Immánuel: Békülj meg!

ilóban és egész Izráelben elszomorító volt a helyzet, Isten már csak ritkán szólt hozzájuk, mert nem voltak készek a hallásra (1Sám 3,1-21). Hiába szólt volna, mert nem hallották meg. Isten népe nem hallja Ura szavát, mert csak a szerzésre figyelnek, és ebben a papok járnak az élen. Nekik mindig több kell, mindig csak kapni akarnak, adni nem. Ebben a nagy szerzési vágyban elhangolódtak, nincs már hallásuk az Úr Igéjére. De vajon nekünk van-e hallásunk? Eljut-e hozzánk az Úr szava, vagy annyira lefoglal az élet, hogy már nincs időnk, erőnk felfelé figyelni, vagy ha figyelünk is, nem halljuk, nem értjük az Urat?

Azonban Isten nem bírja ki, hogy ne legyen élő kapcsolata népével, ezért a gyermek Sámuellel épít ki egy új, élő vonalat. Megszólítja az alvó Sámuelt, aki azonnal válaszol. Megragadó, hogy ez a gyermek minden idegszálával együtt él a szolgálattal. Bármikor szólítják, ő készen áll. Még nem tudja, hogy Isten szólítja, azt gondolja, hogy az idős pap, Éli hívatja. Azonban nem morog, nem mondja, hogy már éjjel sem hagynak aludni. Sámuel készséges, amikor hívják, rendelkezésre áll. Vizsgáljuk meg a szívünket: ilyen készségesen állunk-e az Úrnak és egymásnak a rendelkezésére?

Mivel nem tudja, hogy Isten szólította, Élihez megy, aki visszaküldi aludni. Elszomorító, hogy amikor Isten ébresztgeti az övéit, a pap visszaküldi aludni. Az Úr ébredést akar, az egyház azonban tovább alszik, és még azt is aludni küldi, akit már felébresztett az Úr. Ébrednek vagy alszanak körünkben az emberek? Ébredésre segítem környezetem, vagy megnyugtatom, és azt mondom, minden rendben, menjetek szépen aludni?

Az is megdöbbentő, hogy Sámuel a pap házában és szolgálatában állva nem ismeri az Urat. Nem tanították meg neki, hogyan szól az Úr. Sámuel mindent tudott a szolgálattal kapcsolatban, csak épp azt nem ismerte, Akit szolgált. Sokan vannak ma is így, az egyházról tudnak, sőt, vannak, akik szolgálnak is, de nem ismerik azt, Akinek a szolgálatában állnak. Ez bizony szomorú: hogyan szolgálhatom azt, Akit nem ismerek? Hogyan tudok Róla bizonyságot tenni? Ismerem-e én a Bibliát, ismerem-e igazán az Úr Jézus Krisztust? Ha még nem, szánjak rá időt, mert ez a legfontosabb, megismerni az Urat. Tanítsuk meg gyermekeinket az Úr ismeretére. Nem elég csak a kátét ismerni, aranymondásokat tudni, meg kell ismerni az élő Urat. Ő nem elméletet kíván, hanem élő kapcsolatra vágyik velünk.

Sámuel nem fárad bele, amikor újra hallja a szólítást, hanem amikor megtudja, hogy az Úr szólítja, alázattal és készséggel válaszol: „Szólj, mert hallja a te szolgád!”. Ezzel igazán megkezdődik Sámuel prófétai szolgálata; még gyermek, de a lénye nyitva van Isten üzenete előtt. Sőt, már érett a kemény, az ítéletes szó elhordozására is. Elgondolkodtató, hogy Isten a gyermek Sámuelt érettnek és megfelelőnek találja üzenete fogadására. Az Úr nem fél, hogy Sámuel beleroppan vagy alkalmatlan lesz, és elvész a kijelentés. Mi is ilyen alázattal és készséggel álljunk az Úr rendelkezésére. Legyünk készek mindent meghallani, amit mond, az ítéletes üzenetet is, mert az is javunkra szolgál.

Sámuel tanulóideje alatt is vele van az Úr, sőt, Ő formálja, tanítja igazán. Komolyan veszi az Úr szavát, és nem enged belőle semmit a földre hullani. Azt jelenti ez, hogy komolyan vette Isten szavát, és mindent megtett, hogy az Úr üzenete megvalósuljon. Nem mondta soha, hogy ez nem olyan lényeges, vagy ezt nem így kell érteni. Számára az volt a legfontosabb, hogy megcselekedje, amit Isten mond. Számomra mi a legfontosabb?

Az Úr elmondja számunkra, mit jelent sónak és világosságnak lenni ebben a világban (Mt 5,17-26). Azt jelenti, hogy éljük az Igét. Nem hígítjuk fel Isten törvényét, hanem a Szentlélek által igyekszünk megélni, úgy, ahogy azt Isten kijelentette. Az igazi hatást azok jelentik, akiknek a számára a hit életformát jelent. Azok lesznek sók, akik nemcsak vallják, hanem élik is Isten szavát, akik cselekszik, amit a Gazda kér tőlük.

Jézus rámutat, hogy Isten Igéje nem múlik el, hanem beteljesedik, azért adatott, hogy megtörténjen. Azért bízatik ránk, hogy megvalósítsuk. Az Ige az Úr tanítványai által valósul meg. Arra hív Urunk, hogy szavait hajtsuk végre, éljük meg, és ehhez ad támogatást. Nem a magunk erejére, hanem Őreá építve cselekedhetjük meg az Igét.

A törvény rabbik által való magyarázatát, amit mindenki ismert, amihez tartották magukat, állítja eléjük. "Megmondatott a régieknek, én pedig azt mondom..." - és most már ezen van a hangsúly. Most már az a lényeg, amit Jézus mond, mert Ő Isten országának Királya. Ma már nem az a döntő, hogyan érti a teológus, hanem az, hogy mit mond Jézus. Hogyan érti Ő? És Ő radikálisan, a maga eredetiségében, tisztaságában érti az Igét. Mélyre hatol és lehántja róla az évszázadok alatt rárakódott kérget, és rámutat: ez Isten akarata. Ezt kell komolyan venni.

Vegyük mi is komolyan az eredeti üzenetet, ne csak a cselekvésre, hanem az azt megelőző indulatra figyeljünk. Mert az indulatnál lehet megakadályozni az ölést és minden gonosz dolgot, minden bűnt. Jézus a szívünkre és a gondolatainkra mutat rá, oda illeszti kezét, és azt mondja, szívünkben kell meggyógyulni, és ezt a gyógyítást Ő el is végzi.

Kérjük, hogy ne engedje már a haragot sem felbukkanni a szívünkben, mert onnan már csak egy lépés a bűn. Ha a haragot engedjük meggyűlni, gyűlölet lesz belőle, ez a szó pedig már magában foglalja az ölést. Mindent a kezdeteknél kell rendezni, megakadályozni; az Úrnak van hatalma haragra hajlamos szívünk felett.

Ha pedig a harag befurakodott már a szívünkbe, még mindig van megoldás, ez pedig a rendezés, a megbékélés. Mert csak így lehet igazán rendezni, ha megbocsátunk. Lássuk meg, hogy Urunk szerint a haragot, a nézeteltérést nem lehet leúrvacsorázni, hanem csak személyesen rendezni. Egy konfliktus akkor van rendezve, ha felkeresem azt, akinek panasza van ellenem, és megbékülök vele. A megbékülés Jézus keresztje által megy végbe, mert általa békéltet meg az Atya minket önmagával. Békülj meg vele - bármennyire rugódozunk ez ellen, vegyük észre, ezt nem én mondom, az Ige hirdetője, hanem maga az Úr mondja: nekem is és mindegyikőnknek. Hallgassunk a szavára, és induljunk el egymás felé!

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen!

Ó hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda: