk van, és nem a másikban. Akkor oldódnak meg a bajok, ha bennem történik
változás, ha végre engedem, hogy az Úr vegye át az irányítást az életem felett.
Ne engedjük elmérgesedni a helyzetet, hanem amikor az Úr jelez, vegyük
komolyan, béküljünk meg, és kezdjük Vele újra a kapcsolatot, mert Vele
lehetséges.
Urunk felkészíti övéit mindarra, ami majd szolgálatuk során várni fogja
őket (Mt 10,16-28). Sikerről, megbecsülésről ne álmodjanak, Krisztust követve
nem a felső régiókba vezet az útjuk, hanem a mélységekbe. Mélységekbe úgy is, hogy
az élet nehéz területein élő emberek számára viszik Isten országa jó hírét,
közvetítik annak gyógyító erejét. Így jön felénk is az evangélium, ott keres
meg, ahol vagyunk, mert az Úr helyre akar állítani. Csodálatos erő van az
Igében, képes meggyógyítani lelkünket, helyreállítani az Atyával való
kapcsolatunkat.
Úgy is a mélységek felé tartanak, hogy megaláztatás, bántalmazás, börtön
és halál vár rájuk. Miért? Mert az ember nem akarja Isten kegyelmét elfogadni.
Nem akarunk az Úr Jézus uralma alatt élni. Azt gondoljuk, ha függetlenítjük
magunkat Istentől, jó úton járunk, és minden megoldódik. Azonban az élet azt
mutatja, Isten nélkül sem az egyének, sem a közösségek élete nem jön rendbe. De
sajnos kétezer év után sem akarjuk ezt meglátni. Olyan vakok vagyunk, hogy azt
gondoljuk, jó úton járunk, pedig nem. A széles út soha nem változik át
keskennyé. Vissza kell fordulni, és a szoros kapun át léphetünk rá az életre
vezető keskeny útra. Ráléptél-e már? Az élet felé tartasz-e már? Ma még meg
lehet fordulni.
Ebben az Istentől elszakadt világban a tanítványok bárányként fognak
megjelenni, látszólag kiszolgáltatva a farkasnak. A világ olyan, mint a farkas.
Jaj, hányszor akar barátságot kötni a nyáj a farkassal. De a farkas mindig
farkas marad, ha báránynak álcázza is magát. Báránynak lenni azt jelenti,
másképp élünk, és más módszerekkel végezzük a ránk bízott feladatot, mint a
világ fiai.
Azonban a bárányok nincsenek magukra hagyva, van Pásztoruk, és ez a
pásztor a Szentlélek, Aki nemcsak vezet, hanem képessé tesz a bizonyságtételre.
Mert az Úr nem azt várja, hogy magunkat védjük, hanem azt akarja, hogy a börtön
mélye is legyen bizonyságtétel helye.
Az evangélium hirdetése sürgős feladat, ne futamodjunk meg, ne adjuk fel,
ha bántalmaznak, elutasítanak, mert el fog jönni az Emberfia. Serkent e még
minket a gondolat: Jézus jön, és mire megérkezik, mindenkit meg kell ismertetni
az örömhírrel? Jézus szívünkre helyezi, hogy ne féljünk az ellenségtől, hanem bátran szolgáljuk Őt. Ne feledjük, Őt is
megölték, a tanítvány sem különb a mesterénél, vagyis ha Őt üldözték, minket is
fognak. Elég, ha olyanok vagyunk, mint a Mester, ne vágyjunk többre, különb
életre, de ne adjuk alább se. Bár valóban olyanok lennénk, mint Ő. Kérjük az Úr
Lelkét, formáljon Krisztusivá minket.
Légy éber reggel
1.
Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt
Vihartalan, csendes napot ígér.
Kelhet vihar szívedben, mely a vándort
Lesújtja, míg honába tér.
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
2.
Légy éber délben, míg a földi zajban
Az ég békéje feledésbe megy!
Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,
Hogy ott kiöntsd a szívedet!
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
3.
Légy éber este, míg csend száll a tájra,
Keresd fel égi hű Barátodat!
Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,
Ha jössz, kitárt karral fogad.
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
4.
Légy éber, ó, napod bármerre fordul,
Mert szüntelen vigyáz az ellen is,
S a szentek szentjét elfoglalja orvul,
Ha égő hittel telve nincs!
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése