Ő szól

S

ok mindent megért már az ember, van felelete olyan dolgokra, amikre korábban nem volt, de még sincs mindenre válasz (Préd 8,1-8). Gyakran kiderül, hogy a feleletek nem mindig helytállóak. Az élet eredetére és céljára sincs igazán válasza az embernek. A prédikátor azonban elmondja: a bölcs ember érti az élet dolgait, és tud rá válaszokat. A bölcs embernek van megoldása az élet problémáira. Ki olyan, mint a bölcs? Ezzel a kérdéssel jelzi a szentíró, hogy nem mindenki bölcs. Mert sok okos, tudós ember van, de a tudás nem egyenlő a bölcsesség. Mi a bölcsesség? Isten félelme, amikor elismerem, hogy Isten kezéből van az életem, és Rábízom teljesen magam Teremtőmre és Megváltómra. Az igazi bölcsesség Istennel kezdődik, a bölcs ember ismeri az Urat, és a földi dolgokban is van bölcsessége. Isten az övéit megajándékozza életbölcsességgel. Mert sok mindent tudunk ma, csak éppen jól élni nem. Isten bölcsessége megtanít jól bánni az életünkkel. Zákeus nagyon tudta, hogyan kell meggazdagodni, előrejutni az életben, de nem volt boldog. Nem tudott jól élni. De amikor az Úr Jézus megtalálja őt, megváltozik az élete. Más szempontok szerint él, más lesz a motivációja. Ezt követőn már tudja, mi az élete célja és értelme. Mindezt Jézusban találta meg.

A bölcs ember tisztában van azzal is, hogy nem ő a világ közepe. Nem rajta fordulnak meg a dolgok, és így nem ijed meg, és nem csügged el. Dániel bölcs ember volt, amikor megtudja, hogy nincs, aki megfejtse a király álmát, nem kerül zavarba, Isten elé áll, ismeri Őt, és világos számára, hogy Ő jelenti ki az álmokat. Ezért Hozzá fordult, és elkérte a király álmát és annak magyarázatát. A bölcs minden kérdéssel, gonddal-bajjal Istenhez fordul. Ez a különbség a bölcs és a tudós között. A tudós a tudása által maga igyekszik megoldani a problémát, a bölcs Istentől kéri el a problémamegoldást.

A bölcs alázatos is, elismeri a király hatalmát, de tudja, hogy végső soron Isten uralkodik fölötte. Olyan jó tudni, hogy az életem az Úr kezében van. Kimondtad már: Uram, itt az életem, kezdj vele, amit akarsz? Annyiszor énekeljük, Rád bízom a napokat, de megteszed ezt minden reggel? Valóban Rábízod magad, és engeded, hogy uralkodjon a szívedben, és vezessen? Akit így az Úr vezet, az felismeri az alkalmas időt. Azért forgácsolódik szét az életünk, mert a világ sodrása szerint haladunk, hol ide csapódunk és kapunk, hol oda, azonban lehet másképp. Nem kötelező darabokra hullani. Isten sem ezt akarja, hanem azt, hogy felismerjük az alkalmas időt, és azt és akkor tegyük, amikor kell. Az alkalmas idő felismerése Isten akaratának az aktuális meglátását és megcselekvését jelenti. Isten készít alkalmakat a másik ember felé, a bölcs ezeket is meglátja, és él velük. Fontos ez, mert ezek elmúlnak.

Eljött az idő, és az Agrippa-házaspár meghallja a világ legnagyobb hírét: a Krisztus, a Megváltó eljött a világba (ApCsel 26,1-23). Mert ennél nincs nagyobb hír, és ezt mindenkinek hallani kell. Azért jött a világra, hogy találkozzon velünk, és egy új, megváltott életet kínáljon. Pál apostol vallást tesz arról az életfordulatról, amit az Úr elvégzett benne. Nem önmagától változott meg. Ő egy csodálatos, természetfeletti találkozást élt meg. Az Úr megállította a maga útján, és szólt hozzá. Az Úr ma is keres, elénk áll és szól. Lehet, hogy nem úgy teszi, mint ahogy Pál életében látjuk. Mindenkihez megvan a saját útja az Úrnak, de szól mindenkihez. Szava ma is érhető. Emberi beszédet, mindenkinek a saját nyelvét használja. Igéjét olvasva, vagy igehirdetést, bizonyságtételt hallgatva éljük át, hogy Ő szól, és amit mond, azt meg lehet érteni. Isten felől minden rendben van, ha nem értem Őt, akkor a baj velem van. Azonban az Úr számára semmi sem lehetetlen, az Ő szava áttöri félelmem és értetlenségem falát. És amikor ez megtörténik, lejövök a fáról, és követem. Meglátom, hogy Utána szomjazik a szívem. Ő ezt a szomjúságot megelégíti.

A király hallja, milyen volt Pál korábban, és azt is, hogy mivé lett. A kettő között pedig ott az Úr munkája, mert világos a bizonyság, nem Pál vitte végbe a változást, hanem a feltámadott Úr Jézus.

A kérdés kijózanító és elgondolkodtató: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Miért is? Miért állok szemben az Úrral, miért nem hiszek Neki? Nem is lehet ezt megválaszolni, miért fordul szembe az élet Ajándékozójával az ember? Miért nem keresi és bízza rá magát mennyei Atyjára. Ez a legjobb nekünk, és mégsem ezt tesszük. Az Úr elmondja Pálnak, mi a probléma, sötétségben vagyunk, és az ördög hatalmában. Mivel nem halljuk meg idejében az Úr hívását, az ördög leszigetel, sötétség leplét borítja ránk. Ennek ellenére mégis van esélyünk. Az Úr küld ösztökét, ami böködi a szívünket, gondolkodásunkat, és elhozza a pillanatot, amikor felragyog a fény, és meglátjuk Jézusban az Urat.

Megmondja azt is az ige, hogy az Úr Jézusban való hit által nyerhetjük el bűneink bocsánatát. Nincs más megoldás, csak a Krisztusba vetett élő hit. Lehet és szabad hinni, hogy az Úr megbocsátja minden bűnömet. Ő kifizette az árat a Golgotán, elrendezett mindent a kereszten. Ha látom és megvallom bűneimet, már nem rajtam kéri számon. Szabad lehetek a bűntől, és élhetek az Úrnak.

Az Úr szolgává és tanúvá rendeli Pált, és minket is azért szólít meg, hogy önként, hálából, azért, amit tett értünk, szolgáljuk Őt. Csöbörből vödörbe, gondolhatjuk, de mégsem, mert Jézust szolgálni nem jelent elnyomást. Az Ő szolgálata felszabadít. Mert eddig nem voltam szabad, hiszen az ember az Istennel való kapcsolatra van teremtve, Nélküle nem tud jól működni. Amikor az Úr Jézus uralma alá kerülünk, helyére kerül az életünk. Ott a helye az Ő kezében.

Jézus szolgálatra, tanúságtételre rendel. Amit kaptam, adjam tovább. Mondjam el másoknak, mit tett az Úr velem, és tegyek bizonyságot arról az új és teljes életről, amit Tőle kaptam. Vele és Általa lehet teljessé az életünk. A teljes élet nem jelent problémamentes életet. Nem jelenti azt, hogy semmilyen baj nem érhet. Pál most is fogságban van, ennek ellenére szabad, és így félelem nélkül tesz vallást az Úrról. Nem dühöng a római igazságszolgáltatás ellen, miért nem engedik szabadon. Nem Félixszel törődik, aki két évig fogságban tartotta, hanem Jézusra néz. Kihasználja az alkalmas időt. A fogság is alkalmas a bizonyságtételre. Már nem először vall hitéről és mutatja fel az Urat.

Tüzed, Uram, Jézus

1. Tüzed, Uram, Jézus, szítsd a szívemben,

Lángja lobogjon elevenebben!

Ami vagyok, és mind, ami az enyém,

Tartsd a kezedben, igazi helyén!

Refr.: Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak te vagy nekem,

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a te kezed.

2. Szorongat a Sátán, de Te velem vagy,

Hű Szabadítóm, aki el nem hagy.

Ennek a világnak fekete egén

Lényed a csillag, sugarad a fény.

Refr.

3. Jön az örök nap már, közeledik Ő,

Mennyei honba hazavinni jő.

Röpke pillanat, míg tart a keserű,

Krisztus elém jön, örök a derű.

Refr.

Isten áldásával.