Veszély

A

z Úr a papokat szólítja most meg, parancsa van számukra (Mal 2,1-9). És bizony, az Úr parancsa komoly, különösen a szolgálattevőknek van nagy felelőssége vele kapcsolatban. A papok feladata, hogy engedelmesen tegyék, amit Isten mond. Ma már királyi papság van a Gyülekezetben, mindenki az Úrnak való szolgálatra van elhívva. Ez már nem csupán egy csoport kiváltsága és felelőssége, hanem ajándék minden Krisztus-tanítvány számára. Egyben felelősség is, hiszen a papok feladata a szolgálat, a bizonyságtétel. A bizonyságtétel azonban mindig akkor hiteles, ha az, aki mondja, aszerint is él. Isten üzenete az ige hirdetőjére is vonatkozik. Ebben az esetben is az üzenet először a lévita papságnak szól. Nekik kell komolyan venni az igét, nekik kell látni azt, hogy nem őszintén és szívből folyik az istentisztelet.

Istennek fáj a közömbös, félszívű istentisztelet. Amikor csak megszokásból vagyunk jelen, és nem érdekel már, mit is hallunk. Miért? Mert Ő maga van jelen, szövetséget kötött a Krisztusban hívőkkel, és Ő mindent ideadott nekünk. Mindig önmagát adja, mindig száz százalékot nyújt, és azt is vár. 

A szövetséget azért kötötte, hogy életre és békességre segítsen. Mert az élet Krisztus, és ez nem szlogen, hanem valóság. Pál apostol úgy írta le, hogy ezt meg is tapasztalta. Krisztusban az életre talált rá. Krisztus nélkül csak látszatéletet élt. Pedig nagyon is életnek tűnt, felfelé ívelő karrier, de amikor az Úr megragadta őt, rádöbbent, hogy ez csak szemét. Sátán kiváló csomagoló, művész benne. Pál nem mulasztotta el a lehetőséget, és megragadta a felkínált életet, így már elmondhatja: többé nem én élek, hanem él bennem a Krisztus. Akiben a Krisztus él, annak van békessége is.

Az áldozat nem tetszik Istennek, ha az életük nem egyezik az Ő akaratával. Hiába mutatják be,  ha már nem az Úrhoz, nem az Ő akaratához ragaszkodnak. A papok pedig megalkudtak, elfogadták a félszívvel hozott áldozatot. Az Úr által elhívott szolgálattevő feladata ma is a bűnből való megtérítés. Odavezetni az Úrhoz az embereket, és felmutatni számukra a kegyelmet, ami által új életet nyerhetnek. Ez azonban akkor válik eredményessé, ha az evangélium szolgája egyenesen jár az Úr előtt. Azt jelenti ez, hogy én is ige szerint élek. Nemcsak elvárom másoktól, hanem ahhoz tartom magam. Az Úr Jézus mindig Isten akaratához igazodott, nemcsak számon kérte a farizeusokon, nemcsak kritizálta őket, hanem maga is úgy élt, ahogyan tanított.

Péter rámutat: amint az Ószövetségben voltak hamis próféták, és ezt bibliai példákkal alá is támasztja, úgy a gyülekezet körében is megjelennek (2Pét 2,1-22). Erre készíti fel a hívőket, lássák meg, ki a hamis tanító, és utasítsák el. A hamis tanítók legfőbb ismertetőjegye, hogy elméletet gyártanak a hitből, és ez azt jelenti, hogy nem úgy élnek, amint azt az ige mondja. Életük eltér a tanításuktól. Ismernek szabályokat, azonban ezt képtelenek megtartani, mert nem születtek újjá. A régi természet vonja őket a bűn útján. Akiben még nem él a Krisztus, az nem képes nemet mondani a test vágyaira, és a világ életvezetését követi.

Jó most belenézni az ige tükrébe: hogyan is élünk? A Lélek vezet, vagy a test kívánsága? A hamis tanítókat a pénz is motiválja, sőt, igazán az. A hívők pénzére utaznak. Mennyire jelen van ez a gondolkodás és tanítás ma is. Péter rámutat: Isten meg fogja ítélni a tévtanítókat, és azokat is, akik hallgatnak rájuk. Azonban meg lehet maradni még a nehéz körülmények között is a keskeny úton. Az Úr szabadítása mindenütt elérhető. Lótot is megszabadította, aki szenvedett Sodoma népének életmódja miatt. Nem tudott rajtuk változtatni, de szenvedett miattuk, nem érezte magát jól. Fáj-e nekünk a bűn, az Istentől elfordult, a gonoszság útjára sodródott emberek élete? Fáj-e az a sötétség, ami ma van? Sátán megtéveszt, és ennek ára van. Kiüresedett lelkek tömkelege, akik a kárhozat felé sodródnak. Azonban mi ismerjük a Megváltót, azt a Jézust, Aki nem akarja, hogy elvesszenek az emberek. Ő azért jött, hogy megkeresse és megmentse őket. Hirdessük a megmentő üzenetet.  Könyörögjünk, tusakodjunk az Úr előtt értük, amint Lót is tette.

Szabadságot ígérnek a hamis tanítók, pedig maguk is rabok, mert mindenki rabja annak, ami legyőzte. Az apostol lerántja a leplet a hazugságról, és rámutat: aminek engedelmeskedünk, ami irányít, annak rabjai vagyunk, akkor is, ha ezt nem akarjuk elismerni.

Nagyszerű bizonyságot tesz Péter, az Úr megismerése által megszabadulhatunk a világ förtelmeitől. Meg lehet szabadulni, nem szükséges továbbra is a világ fertőjében élni. Az ige szerint a világ fertő, tehát nem jótékonysági intézmény. A világ által sátán rabszolgává tesz, kiszipolyoz. Teljesen magához láncol. Azt akarja, hogy merüljünk el ennek a világnak a forgatagában, vessük bele magunkat a munkába, elrabolja időnket a modern dolgok által. Isten és a másik ember helyett a technika vívmányai kerülnek a középpontba. Ezekért élnek és dolgoznak az emberek. De eljött a Szabadító, ki tud emelni ebből, és igazi szabadságot ad. Azonban fontos, hogy meg is maradjunk ebben. Ne térjünk vissza a régi életvezetéshez, gondolkodáshoz, hanem kövessük az Urat.

Bár bűn és kín gyötör

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem

esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed

örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts ba-

jomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy ir-

galmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghall -

gatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret na -

gyon.

Isten áldásával.