M
|
ordokaj szép
csendben elvan, nem hivalkodik azzal, amit tett (Eszt 3,1-15). Csak megtette, amit meg kellett tennie,
amikor jelezte az összeesküvést, de nem akar a király behódoltjaként feltűnni. Nem vár ezért elismerést, úgy él tovább, mint
eddig tette. Mordokajt nem változtatják
meg a rendkívüli események, nem lesz tőlük más ember. Nem úgy Hámán, amikor a
király kitünteti, és a legmagasabb polcra kerül, a gőg is nagy magasságba csap.
Vizsgáljuk meg a szívünket Urunk előtt elcsendesedve. Mi van bennünk? Hogyan
élünk meg egy elismerést? Maradok az, aki voltam, vagy gőgössé válok? Úgy
gondolom, ezáltal különb, értékesebb ember lettem?
Benne van ebben a történetben, Hámán magatartásában az az üzenet, hogy a
bennünket ért események nagy hatással vannak ránk. Formálják lelki alkatunkat.
És ez a formálódás nem mindig azonnal észrevehető. Szépen csendben gyúrja át a személyiségünket. Ezért szükséges vigyázni. Mindig felfelé, az
Úrra tekintsünk. Neki köszönjünk meg mindent. Mondhatnánk, ápolni kell
lelkünket. A rendszeres igeolvasás, az Úrral való állandó kapcsolattartás
rendbe rak.
Jó Mordokajt látni, nem hajlik a gerince, se a térde az elvárásoknak
megfelelően. Ő mindig ugyanaz, Isten gyermeke. Megtanulhatjuk tőle, hogy lehet nemet mondani, nem
kötelező meghajolni különféle vezetők és hatalmasságok előtt. Egyedül az Úr Jézus előtt hajoljunk meg.
Boldog, aki mindig az Úr előtt hódol, és nem fél emberektől, nem alkalmazkodik
hozzájuk. Mordokaj számára zsidónak lenni egyet jelentett az élő Istenhez
tartozni. Ő nem nemzeti gőgből nem hajtott térdet, hanem azért, mert így Istent
lopta volna meg. Számára az emberek tisztelete bálványimádást jelentett.
Mordokaj nem fél, az Úrból merít erőt.
Mordokaj tudta, hogy a többi zsidót is veszélybe sodorja, ha nem hajt
térdet, mégsem hódol be. Megmarad szilárdan hite mellett. Ezt jó látni, mert mi
olyan könnyen befolyásolhatók vagyunk. Hat ránk mások véleménye. Ne vedd azt
olyan komolyan, térdet hajtasz, és mi történik?
Ha nem teszed, mindenkit bajba sodorsz. Ne légy ilyen csökönyös, gondolj
másokra is. Azonban látni kell, hogy vannak
élethelyzetek, amikor akkor is ki kell tartanunk meggyőződésünk mellett, ha
mások is bajba kerülnek. Sátán pont úgy
akarja elérni célját, a fenyegetés által próbál eltántorítani a hittől, az
Úrhoz való hűségtől.
Megrendítő, mennyire nem számít egy egész nép a királynak, nyugodtan
kiszolgáltatja őket Hámán kénye-kedvének. Amikor a döntés megszületik, leülnek inni. Az Isten nélküli emberek így vannak, mások
nyomorúsága fölött is mulatnak. A hatalom soha nem változik, annyiszor
megtapasztalhattuk, az ember nem érték, csak eszköz a számára. Ezért ne földi hatalmakra, hanem Istenre
bízzuk magunkat. Neki az ember az érték. Fiát adta érte a kereszten. Ez ad
erőt, ebből meríthetünk nehéz helyzetekben is reménységet. Figyeljünk Urunkra,
és kérjük kegyelmét, őrizzen meg általa a behódolástól, térdhajtástól.
Jakab a hit gyakorlati oldalára hívja fel a figyelmet (Jak 2,14-26).
Krisztust követni nem elméleti dolog, hanem gyakorlat. Minél jobban megismerjük
Urunkat, annál jobban érzékennyé válunk ennek a világnak a problémáira. Az Úr Jézus is szertejárt és jót tett. A hit,
ha nem nyilvánul meg az életben, ha nem fejt ki hatást, olyan, mintha az
éhezőnek nem adunk ételt. A hitet azért adja az Úr, és az új életet, hogy hatást
fejtsen ki. A mi hitünk élő, mert az élő Istenre irányul. Az Úr Jézus Krisztus
követőit mindig tettek kísérték. Ha az apostolokat, köztük Pált figyeljük, azt
látjuk, hogy az evangélium hirdetése tettekkel párosult. Megváltoztak az életek, és ez megváltozott
tetteket és életfelfogást eredményezett. Az Úr követői belevitték a maguk
környezetébe Jézus mentő szeretetét. Odafigyeltek a testvérekre. Mi oda tudunk-e egymásra figyelni?
Ábrahám hite is cselekedetekben lett kézzelfogható, amikor Izsákot, a fiát
felvitte a hegyre áldozatként bemutatni. Isten nem kérte az emberáldozatot, de
Ábrahám készsége megmutatta hitének valódi tartalmát. Nemcsak mondta, hogy
hisz, hanem tettekben is kifejezte: kész mindent megtenni, amit Isten mond.
Ráháb hite is tettekben nyilvánult meg. Amikor megvallotta, hogy hisz Izráel
Istenében, legyőzte félelmét, és befogadta a követeket a házába. Az élő hitnek látható jelei is vannak. Miben
látszik meg a mi hitünk? Milyen tettek fakadnak a Krisztusba vetett hitünkből?
Testvérek, menjünk bátran
1. Testvérek, menjünk bátran, Hamar leszáll az éj,
E földi pusztaságban Megállni nagy veszély.
Hát merítsünk erőt A menny felé sietni,
Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.
2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az;
Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz.
Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva,
Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.
3. Ó-emberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom;
Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton.
A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne;
Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.
4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres;
Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres.
Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük,
Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.
5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis;
Nehéz emelni rajta Még a keresztet is.
De egy út van csupán, Így hát előre bátran,
Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.
6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek;
Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg.
De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja,
Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.
7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős;
Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz.
Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni,
A bajt vállunkra venni E földi élten át.
8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy;
Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy.
Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük:
A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.
9. Elmúlik nemsokára A földi vándorút,
És az örök hazába, Ki hű volt, mind bejut.
Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek,
S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése