Az Úr előtt nincs akadály

S

aul nem tudott várni az Úrra, ezért kapkodás jellemzi további magatartását (1Sám 14,1-35). Aki nem tud vagy nem akar Istenre várni, össze fog kavarodni, soha nem fogja tudni, mi a helyes lépés, mert a szívünk és a gondolataink megtévesztenek.

Ezzel szemben Jónátán továbbra is határozott. Nagyon jól tudja, hogy eljött a cselekvés ideje, de Istenre figyel. Nem vakmerő tettekbe kezd, hanem az Úrba vetett hittel próbál meg tenni valamit. Jónátán jól tudja, hogy nem az Úrtól való ez a helyzet, tudja, hogy Isten nem akarja filiszteus elnyomás alatt hagyni népét. Mert az soha nem természetes, amikor a világ, a pogányság uralkodik Isten népe fölött. Mindig keresni kell az Úr előtt az okokat, majd bűnbánattal kérni a segítségét.

Saul fia hittel indul el, várja, hogy majd az Úr tesz értük valamit. Bízik Istenben, de kész maga is mindent megtenni, amit abban a helyzetben tenni lehet. Jó lenne, ha mindenkor ott lenne a mi szemeink előtt is ez a felismerés: „az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy kevés ember által szerezzen szabadulást”. Ez fontos látás, Saul nem rendelkezett vele, ő csak a hadsereg létszámára figyelt, ezért aztán összezavarodott, félt és rossz döntéseket hozott. Isten számára nem a létszám, a felszereltség a lényeg, hanem az engedelmes, tettre kész szív. Isten mindig az engedelmességre teszi a hangsúlyt. Engedelmes-e a szívem? 

Jónátán nem kapkod, hanem figyel Isten jelzésére. Amikor megbizonyosodik, hogy az Úr akarja, hogy lépjen, elindul, és nagyszerű győzelmet arat. Isten felhasználja Jónátán hőstettét, és nagy riadalmat gerjeszt a filiszteus táborban. A félelmetes pogány sereg, a hatalmas ellenség megzavarodik. Saul hatszáz embert esélytelennek tartott, Isten megmutatta, hogy két bátor és engedelmes eszköze által is meg tudja bolydítani az ellenséget. Az ellenség erejét az engedelmes és bátor hit töri meg. Amikor az Úr nevében bátran indulunk a gonosz ellen, az meghátrál.

De nem csak az ellenség, Saul király is megzavarodik, nem tudja, mit is kell tennie. Indulni kellene a csatába, most kellene élni a meglepetés erejével, és ki kellene használni a filiszetusok zavarodottságát. Ám Saul zavartsága miatt fáziskésésbe kerül. Nem most kell keresni az Úr akaratát, eljött a cselekvés ideje. Most már világos, mit kell tenni. Hányszor lehet Isten mai népénél is látni ezt az összezavarodottságot. Amikor cselekedni kellene, vallásoskodni kezd. Van, amikor már nem kell kérdezni, mit kell tenni, mert látni kell, mi a helyes lépés.

Végre elindul Saul is embereivel, és hatalmas győzelmet ajándékoz nekik az Úr. A nép felismerte, hogy Isten segítette meg őket. Most már látják, hogy hatalmas Istenük van. És azzal is tisztában vannak, hogy nem maguknak köszönhetik a győzelmet.

Saul egyre-másra hozza a rossz döntéseket, és ezzel népét is veszélybe sorolja. Ostoba fogadalmat tétet velük, és így a király segítség helyett akadállyá válik. Nem megerősödnek, hanem kimerülnek és elgyengülnek, harcra alkalmatlanná válnak. A kimerült nép pedig megszegi Isten akaratát. Mindez azzal kezdődött, hogy nem várt hittel Saul, hanem kivette Isten kezéből az életét és a döntést. Azonban Isten vezetése nélkül képtelenek vagyunk jó döntéseket hozni. Ne kapkodjunk, várjunk az Úrra. Bízzunk Benne akkor is, ha mások azt mondják, nem érdemes várni, bízni. A győzelem végén még oltárt épít az Úrnak. Talán rádöbbent, hogy valóban az Úr segítette meg őket, és ez a győzelem nem őrajta múlott.

Az evangélista elmondja, hogy Jézus meglátja a lázas beteg anyóst is (Mt 8,14-22). Számára a nő is ember. Nem tesz különbséget, Jézus számára nem léteznek azok a megkülönböztetések, amiket mi kialakítottunk. Ő mindenkire Isten szeretetével tekint, és kínálja a gyógyulás, a szabadulás lehetőségét. Engedjük, hogy nekünk is megadja ezt a látást az Úr, hogy mindenkiben meglássuk a segítségre szorulót. Mert azért helyez ide minket, hogy általunk Isten országa gyógyító erejét közvetítse a gonosz által megrontott világba. Jézus által Isten országa érkezett meg. Isten országa ma is itt van, és mi vagyunk annak képviselői. De hogyan képviseljük? Mit látnak ma az emberek Isten országából?

Jézus megérinti az asszonyt. Ahogyan a leprást megérintette, most Péter anyósa felé is jelzi, fontos neki, és vállalja őt. Jézus számára lényeges az érintés, lényeges a kapcsolatnak ez a formája. Mi is vállaljuk! Érintsük meg egymást, fogjuk meg a mellettünk lévők kezét, szóljunk jó szót, legyen időnk egymásra.

Az asszony gyógyulása után szolgál Jézusnak. Háláját tettekkel, szolgálattal fejezi ki. Mi is szolgálattal köszönhetjük meg az Úrnak mindazt, amit elvégzett az életünkben. A szolgálat a hála kifejező formája. Jézus tetteiben a próféta szavai teljesednek be, és rámutatnak, hogy a mi gyógyulásunk Neki sokba kerül. Magára veszi betegségeinket, elveszi erőtlenségünket, és mi ezért szabadulhatunk meg és töltődhetünk fel energiával.

Az úton haladó Jézus mellett megjelennek az önkéntes tanítványok. Úgy vélik, bárki lehet tanítvány. Azt gondolják, elég csak felajánlani magukat. Úgy vélik, mivel ők képzettek, alkalmasabbak, mint a halászok vagy a vámszedő.

Jézus azonban rámutat, hogy Őt követni nem emberi vállalkozás. Nem úgy működik, hogy alkalmasnak gondolom magam. A követés elhívás alapján történik. Az Úrtól indul, Ő szólít meg, és én válaszolok, amikor mindent magam mögött hagyva követni kezdem. Az igazi követés, a biblikus tanítványság mindig a szívben kezdődik, ott történik valami. A lényünkben végbemenő változás nélkül nem vagyunk alkalmasak Jézus követésére. Röviden: megtéréssel kezdődik a követés.

Az Úr rámutat, hogy az Ő követése bizony lemondással jár. Nem luxuséletre hív. Ma mintha egy kicsit úgy gondolnánk, Jézust követni egyenlő a jóléttel. De nem így van. Jézust őszintén követni mindig kerül valamibe, mindig változással, a régi élet elhagyásával jár. Ha Ő hív, nincs előbb, nincs emberektől való engedélykérés, akkor egyedül az Ő szava a döntő. Tudom-e így követni? Merem-e vállalni a változást, a kényelmetlenséget? Legyen a legfontosabb számunkra is: követni Őt mindenen át.

 Úrnak szolgái mindnyájan

1. Úrnak szolgái mindnyájan, Áldjátok az Urat vígan, Kik az ő házában éjjel Vigyázván, vagytok hűséggel.

2. Felemelvén kezeteket, Dicsérjétek Istenteket, Szívből néki hálát adván, Őt áldjátok minduntalan!

3. Megáldjon téged az Isten A Sionról kegyelmesen, Ki teremtette az eget, A földet és mindeneket!

Isten áldásával.