Hű Barát

M

egdöbbentő, de valós képet kapunk az Isten nélküli emberről (Eszt 6,1-7,10). Ha valaki beleköp a levesébe, mennyire boldogtalan, és azt a személyt el kell távolítani. Akkor fog vígan továbbmenni, ha az okvetetlenkedőt eltávolítják az élők sorából. Mielőtt Hámánon és a feleségén felháborodnánk, vegyük észre, hogy ez a gondolkodás ma is megtalálható. Különféle gyilkosságokról hallottunk már, amik azért történtek, mert az áldozatok belenyúltak olyan dolgokba, amivel sértettek valakit, és gátolták a további emelkedését. A világ módszere: távolítsd el azt, aki az utadba állt.

Azonban pont azon az éjjelen, amikor Hámánt a felesége terve megvidámítja, Isten nem engedi a királyt aludni. Kerüli az álom, és ő ezt az álmatlanságot jól használja fel. Lehet, hogy nem véletlenül leszünk időnként mi is álomtalanok? Elképzelhető, hogy Isten akkor szólít meg? Hiszen napközben nincs Rá időnk, Ő pedig akar jelezni. Nem szeretné, ha úgy menne el az életünk, hogy nem kapunk lehetőséget az Úr szavának meghallására. A király felhasználja az ébrenlétet, mert ugyan Isten ébresztget, de fel is kell kelnünk. Talán pont azért ébreszt az Úr, hogy vegyük kézbe a nevezetes történetek könyvét, az üdvtörténet okmányát, a Bibliát. Éli főpap visszaküldte aludni azt a Sámuelt, akit Isten felébresztett. Nem véletlenül nem tudunk aludni, Isten szólít, de felkelni, a Könyvet kézbe venni nekünk kell.

Újra azt láthatjuk, hogy Isten munkálkodik a háttérben. Hámán elkészíti tervét, már a fa is készen van, azonban nem valósul meg a gonosz szándéka. Mordokaj és a zsidók félnek, emberileg nem látszik a menekülés útja, azonban Isten akkor is munkálkodik, amikor mi azt nem látjuk. Ott is munkálkodik, ahol mi nem is gondolnánk. Előtte nincs zárva a király hálószobája sem. Bejárása van a legmagasabb politika színterére -  hisszük-e ezt?

Hámánt teljesen elnyelte az önteltség, a hatalmi vágy, ki mást akarna kitüntetni a király, ha nem őt? Mi van a szívemben? Nem emelem mások fölé magam? A tanítvány helye mindig Jézus lábainál van. Az odaborulás megvéd a gőgtől és a hiúságtól. Jézus jelenlétében jól látom magam. A kitüntetést azonban az kapja, aki erre nem törekedett. Mordokaj az Úrra bízta magát. Ráadásul Hámánnak kellett a nagy méltóságot átadnia Mordokaj számára. A vacsorán pedig a király előtt lelepleződik Hámán lénye. Mert ha nem látjuk meg az Úr jelzéseit, letelik az idő.

Isten népe fölül elhárul a veszély. Jó látni, hogy a legveszélyesebb ellenségtől sem kell megijedni. Az Úrnak van hatalma megoltalmazni. Ne engedjünk a félelmek sötét fellegeinek, hanem vegyük észre mögöttük Isten napját. Mert a nap akkor is világít, amikor a felhők eltakarják.

Jakab levele megmutatja a problémát: mi igyekszünk megszerezni, elérni dolgokat, és ez gyakran harcokhoz vezet (Jak 4,1-17). Az ige azonban más lehetőséget tár elénk. Istent keresve megláthatjuk: lehet kérni is. Már korábban is beszélt a szerző az Istentől való kérésről. Akkor elsősorban a bölcsességre tette a hangsúlyt. Az Úrtól való bölcsesség megmutatja, hogy szabad mindent kérni. Urunk is erre bátorította a tanítványokat. Kérjenek, és megkapják. Hallunk zörgetésre való biztatást is, és ezt azért mondja az Úr, mert saját tapasztalatból tudja, hogy így van. Lázár sírjánál mindenki láthatja, hogy az Atya meghallgatja a Fiút. De más helyzetekben, például az ötezer ember megvendégelésekor is ezt látjuk. Az Úr Jézus feltekint az égre, fohászozik, Isten pedig cselekszik.

Nem mindegy, ki a hívő ember barátja. A világ, vagy az Úr? Aki a világ barátságát választja, az hűtlenné válik az Úrral szemben. Az Úr Jézus Krisztus az Övéit barátainak nevezi. Hát kell más barát? Nem igazán megtisztelő, hogy az Isten Fia barátjának tart? És ha Ő a barátom, akkor nem kell tartanom semmitől. Mert ha Ő velünk, ki lehet ellenünk - írja Pál apostol.

Jézus olyan barát, aki nem hagy cserben, és akiben soha nem csalódunk. Emberi barátok gyakran pont akkor hagynak magunkra, amikor a legnagyobb szükség volna rájuk. Az Úr Jézus pedig pont akkor lép mellénk, amikor mindenki elhagy. Ezt tapasztalta meg Pál is, amikor a börtönben mindenki magára hagyta, az Úr Vele volt (2Tim 4,16-17). Barátainkról, példaképeinkről gyakran kiderül, hogy nem azok, akiknek mutatják magukat. Jézus soha nem mutat mást, mint Aki Ő valójában. Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Komoly figyelmeztetés: aki a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz. A gyülekezet nem azért van jelen, hogy a világ barátja legyen, hanem azért, hogy a világba belevigye Isten országának valóságát. Megmutathatjuk, hogy lehet másképp élni és intézni a dolgokat, mint ahogy a világ teszi.

A világ beszippantó tevékenységével szemben az Úrhoz való közeledés ad védelmet. Minél inkább keresem Őt, annál inkább megtapasztalom jelenlétét. Az Úr közelében pedig ellent tudunk állni az ördögnek. Szabad és lehet sátánnak nemet mondani. Ne fogadjuk el az ajánlatait, bármilyen tetszetősek is.

Isten gyermeke megtanulja, hogy nem ő szervezi az életét, hanem az Úrra bízza. Azt teszem, és akkor teszem, amikor Ő azt akarja. Tudom, hogy az életem is az Ő kezében van. Nem én rendelkezem vele, ajándékba kaptam, és egyedül Ő tudja, lesz-e holnapunk. Ezért a mai napot adjuk Neki, és éljük meg az Ő dicsőségére.

JÁROM A JÉZUS LÁBNYOMÁT

Járom a Jézus lábnyomát mind a sírig én,

Az égi Jeruzsálemből árad rám a fény.

Bár vihar dúl, nem sötétül el fenn az égi jel,

Felnézek hittel Jézusra: Ő sosem hagy el.

R.: Jézus hű barát, drága jó barát,

Gyermekeinknek hordja bánatát.

Bár vihar dúl ...

Nem vétem már el szem elől Jézus lábnyomát,

Nem térek ki a cél elől mellék útra át.

Szent igéje mindig bennem él: buzdít és vezet

Megmentett életem szolgál: hisz remél, szeret.

Mennyben ér véget nemsoká ez a keskeny út,

Meglátom Jézust trónusán, mint dicső fiút.

Dicsfénye betölti lelkem, s ez elég,

Örökre Ő marad nekem a Kezdet és a Vég.

Isten áldásával.