Ismétlés

A

z Úr megismétli a Saullal való találkozást, ismét kiszolgáltatott helyzetben talál a királyra Dávid (1Sám 26,1-12). Emlékezhetünk, hogy nem sokkal ezelőtt már volt egy hasonló szituáció, és abból jól jött ki Dávid. Elutasította emberei javaslatát, nem ölte meg Sault, és nem ragadta magához a hatalmat. Az Úr kegyelme által győztesen került ki ebből a helyzetből, nem maga szerezte meg a trónt, hanem tovább várt. Megmutatta, hogy tud várni Istenre. Akkor most mi  a célja ezzel Istennek, miért ismétli meg ezt a vizsgát? Talán azért, hogy kiderüljön, kész és képes-e az ismétlésre? Tud-e másodszor is ugyanúgy cselekedni, mint először? Mert gyakran tapasztaljuk, hogy akár egy ételt is nehezebb másodszor ugyanúgy elkészíteni, mint legelőször. A sportolók is megtapasztalták, hogy könnyebb egy bajnoki címet megszerezni, mint megvédeni. Az Úr pedig azt akarja, hogy gyermeke, az Ő képviselője többször is képes legyen elengedni, irgalmat gyakorolni. Legyen képes mindenkor várni Őreá.

 Tudunk-e ismételni?   Képesek vagyunk-e ugyanannak a személynek többször is megbocsátani?  Mert ez a vizsga erről is szól. Milyen gyakran meghúzzuk a határokat, és azt mondjuk, ennél többet engedni nem lehet. Már annyiszor megbocsátottam, többé nem akarok. A tanítványok számára is probléma volt ez, megkérdezték Jézust: „Uram, hányszor vétkezhet az én atyámfia ellenem, és hányszor kell megbocsátanom neki? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem még hetvenhétszer is” (Mt 18,21-22). Dávid is ezt tanulgatja, belé kell rögzülnie, hogy Isten országában nincsenek korlátok, különösen a megbocsátásnak nincs határa. Hiszen Isten is megbocsátja az őszintén megbánt bűnöket. Őt ismét felkereshetjük, és kérhetjük bocsánatát.

A történet szinte ugyanaz, mint korábban, Dávid tartózkodási helyét elárulják, Saul pedig nagy erőkkel vonul ki ellene. Azonban az Úr úgy alakítja a körülményeket, hogy Dávid észrevétlenül tud a király közelébe férkőzni. A szigorúan őrzött királyt Dávid becserkészi, ezzel Saul is üzenetet kap. Meg kell látnia, hogy nem a hatalmas sereg, nem az emberi erő ad biztonságot, hanem egyedül az Úr. A mai ember túlbiztosítja magát, körülveszi mindenféle biztonsági berendezésekkel önmagát, még sincs békessége. Mert az igazi békesség és biztonság az Úr szárnyai alatt található. Hiába őrzi háromezer katona, mégis rátalál Dávid, viszont Dávidot Saul nem tudja bekeríteni, nem képes kiszolgáltatott helyzetben találni, mert az Úr őrzi. Mibe vetjük bizalmunkat, hol keressük oltalmunkat? Boldog, aki az Úrnál talál védelmet.

A Dáviddal lévő Abisaj már ki is akarja használni az alkalmat, úgy gondolja, az Úr adta Dávid kezébe Sault, ezért élni kell a lehetőséggel, és meg akarja ölni a királyt. Dávid azonban tudja, hogy Isten országban más a rend. Nem a bosszúé a főszerep, hanem a megbocsátásé. Abisajnak el kell tennie a fegyvert, mert nem azért van minden helyzet, hogy kihasználjuk, van, amikor azért ismétlődik egy-egy esemény, hogy kiderüljön, mi van a szívünkben. Képesek vagyunk-e átlépni óemberünk határait, és tudunk-e Isten szerint cselekedni? Dávid nem azt mondja, a múltkor elengedtem a királyt, most már nem ússza meg. Nem mondja, vártam eleget, most már nekem kell kezembe venni a dolgokat. Dávid megtanult türelmesnek lenni. Tud tovább várni. Ez az Ige minket is türelemre és további várakozásra tanít.

Dávid kiállta a próbát, ellenállt a kísértésnek, és nem ölte meg Sault. Eldöntötte, hogy tovább vár. Kivárja, amíg magától megnyílik az út a trón felé. Kérjük az Urat, végezze el bennünk is, hogy mindig ki tudjuk várni, amíg Ő nyitja meg számunkra a kapukat. Ne mi akarjuk erővel megszerezni Isten ígéreteit, hanem várjuk ki a beteljesedést. Isten soha nem késik, de nem is siet. Ő nem kerül időhiányba, így nem is kapkod - mi se tegyük. Bízzunk Benne és várjunk Rá!

Az Úr Jézus tovább éli messiási programját, aminek a szíve az irgalom (Mt 12,22-30). Igen, Ő, a szent Isten nem gázol keresztül másokon, nem érvényesíti mások kárára a hatalmát, hanem irgalmas szívvel viszonyul hozzánk. Istentől való hatalmát az emberi életek helyreállítására, a lelkek gyógyítására használta. Mindezt úgy tette, hogy közben az élete rendben volt. Így közelítsünk Urunkhoz, lássuk meg, hogy nemcsak elvárja tanítványaitól az irgalmasságot, hanem maga is ezt éli bele ebbe az irgalmatlan, másokat eltaposó világba. Az akadékoskodók, az ellenséges indulatú emberek sem tudják Őt ebben megakadályozni. Vállaja Isten szeretetét, mentő kegyelmét akkor is, amikor tudja, hogy mindezt ellene akarják felhasználni. Az Ő jóságából gonoszságot készítenek számára. Jézus soha nem a maga érdekeit tartja szem előtt, nem félti önmagát, mindig arra figyel, mi a jó a mi számunkra. Tudja, hogy nekünk szükségünk van Őreá. Mert tönkretenni, megbetegíteni, szenvedélybetegségbe sodorni tudunk másokat, de kiemelni ebből a helyzetből már képtelenek vagyunk. Menteni csak Ő tud, és számára az ember élete drága, érték. Vajon érték-e számunkra az életünk, és érték-e a másik ember élete? Tudjuk-e megbecsülni és Jézushoz segíteni a sérülteket, a fogyatékkal élőket? Mert a fogyatékkal élők számára is az igazi segítség Jézus. Isten országában teljesedhet ki az ő életük is. Nem az a feladat, hogy amit önerőből nem képesek elérni, megszerezni, azt biztosítsuk mi a számukra. Az a feladat, hogy megismertessük őket azzal, Aki szereti ezeket az életeket is, és kész teljessé formálni őket.

A mostani történetben is egy vak és néma megszállottat gyógyít meg. Számára ember, és nem eszköz ez a beteg. Jó, hogy eléje vitték, vigyük mi is az Úrhoz a betegeket, a lélekben sérülteket, mert Ő képes begyógyítani a sebeket, megújítani a szíveket, tartást és célt adni.

Az ellendrukkerek itt is megjelennek, vádolják, hiteltelenné akarják tenni. Megdöbbentő, hogy nem a másik gyógyulásának örülnek, hanem keresik a kákán is a csomót. Van-e öröm a szívemben, amikor mások megtérnek, lelkileg gyógyulnak, rendeződnek? Vagy mi is keressük a kifogásokat? Jézus rámutat, hogy Ő az az erős fegyveres, aki megkötözi az ellenséget, a gonoszt, és legyőzi. Nekünk nincs hatalmunk a gonosz felet, de Jézusnak van. Ő tudja fegyvertelenné tenni, és képes rá, hogy minden megkötözöttséget leoldjon rólunk. Ezzel bátorít, hogy minden számunkra megoldhatatlannak tűnő problémával keressük fel bátran Őt. Mert a kereszten diadalt aratott a sátán felett, így van hatalma a gonosz minden kötelékéből megszabadítani. Lássuk meg végre, hogy egyedül Jézus képes megszabadítani a szenvedélybetegségekből, a depresszió lehúzó erejéből. Jöjjünk saját problémáinkkal az Úrhoz, mégpedig hittel. Higgyük, hogy Ő képes meggyógyítani. Hiszem-e igazán, hogy bármi betegség, baj szorongatja az életemet, az Úr Jézus képes megszabadítani tőle?

 Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.