Teljes szívvel

A

 nagy szabadítás után telik az idő, és a nép hite nem erősödik meg igazán Istenben (1Sám 8,1-22). Nem bíznak teljes szívből Benne, pedig pont ezt kérte tőlük. Mindezt abból látjuk, hogy amikor Sámuel megöregszik, és a fiai alkalmatlanná válnak a bírói tisztre, királyt kérnek Sámueltől. A probléma az, hogy nem Istentől kérik, hogy oldja meg ezt a helyzetet, adjon mást Sámuel fiai helyett. Aztán nem hiszik, hogy Isten törődik velük, és ahogyan Sámuelt kiválasztotta és elhívta, úgy most is elhív majd valakit, aki hűséggel fogja az Urat szolgálni. Hogyan állunk mi életünk kérdéseivel? Ki merjük-e várni, amíg Isten cselekszik? Hisszük-e, hogy majd időben megoldja a problémát, vagy mi vesszük a kezünkbe dolgaink intézését?

A király-probléma abból indul ki, hogy a nép nem Istenre figyelt, nem a prófétát kérdezte, hanem a környező népek gyakorlatát vizsgálta meg. Azt tapasztalták, hogy minden országban királyság található. Ez az államforma vonzónak és fejlettnek tűnt a számukra, magukat pedig elmaradottnak látták. Amikor ezt megvitatták, arra jutottak, hogy követni kell a világ fejlődését, ők is modernek akartak lenni.

Szomorú történet ez, mert azt mutatja, nem erősödtek meg hitükben, elhívástudatukban, hiszen ők Isten népe, így számukra nem a pogányok, a szomszédok a mérvadók, hanem Isten akarata. Izráel népe egyedülállóan Isten királysága, személyes kormányzása alatt élt, és most ezt akarják lecserélni emberi vezetésre. Valószínűleg a környező népek életének a lazasága volt rájuk hatással, csábította őket a világ, és a csábítás közben elfeledkeztek speciális helyzetükről. Elfelejtették, hogy nem nekik kell a világhoz igazodni, hanem a világnak őhozzájuk. Izráel számára az volt cél, hogy úgy legyen náluk is, ahogyan minden népnél szokás. Nagy kísértés ez Isten mai népe számára is. Mások szokásait akarjuk átvenni. Mi is úgy akarjuk alakítani életünket, ahogyan a környező népeknél szokás. Ezzel feladjuk küldetésünket, hiszen mi is azért vagyunk jelen a világban, hogy a világ vegye át a mi szokásainkat. A világ számára fel kell mutatnunk, hogy lehet másképp is, mint ahogy ő csinálja, de vajon felmutatjuk-e? Gyakran azt látni, hogy mi figyeljük, hogyan cselekszik a világ, és szépen átvesszük. Bizony, az élet sok területén látszik, hogy a nem hívők szokásait, gyakorlatait vesszük át.

Izráel király utáni törekvése nem tetszett Sámuelnek, és ő ezt tolmácsolja Isten felé. Az Úr megengedi a királyválasztást. Megengedi, de nem ért vele egyet, mert tudja, hogy azért kérnek királyt, mert nem akarják, hogy Isten legyen a királyuk. Nem merik Őt vállalni, szégyellik, hogy Isten vezetésére hagyatkoznak. Ne szégyelljük Urunkat és az Ő vezetését! Vállaljuk mindig az emberek előtt, hogy mi Hozzá tartozunk, az Ő népe vagyunk.
Azonban ennek a döntésnek is meglesznek a következményei, de akkor már nem lehet Istenre hárítani a felelősséget. Akkor a népnek vállalnia kell rossz döntését és annak minden következményét. Jó alázattal figyelni az Úrra, jól végiggondolni mindenkor, hogy amit akarunk, azt az Úr is akarja-e? Mert van Istennek megengedő akarata, ha mindenképpen ragaszkodik a nép a saját elképzeléseihez, megengedi nekik. De ez nem jelenti azt, hogy Isten is így akarta. Ő nem alkalmaz irányunkban erőszakot, várja, hogy őszintén keressük és felismerjük akaratát, majd aszerint cselekedjünk.

Az Úr Jézus rámutat, hogy a kegyes élet nem embereknek szól, hanem Istennek (Mt 6,16-24). Kegyességünket nem emberek miatt gyakoroljuk, hanem azért, hogy átéljük Isten jelenlétét. Azért megyünk alkalmakra, mert arra szükségünk van. A Bibliát is azért olvassuk, mert vágyunk Rá, mert nélküle szegénnyé, üressé és szárazzá válik az életünk. Az a csodálatos, amikor valóban azért gyakoroljuk hitünket, mert az Úrral való élő kapcsolatra vágyunk. Nem az a lényeg, tudnak-e róla az emberek, ki látja és ki nem, ha Bibliát veszünk kézbe vagy gyülekezetbe megyünk.

Isten gyermeke az Úrral való találkozás végett jár közösségbe, szívében ott az öröm, mert Istennel lenni nem szomorúságot jelent. Isten közelében nem aszkézis történik, hanem örül a szívünk. Ne emberi elismerésért, mások véleményéért, hanem szívbéli vágyakozásból keressük az Urat. És amikor szomjazik utána a szívünk, átéljük a megelégítést. Olyasmi történik, mint amikor a szarvas iszik a friss forrásvízből. Isten lényének közelsége csillapítja lelki szomjúságunkat és megújítja életünket.

Mindennek az alapja az, hogy kié a szívem? Kihez vagy mihez rögzül, mi jelenti az igazi kincset, értéket a számomra? Mert ami a legnagyobb érték, ahhoz kötődik a szívem, arra fordítom a legtöbb időt, erőt, pénzt is. Ha Istené a szívem, Ő fog vonzani, és Neki szánom életem legértékesebb részét, hiszen jó Vele lenni, jó Hozzá tartozni.

Szívünk teljesen és igazán csak egy cél iránt tud dobogni, egy személyt képes igazán szeretni és szolgálni. Nem lehet is-is, hanem dönteni kell: vagy az Urat akarom szolgálni, és akkor minden mást eltávolítok, vagy a bálványokat. Az Úr teljes szívünket kéri, fél szívvel nem elégszik meg. Vizsgáljuk meg szívünket , hogy teljesen az Úré-e.

Szívemet hozzád emelem

1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; És meg nem szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek, Azok pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.

2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Miken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd életemet, Mert benned bízom, Úr Isten.

3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sőt nagy kegyességedet, Én Istenem, megtekintsed.

4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényire; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útában megtartja.

5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik mondására Gondot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnömet bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!

6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben. Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség hagyatik.

7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit. Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a tőrbül.

8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énnékem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül; Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül!

Isten áldásával.