2014. január 1., szerda

Jézussal az új évbe

A
z új esztendőt új bibliai könyvekkel kezdjük. Sámuel próféta első könyve elvezet bennünket a királyság előtti Izráelbe (1Sám 1,1-28).  Isten egy nagy prófétát küld a számukra, aki mindenkor közvetíti a Mindenható üzenetét népe számára. Sámuel születése jelzi, Isten nem hagyja magára népét, vezeti őket, és a prófétán keresztül kijelenti számukra akaratát. Sámuel napi kapcsolatban lesz az Úrral, az ő szíve már kisgyermekkora óta nyitott Istenre.
A sámueli időszak egy családi konfliktussal indul. A két feleség között feszültség van, mert Elkána szereti Annát annak ellenére, hogy nem szült gyermeket. Szeretete az áldozat idején is megnyilvánul, nem rövidíti meg Annát, hanem annyit ad neki az áldozati húsból, mintha lenne gyermeke. Peninna bosszantja Annát, érzékelteti vele gyermektelenségét, és ebből úgy tűnik, nincs alázat a szívében. Nem ismeri fel, hogy a gyermekáldás Isten ajándéka, és ha ő megkapta, legyen hálás érte.
Anna a sérelmét, fájdalmát az Úr elé viszi. Bemegy a templomba, és az Úrnak mondja el, ami a szívét nyomja. Bár Elkána meglátja fájdalmát, de nem tudja igazán megérteni. Hányszor nem értjük meg azt, ami a másik szívében végbemegy. Hányszor vagyunk érzéketlenek más problémájával szemben. Anna megmutatja, hogy minden sérelemmel szabad az Úrhoz menni, mert egyedül és igazán Ő érti meg fájdalmunkat. Legyen ez így, esztendő első napján útmutatás a számunkra, menjünk mindennel az Úrhoz. Mondjuk el mindig, ami a szívünkben van, mert az Úr meghallgat, és közben fel is szabadulunk.
Még a főpap is félreérti Annát, de ő az Úr előtt tárja fel fájdalmát és kér Tőle fiút. Ígéretet is tesz: ha fiút fog szülni, egész életére az Úrnak szenteli. És amikor megszületik a gyermek, Anna állja a szavát, megtartja ígéretét, és amikor elválasztja, elviszi Éli főpaphoz. Nemcsak megmutatja, hanem rábízza a főpapra, hogy egész életére az Úrnak legyen szentelve. Mi is szoktunk új évben fogadásokat tenni, de vajon megtesszük-e? Hányszor betegségben, nehéz helyzetben megfogadjuk, hogy ha Isten meggyógyít vagy elrendezi dolgainkat, komolyan vesszük akaratát, olvassuk az Igét, járunk gyülekezetbe. Amikor megkapjuk, amit kérünk, gyakran megfeledkezünk ígéretünkről. Anna megmaradt fogadalma mellett, és nem tartotta vissza egyetlen fiát, hanem hálás szívvel az Úrnak szentelte. Legyen Anna példa számunkra, szenteljük az Úrnak gyermekeinket, jelentsen örömöt, ha megismerik Urunk kegyelmét, és Őt szolgálva élik életüket.
Máté evangéliumából megláthatjuk, hogy bármit hozzon is ez az esztendő, Urunk közel van hozzánk. Ő ebben az évben is keres, meg akar szólítani, sőt, általunk is megszólítható (Mt 1,12-25). Jézus felkészüléssel és próbatétellel kezdi szolgálatát. Majd ezt követően Galileába megy, a nehéz és sötét terepre.  Mások a fővárost céloznák meg, ám Jézus oda megy, ahol a legnagyobb a sötétség, ahol a legjobban segítségre szorulnak az emberek. Viszi a világosságot, mert Ő a világ Világossága. Ha a halál árnyékában járnánk is, Jézus által, az Ő Igéje által beragyog életünkbe a fény. És ha Ő jelen van, nem kell félnünk, mert fénye nyomán szűnik a sötétség. Hozzá bármikor fordulhatunk, ne rettentsen el, ha nehéz helyzetben vagyunk. Mai Igénk bátorítson és adjon reménységet, hisz az Úr Jézus a legnehezebb helyzetben lévőket kereste fel először. Nem várta el, hogy jobbá legyenek, ment, hogy könyörüljön rajtuk, és szeretetével megragadja, egy jobb élet felé segítse őket. Hirdeti számukra Isten országát, mert ott bontakozhatnak ki igazán. Legyünk hálásak, hogy Urunk nem a legkiválóbbakat, nem is tehetőseket, hanem az emberek által kevésre tartottakat kereste. Így lehet számunkra is reménység, hogy minket is hív az Országba, előttünk is kitárja kapuját, amely nem más, mint Ő maga. Isten országába Jézus a bejárat. A megtérés azt jelenti, elhagyom eddigi életutam, és Jézusra bízom hit által magam. Meglátom bűnös voltomat, és kérem az Ő kegyelmét.
Ezt követően kimegy az emberek közé, a munkások, az egyszerű halászok közé. Oda megy, ahová egy rabbi nem menne, ahol nem keresne magának tanítványokat. Ezt csak az Úr teszi meg. Oda megy, ahol épp vagyok, oda jön utánam, és hív. 
Szava így szól: „Kövess engem!”. Ez a hívás nekem szól. Azt akarja, hogy ebben az évben mindig Rá figyeljek és állandóan maradjak meg a nyomában. Ha kilépek Mögüle, ha elhagyom az Általa kitaposott utat, eltévedek, veszélybe kerülök.
Azért hív, hogy követésében átformálódjak - ez a formálódás egy életen át tart. Ne keseredjünk el, ha úgy látjuk, nem megy a keresztyénesdi, hanem valljuk meg, hogy nekünk nem megy, de kérjük az Urat, kezdje újra velünk. És Vele menni fog, ha elesünk, újra lehet kezdeni. Soha ne adjuk fel.
Arra hív, hogy emberhalászok legyünk, vagyis, hogy a halálból életre segítsünk embereket. Szolgálattevővé is az Úr formál bennünket. A testvérek azonnal otthagytak mindent és követték az Urat. Mi se gondolkozzunk, ne halogassuk a döntést, hanem azonnal induljunk Jézus után. Jézusban az életet találjuk meg.
Egész évben legyen mindig Jézus az első, ahogyan itt az emberek Hozzá vitték a betegeket, mi is mindig elsőként Őt keressük meg minden bajunkkal. Vigyük Őhozzá betegeinket, mindazokat, akikért aggódunk, és bízzuk Jézusra őket. Az Ő számára senki sem lehetetlen. Ezzel a hittel és Jézussal induljunk az új évnek.



Jézus hív, bár zúg, morajlik


1. Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: 'Jer, kövess, ó, jöjj ide!'
2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent elhagyott.
3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: 'Jöjj, engem jobban szeress!'
4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.
5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!



Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése