Nem mindenki...

S

aul győzelemmel kezdi meg szolgálatát (1Sám 11,1-15). Az Úr győzelmet ad számára az ammoniták felett, így teszi egyértelművé a választást, és hallgattatja el a gúnyolódókat. Azonban nem volt ez ilyen egyszerű, Saul nehezen rázódott bele új szerepébe, a felkenetés után továbbra is a maga gazdaságában tevékenykedett. Királyt akart Izráel, de Saul nem tudja, mit jelent királynak lenni. Nincs tisztában feladatával, Isten azonban mellé áll és továbbsegíti őt. Gyakran mi sem vagyunk tisztában azzal, mit is jelent az Úrnak szolgálni. Megválasztanak és beiktatnak minket, de továbbra is a saját mezőnkön fáradozunk, és nem Isten népe ügyéért tevékenykedünk.

A kimozduláshoz az ammóniak arrogáns fellépésére van szükség, és a Jábés-Gileádiak segítségkérésére. Isten Lelke ismét rászáll és tettre serkenti. A Lélek adja meg számára a küldetéstudatot, és Általa látja meg igazán, mi a feladata. A Szentlélek Isten jelenlétére és vezetésére van szükségünk. Ha a Lélek jelen van, megmutatja, mit kell tennünk. Kérjük a segítségét. A tegnapi újszövetségi Igében maga az Úr Jézus hatalmazott fel a kérésre minket. Ő bátorít és egyben ígéretet is ad, hogy ha kérünk, az Atya ad Szentlelket. Merjük kérni, higgyük, hogy nagyon is rá vagyunk utalva, és Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. Saul üzenetére megmozdul Izráel, rádöbbennek, hogy cselekedniük kell. Saulon tapasztalják az Úr jelenlétét, és így bátran indulnak. Tudják, ezt a csatát nem egyedül, hanem az Úrral vívják.

A mezőgazdaságból érkező fiatalember a Szentlélek vezetése által hadvezérré érik. Saul sem tudott semmit a harcászatról, de a Lélek megtanította rá.  Próbáljunk mi is az Úrra figyelni. Ne hátráljunk meg, ha új feladatok felé irányít Urunk. Ne mondjuk: én erre nem vagyok képes, mert nem tanultam, és nincs benne gyakorlatom sem.  Az Úrra figyelve induljunk neki, ne mondjuk: nekem ez nem megy, és ne adjuk fel. Az Úrral képessé válhatunk nagy dolgok megtételére, győzelmes csatákra. A tanítványokat is polgári foglalkozásukból hívta el az Úr. Nem végeztek előtte semmilyen felsőfokú tanulmányt, csak beálltak Jézus mögé. A tanulás nem pótolja Isten Szentlelkét és a követést. Természetesen a tanulást sem lehet elhanyagolni. Isten gyermekének a képzésre is szüksége van.

A győzelem után Saul nem száll el magától, tisztában van azzal, hogy az Úr szerezte ezt a győzelmet, Ő adott népének szabadulást. Tehát a sikert nem magának tulajdonítja. Mi is lássuk meg, hogy minden győzelmünk az Úr ajándéka. Nem mi futamítjuk meg az ellenséget, hanem az Úr. A királynak már most fel kell mutatni, hogy ő más úton jár, mint a nép. Az az elsőrendű feladata, hogy az Isten szerinti életet, az Úr akaratát jelenítse meg. A nép bosszút akar állni Saul csúfolóin, ám ő nem engedi a bosszút, mert ez az Úr szabadításának a napja, a kegyelem napja. Ha az Úr megkegyelmezett nekik, akkor a népnek is kegyelmet kell gyakorolnia. Saul tulajdonképpen az ellenségeit is bevonja az Úr előtti örömbe. Tudnak együtt örülni, hálát adni. Az igazi öröm az Úr előtti öröm, amikor magának Istennek örülünk. Jó, amikor a másik jelenléte okoz számunkra örömöt.

Urunk felhívja a figyelmünket, hogy vannak hamis próféták, akik rossz irányba terelik Isten népét, vagy legalábbis ez a céljuk (Mt 7,15-23). A bárányok feladata, hogy felismerjék a hamis prófétákat. Nem egyszerű ez, mert a sátán tudja, hogy mi legtöbbször a látható dolgok alapján hozzuk meg döntéseinket. Izráel számára is kielégítő volt Saul külső tulajdonságainak megismerése, és mivel mindenkinek fölébe terebélyesedett és szemrevaló férfi volt, úgy vélték, nem is lehet más nála megfelelőbb.

Jézus azonban a belsőre teszi a hangsúlyt. Azt mondja, mindig figyeljünk arra, mi van belül, mi van a szívben. Jó saját magunkat is megvizsgálni, mert az Ige először is mindig nekem szól, most azt kéri, nézzem meg, mi van belül? Nézzem meg, mi van a szívemben, milyen ember is vagyok én? Milyennek lát engem az én Uram?  Ő azért jött, hogy belülről formáljon át, belső értékekkel ruházzon fel.

Ez követően gondoljuk végig, hogy mások irányában is megvan-e bennünk ez a mérce? Túlnézünk-e a megjelenésen, a külső vonzalmon, és azt nézzük-e, milyen ember a másik? Milyen a szíve annak, akire rábízzuk az életünket, akit megválasztunk valamilyen pozícióra?

A gyümölcs árulja el azt, hogy kik is vagyunk. Ha belülről még nem születtünk újjá, nem lesz jó a termésünk, nem lesz áldás az életünk. Ma még van lehetőség, hogy beoltassunk az igazi szőlőtőbe, Jézusba, mert csak így tudunk jó gyümölcsöt teremni.

Urunk az Atya akaratának a megcselekvését is hangsúlyozza. Nem a legkiválóbb teológiai retorika kap bebocsátást Isten országába, hanem az, aki engedelmes, aki nem a saját karrierjét építi, hanem Isten akaratát cselekszi. Az Úr könyörüljön, hogy ne maradjunk meg az elméletnél, hanem jussunk el a cselekvésig. Mert nem mindenki megy be a mennyek országába. Csak az, aki cselekszi a mennyei Atya akaratát. Ne feledjük: nem mindenki, csak az, aki cselekszi. Fogjunk hozzá Urunk akaratának a cselekvéséhez.

Nincs megrázóbb annál, ha az Úr azt mondja majd, nem ismerlek, mi pedig végig meg voltunk győződve, hogy Hozzá tartozunk. Kérjük Urunkat, könyörüljön, emeljen ki az önbecsapás burkából, és adjon igei látást, új szívet, új életet. Kérjünk Benne való élő hitet, gazdagon termő életet.

 Egyedüli reményem

1. Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; Jövel és nézz meg engem, Magamra, ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!

2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, :/: Vigasztalást igédben, Uram, te adj nekem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!

3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait, :/: Maradjon meg mellettem Szerelmed és a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!

4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk, :/: De a hit drága kincse Örök és fő javunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen: Élünk vagy meghalunk.

5. Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, :/: Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!

Isten áldásával.