É
|
vezredek telnek
el, és az ember nem változik, ugyanaz, mint ősei voltak (Préd 5,9-19). Persze,
ezzel a gondolattal lehet vitatkozni. Mondhatjuk, igenis, nagy változások
vannak. Igen, magunk körül megváltoztattuk a világot, még nagyszüleink se
ismernének rá, de az ember, belülről, nem igazán változott. A tudásunk az
egekbe szökött, bejárjuk már űreszközeink által az egész univerzumot, de a
belső világunk ugyanaz maradt. A
motiváció nem változik. Ma is sok ember a pénzt, a világot szereti, rabjává válik,
és azt teszi, amit ezek diktálnak. A meg nem elégedettség ránk is a jellemző,
mindig többet, mást akarunk. És ez azt mutatja, belül van baj. Üres a szívünk,
mert akinek a lényét még nem az Úr Jézus tölti be, az belül üres, akkor is, ha
egyébként mindene megvan. Pál apostol a börtönök mélyén is megelégedett ember
volt. Mindezt Krisztusban nyerte el. Nem magától tudott megelégedett lenni,
hanem a Benne élő Krisztus tette azzá. Aki megismeri az Isten országát, az
megelégedetté válik, annak gazdagsága, Isten jelenléte betölti a szívét lényét.
Azt már nem a világ vonzza, mert felismeri, hogy amit a világ kínál, az mulandó.
A mai rohanó világunkat is ez jellemzi, amiről Salamon ír, amit már ő is
megtapasztalt. Mindenki fut a még több után, mert ami van, az nem elég, de
hiába van több, mint volt tegnap, nem marad idő se Istenre, se egymásra. Talán
ez is a célja a gonosznak, hogy úgy lefoglalja az embert a mindennapi
dolgaival, a jólét utáni vágyakozásával, hogy eszébe se jusson Isten. És
valóban eszünkbe sem jut, csak megyünk előre, keresünk valamit, de nem
találjuk. Boldogok akarunk lenni, és egyre boldogtalanabbak leszünk. Nem jut
már egymásra sem idő. Azonban az ige rámutat: ha meglátjuk, hogy az Úr, az élő
Isten után vágyakozunk, és elindulunk Felé, átrendeződhet az életünk. Isten
akarja, hogy ez megtörténjen. Mindent megtett, hogy megszólítson minket.
Szeretetét küldi felénk Jézusban.
A rohanó, csak a gyarapodásra koncentráló, állandóan fejlesztő emberre
azt mondja az Úr Jézus, bolond. Igen, aki kihagyja Istent, és a mulandóságot választja,
az bolond. Mert a sok vagyon sem menthet meg, csak egyedül az Úr kegyelme.
Mindenkinek oda kell állni az Úr elé, és akkor már csak az számít,
megbocsáttattak-e a bűneim, van-e Megváltóm?
Aki azonban meglátja Isten ajándékát, mindabban, amije van, az meg tud
elégedni. Aki Istenben elrejtett életet él, az örül az Úrnak, és mindannak,
amit Tőle kap. Átalakul a szemléletünk, már nem hajtjuk a javakat, már nem az
egyre több vezérel, hanem felismerem, hogy Isten eltartja az övéit. Hatalmas Isten
gondviselő szeretete. Az Úr Jézus rámutatott: az Atya tartja el az ég madarait,
és azok nem aggódnak. Tudják, hogy Isten nem feledkezik meg róluk. A tanítványokról
pedig úgy beszélt, hogy ők drágábbak, értékesebbek a madaraknál, ezért még
inkább gondoskodik róluk.
A zsidók és Félix sem veszik észre, hogy Pál apostolban Isten jön feléjük
(ApCsel 25,1-5). Amennyiben látnák ezt, másként viszonyulnának hozzá, komolyan
vennék, amit mond, és nem csak beszélgetnének vele, hanem döntenének az Úr
mellett. Félix csak a pénzt látja, várja, hogy majd Pál fizet neki a
szabadságért, de nem teszi. Jézusért örömmel vállalja a fogságot is. Mindig felfelé néz, és a fogság ideje alatt
is látja az Urat. Pálnak békessége van, életét az Úr szervezi és irányítja.
Ezért tud szolgálni a fogságban is. Úgy tekint erre az időszakra, mint
lehetőségre. Lehetőség ezen a helyen hirdetni az evangéliumot. Maga az Úr
akarja, hogy Pál beszéljen a helytartók előtt is Róla. Fontos, hogy ahová az Úr
küld, vagy ahol esetleg akaratunk ellenére kell lennünk, beszéljünk Róla.
Lehet, hogy pont értük kerültünk oda. Ott is lehet kereső szívű ember. Vagy
teljes kilátástalanságban lévő személy, mint Filippiben a börtönőr.
Megtörténik a helytartóváltás, a zsidók azonnal elé viszik Pál ügyét.
Döbbenet, hogy két év alatt sem múlt el belőlük a gyűlölet. Sokan azt mondják,
az idő megold mindent. De itt sem oldotta meg, ezek az emberek évek múltán is
gyűlölnek. A gyűlölet magától nem múlik el. Bennünk is ott van, de Krisztusban
felszabadulhatunk alóla. A gyűlölet ellenszere a megbocsátás. Pálnak volna oka
haragudni, és nem haragszik, nincs benne már gyűlölet, mert a Krisztustól
kapott szeretet felülírta a gyűlöletet. Krisztus az ellenségeiért imádkozott, és
Pál is ezt teszi. Az Úr Jézus Krisztus Lénye, amikor betölt, eltávolítja a
gyűlöletet, helyette a mentő szeretet jelenik meg.
A zsidók még mindig Pál életére akarnak törni, semmi változás bennük.
Most is Pál megölésében látják a megoldást. Van-e bennünk változás az igét
olvasva? Tekintsünk vissza az elmúlt két esztendőre, másabbak vagyunk-e ma,
mint akkor voltunk? Tisztult-e már a szívünk, hasonlítunk-e az Úrra? Vagy
bennünk is még mindig azok a rossz indulatok vannak, amik korábban is voltak?
Az Úr azért szólít meg, hogy megváltozzon az életünk, kegyelmet nyerve Őt
kövessük. És ebben a követésben növekedjünk.
Haladjunk előre, mert a Krisztusba vetet hit a haladás útja. Van-e
haladás az életünkben, a gyülekezetben? És most elsősorban ne a küldő dolgok
változására gondoljunk. Megnyilvánul-e a hitünk szolgálatban? Történik-e hit
által valami bennünk és körülöttünk?
Fesztuszon keresztül ismét megmenti Pált az Úr. A helytartó nem igazodik
hozzájuk, nem küldi Jeruzsálembe Pált, hanem nekik kell Cézáreába menniük. Fesztus
is az Úr akaratát teljesíti, bár ő nem tud erről. Valóban úgy van, ahogyan Urunk mondta, nektek
még fejetek hajszálai is számon vannak tartva. Így azután semmi sem történhet
velünk Atyánk akarata nélkül. Ez csodálatos, felszabadít a félelmek alól. Mert
ugyan körülvehetnek ellenségek is, de csak addig ér a kezük, ameddig az Úr
engedi. És mindez próba is, megmutatja, milyen hit lakik a szívemben.
Ó, MI HŰ BARÁTUNK JÉZUS
1.
Ó, mi hű barátunk Jézus,
Hordja bűnünk, bánatunk!
Mily dicsőség, hogy nevében
Istenhez fordulhatunk!
Mennyi békét elveszítünk,
Sírva hordjuk bánatunk,
S mind azért, mert hő imában
Őhozzá nem fordulunk!
2.
Ér-e próba vagy kísértés?
Háborúság zaklat-é?
El ne csüggedj ám miatta:
Vidd imádban Őelé!
Volt-e már ily hű barátod,
Gondod így ki fölveszi?
Látja minden gyöngeséged,
Tárd ki bátran Őneki!
3.
Nyomja-é bú gyönge vállad?
Földi bánat terhel-é?
Drága Megváltód az orvos:
Vidd imádban Őelé!
Megvet, elhagy, kit szerettél?
Vidd imádban Őelé!
S Ő két karja közt ölelve
Visz a békesség felé.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése