Isten országának ereje

I

zráel vereséget szenvedett a filiszteusoktól, és ez a vereség üzeni: Istent komolyan kell venni, amit mond, az megtörténik, az ítélet bekövetkezik (1Sám 4,12-22). Gyakran azt gondoljuk, elmarad az ítélet, mert Isten türelme végtelen, amit ígért, az nem fog bekövetkezni. Mai igénk pont arra mutat rá, hogy soha ne halogassuk életünk rendezését, mert amennyiben nem térünk meg, az ítélet végbemegy. 

Azt is meg kell látni, hogy ez a vereség két részletben következett be. Először kisebb veszteség érte őket, az Úr még adott alkalmat arra, hogy Őhozzá forduljanak bűnbánatban, és segítségül hívják. Azonban ez elmaradt, csak a ládában bíztak, az Úr azonban nem azonosítható az istentiszteleti tárgyakkal, még a szövetség ládájával sem. Jó, ha elgondolkodunk egy vereséget követően önmagunk felől, és megkérdezzük, mit tettünk rosszul? Addig ne induljunk tovább, ne próbáljuk megoldani ügyünket, amíg nem tartottunk bűnbánatot, és nem fordultunk alázattal Urunkhoz. Minket is megkísért a magabiztosság, úgy véljük, nem kell mindig Istent fárasztani, elboldogulunk magunkban is. Aztán vannak az életünkben olyan motívumok, amelyek a világ mintájára keletkeztek. Különösen a munkához, a pénzhez való hozzáállásunkat jellemzi gyakran a világ felfogása. Isten azonban azt akarja, hogy ne legyen az életünkben olyan terület, amit nem Ő irányít, ahol nem az Ő akarata érvényesül.

Élit és családját megrendítette a verség híre, a szövetségláda elvesztése. Nem gondolták, hogy mindez megtörténhet. A prófétai szó, Istennek Sámuel által adott kijelentése sem győzte meg Élit arról, hogy komolyan kell venni az Urat. Rezignáltan fogadta Sámuel szavait, nem tartott bűnbánatot, és nem igyekezett fiait meggyőzni a rossz útról való visszafordulásról.

A szövetségláda elvesztésének a hírébe Éli belehalt, menyénél pedig azonnal megindult a szülés folyamata. Ez is mutatja, hogy Isten vereségeként és az Ő elvesztéseként élték meg a láda elvesztését. Úgy gondolták, a ládával együtt Istent is elveszítették, Isten is legyőzetett, így odavan Izráel dicsősége.

De ez nem így van. Isten nem szenvedett vereséget, csak a népe. Az is azért, mert ez által neveli őket. Mivel a szót nem akarták meghallani, most a fájdalmat kell érezniük. Ez a vereség tisztító jellegű. 

Ikábód születése, nevével ellentétben, azt jelzi, van remény, Isten nem vetette el népét, Vele újra lehet kezdeni. Jó, ha nem a saját sötét szemüvegünkön keresztül szemléljük életünket, hanem az Igébe tekintve. Bármilyen nehéz helyzetbe jussunk, ha a halál árnyékának völgyén kell is átmenni, soha ne veszítsük el az Úrba vetett reménységünket. Bízzunk, hogy az ítélet egy sötét korszak végét és egy világos időszak kezdetét jelenti. Mindezt akkor, ha őszintén Hozzá fordulunk. A születés által jelzi az Úr, hogy nem lezárta a népével való kapcsolatát, hanem egy új szintre emeli, és ebben nagy szerep jut majd Sámuelnek. Kérdés azonban, hogy mi ebben az újban akarunk-e partnerek lenni, merjük-e teljesen Isten uralmára bízni magunkat. Ne keseredjünk el, ha bajok érnek, nehéz feladatokkal kell szembenézni, hanem ragadjuk meg az Úr kezét. Menjünk Vele bátran, kövessük Őt mindenen át.

Az Úr Jézus egyre mélyebbre vezet bennünket az Atya szavainak értelmezésében (Mt 5,33-42). Minél mélyebbre jut, annál több lerakódást távolít el. Mert a korábbi századok alatt az elmúlt generációk sok mindent hozzátettek, mindig egy újabb értelmezési réteget vittek fel, és ezáltal az eredeti, az Isten által meghatározott jelentés már eltűnt. Jézus azt akarja, hogy az Ige olvasásakor menjünk el az eredeti jelentéshez, keressük mindig azt, hogyan gondolta Ő. Legyen bennünk mindig a kérdés, mielőtt valamit teszünk: Mit tenne Jézus? Mert bennünket is megkísért, hogy mások véleményét, a különféle magyarázatokat részesítjük előnyben, sőt, belemagyarázzuk az Igébe, hogy Isten is így gondolta. Miért tesszük ezt? Mert bűnös szívünk, atyáinktól örökölt természetünk számára ez a könnyebb, mert így igazolhatjuk és menthetjük fel magunkat a felelősség alól. Jézus azonban ebbe nem megy bele, könyörtelenül eltávolít minden idegen réteget, bármilyen szépnek tűnik is.

Rámutat Urunk arra a valóságra, hogy mi nem tudjuk magunkat megváltoztatni, életünk határok közt zajlik. Ilyen határ a halál is. Életet elvenni tudunk, de visszaadni már nem. Ezért mondja az Úr, hogy ne esküdjünk az életünkre se, mert az élet Isten ajándéka. Hencegni lehet, de nem érdemes, mert nincs kezünkben az élet. Az élet elvétele negatív cselekmény, erre nem lehetünk büszkék. Sőt, bűnbánattal kellene Urunk elé állni, hogy még mindig azt gondoljuk, hogy az élet elvétele, a kapcsolatok felbontása megoldást eredményez. A megoldás Jézus, amennyiben Rábízzuk magunkat és komolyan vesszük szavait.

A szájhősködéstől az alázatosságig akar elvezetni, amikor nem beszélünk, fogadkozunk felelőtlenül, hanem az Úrban bízva, Őreá hagyatkozva élünk. Fogadkozás helyett cselekszünk, amit mondunk, az igenné, vagyis valósággá válik.

Isten országának ereje az alázatban, a vereség, a szenvedés elhordozásában nyilvánul meg. Azt kéri, amit majd be is mutat, mert Jézus itt nem törvényt szab, nem parancsot oszt, hanem amit elénk tár, azt elénk is éli. Az élete Isten országa lelkületének a bemutatója lesz. Isten országa olyan, amilyen Jézus. A megszokottal ellentétben nem a visszafizetésben, a bosszúban látja a fejlődést, hanem a más magatartásban. Ez a más pedig az orca odafordítása - ebben mutatkozik meg az alázat, ebben látszik, hogy valami történt bennünk, hiszen az alaptermészetünk képtelen egy pofon után a másik orcát is odafordítani. A régi természet nem akar a kötelezőnél többet tenni, sőt, még azt is csak erőszakkal, mert kötelező. A mi szívünk minden miatt lázadozik, ám Jézus tanítványai új szívet kapnak, ami kész és képes Jézus szerint élni. Azonban vizsgáljuk meg őszintén magunkat, jelen van-e bennünk ez a jézusi indulat?

Engedjük, hogy Urunk átformálja a szívünket, és lássuk meg, bármennyire berzenkedünk ellene, hogy ez az egyedüli járható út. Ez, amikor nem adjuk vissza a bántást, a sérelmet, amikor nyitva van a szívünk a szegények, a nyomorultak előtt. Ez a fajta magatartás válik bizonyságtétellé, mert erre felfigyelnek. Ha hallgatunk Urunkra és megcselekedjük, amit mond, annak nagy átalakító hatása lesz környezetünkben. Az Úrral kezdjük el még ma mindezt cselekedni, induljunk el önként a második mérföldre, ne álljunk meg annál, amit elvárnak, ami kötelező, adjunk, ha kérnek, és sugározzuk Jézus lényét világunkba.

Jézusból többet

Jézusból többet hadd vegyek,

S másoknak többet hadd vigyek.

Őt egyre jobban szemléljem,

Váltsághalálát dicsérjem.

      Több, több mire vágyom,

      Több, több mire vágyom.

      Őt egyre jobban szemléljem,

      Váltsághalálát dicsérjem.

Jézusról többet hadd tudjak,

Tervéhez jobban simuljak.

Szentlélek Isten, jöjj, taníts,

Meglátni Krisztus titkait.

      Több, több mire vágyom...

Adhasson többet Igében.

Járjak vele közösségben.

Halljam a hangját szívemben,

Éljem az Igét éltemben.

      Több, több mire vágyom...

Hallhassak többet trónjáról,

Hol dicső népe országol.

Visszajön Ő, s és nem késik,

Országa nő, megáll végig.

      Több, több mire vágyom...                                                                     

  Isten áldásával.